Májusban az Erdélyi Ferences Rendtartomány 155 elhunyt rendtagjáról emlékezett és emlékezik meg a déli imaóra keretében. Közülük néhány ismertebb arcot mutatunk be összeállításunkban. Ebben a hónapban a legkorábbi évben elhunyt testvér halála 1702-ben volt, míg a legutóbbi májusi ferences temetésre 2001-ben került sor.
Május 5: Pöhacker Gyula, P. Balázs (1917-1992). Vajdahunyadon született, 18 évesen jelentkezett ferencesnek, majd a rendi teológiát szülővárosában végezte 1937−1942 között. Gyulafehérváron szentelték pappá, azt követően a dévai rendházban szolgált. 1951-ben a rendtársaival együtt őt is Máriaradnára internálták. 1952-ben Körösbányára helyezte az államhatóság, ahol a helyi közösség elöljárója volt. 1962-ben letartoztatták és a kolozsvári katonai törvényszék rendszerellenes uszítással, hazaárulással, idegen rádiók hallgatásával, a görög katolikus hívek pasztorciójáával vádolta meg, amiért három év börtönre ítélte. Két év elteltével 1964-ben az általános állami közkegyelemmel szabadult Jilaváról. A börtönt követően a körösbányai, majd a dévai kolostor tagja volt. P. Écsy János tartományfőnök hirtelen halála után, 1982−1991 között a csíksomlyói közösség tagjaként az Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárójaként szolgált. 1991 és 1992 között a brassói kolostorban élt.
Pöchaker Balázs életének 75., szerzetességének 57., papságának 51. évében, 1992-ben halt meg Brassóban. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Május 8: Gábor János, P. Anasztáz (1908-1967). Szárhegyen született, a középiskolát Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában végezte. Tizenöt évesen jelentkezett ferencesnek, majd a rendi teológián elvégezve a szükséges tanulmányokat, 1931-ben szentelte pappá Mailáth püspök Gyulafehérváron. P. Anasztáz különösen is kitűnt a népmissziós tevékenységével a második világháborút követő időszakban. A kommunizmus éveiben a kászonjakabfalvi egyházközségben szolgált plébánosként, ott is halt meg paralízisben életének 59., szerzetességének 44., papságának 36. évében, 1967-ben. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Papp Elek, fr. Szilveszter (1879-1956). A csíkszentmihályi plébániához tartozó Ajnádon született, 1907-ben kérte felvételét az Erdélyi Ferences Rendtartomány tagjai közé, örökfogadalmát 1919-ben tette Medgyesen. A rendi nekrológium a következőket jegyzi róla: „Buzgó sekrestyés, fáradhatatlan kertész, aki hosszas betegség után halt meg az esztelneki rendházban, életének 77., szerzetességének 46. évében, 1956-ban. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Május 10: (Dr.) Albert Antal, P. Kasszián (1883-1957). Farkaslakán született, 16 évesen jelentkezett ferencesnek, majd 1904-ben ünnepélyes fogadalmat tett. 1906-ban szentelték pappá. P. Kasszián szolgálata kitűnt a népmissziók tartásában, de mellette az egyházjog doktora is volt, valamint több plébánián szolgált plébánosként. Jubiláns papként, a körösbányai kolostorban hunyt el életének 74., szerzetességének 58., papságának 51. évében, 1957-ben. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Moldován Ernő, P. Arthur (1912-1988). Szilágysomlyón született – a gimnáziumot a székelyudvarhelyi ferences Seraphicum Collegiumban végezte. Medgyesen lépett be a rendbe 17 évesen, azt követően Vajdahunyadon tanult a rendi teológián. 1936-ban tett örökfogadalmat, a következő év nyarán pedig részesült a papság szentségében.
Olasz Pacifik, Moldován Artur, Keresztes Albin, Szőcs Dénes (guggol), Sebestyén Benjamin, Benedek Fidél, Czimbalmos Evariszt, Ambrus Kapisztrán, Darvas Optácián
Szolgálatai közé tartozott a Csíksomlyón való hitoktatás, a Mikházán való káplánkodás, a Széken való tanító és kápláni tevékenység, 1945−1948 között Szárhegyen volt tanító, azt követően a fogarasi kolostor elöljárója volt. 1950-ben kényszermunkára hurcolták, szabadulását követően rövid ideig nem szolgálhatott papként, ezért tisztviselő volt Tasnádon. Ezt követően 1955-ben tasnádi káplán, majd 1963-tól haláláig Belényesen volt plébános. Életének 76., szerzetességének 59., papságának 51. évében hunyt el. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Május 13: Sztrátya István, fr. Romuáld (1909-2001). Jobbágyfalván született, 15 évesen belépett a ferences rendbe, de a politikai és háborús helyzet miatt csak 1940-ben tehetett örökfogadalmat. Hűséges és tevékeny szolgálati helyei a következők voltak: Vajdahunyad, Kőhalom, Marosszentgyörgy, Mikháza, Máriaradna, Dés, Marosvásárhely, Körösbánya és Csíksomlyó. Csíksomlyóra 1973-ban érkezett, ahol végül haláláig szolgált, mint egy „pici pillangó”, egyszerűen, feltűnés nélkül volt jelen a közösség szolgálatára. Az állomáshelyein volt szakács, kántor és sekrestyés is. Életét az imádságos lelkület, a szerénység, az alázatosság, a türelem és az engedelmesség jellemezte.
Sándor Ambrus, Sztrátya Romuáld, Gyenge Vitus, Balázs Ivó
Életének 92., szerzetességének 77. évében mint a rendtartomány legidősebb tagja csendesen hunyt el Csíksomlyón 2001-ben. A kegytemplom kriptájában nyugszik. Hagyatékában személyes iratai fénykép találhatóak.
Május 15: Dávid Alajos, P. Antal (1818-1900). A rendtartomány tanácsosa, jubiláns pap, házfőnök Udvarhelyen, itt nyilvánosan bocsánatot kért, hogy 1848-ban, fiatalon elhagyta a rendet katonáskodás céljából, ezért penitenciaként gyalog zarándokolt Gyulafehérvárról Csíksomlyóra. A provincia reformjának lelkes felkarolója volt P. Csiszér Elek és P. László Polikárppal karöltve. Egy mikházi látogatásakor váratlanul, testvérei körében hunyt el életének 82., papságának 58. évében, 1900-ban.
László Miklós, P. Polikárp (1849-1910). Nagygalambfalván született, teológiai tanár, házfőnök, rendi tanácsos, kusztos, négyszer volt miniszter provinciális, vizitátor generális a magyar- és lengyelországi provinciákban, definitor generális. P. Csiszér Elek és P. Dávid Antal mellett a rendi reform lelkes felkarolója.
Hosszas türelemmel viselt betegség után 61 éves korában hunyt el Medgyesen 1910-ben.
Szőcs Ignác, P. Izidor (1898-1995). Csíkcsomortánban született, 1916-ban lépett be a ferencesek közé, örökfogadalmát 1921-ben tette, 1924-ben szentelték pappá. Volt házfőnök Esztelneken, Tordán pedig plébános. Egy összeesküvési perben 15 év börtönre ítélték, volt a Duna-deltában kényszermunkán, de fogsága jelentős részét Szamosújvárt, a börtön bútorgyárában töltötte, együtt raboskodott a szintén 15 évre ítélt rendtársával, P. Szentmártoni Odorikkal. P. Izidor is az általános állami közkegyelem következtében szabadult 1964-ben, ezt követően visszatérhetett Tordára.
Szőcs Izidor unokatestvéreivel (1980, Torda)
Rövid betegség után hunyt el életének 97., szerzetességének 79., papságának 71. évében Tordán, 1995-ben. Szülőfalujában temették el. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Május 18: Kukla József, P. Tarziciusz (1898-1948). Medgyesegyházán született (jelenleg Magyarország: Békés megye), teológiát a vajdahunyadi ferences teológián végzett. 1920. augusztus 26-án tett ünnepélyes fogadalmat, majd egy év múlva szentelték pappá. Ezt követően Csíksomlyón látott el lelkipásztori tevékenységet, ennek keretében a csángó magyarokat kereste fel. Népszerű füzete az alkoholizmus ártalmairól: A nagy veszedelem (Kolozsvár, 1933). 1929-ben kitelepült az Amerikai Egyesült Államokban lévő Erdélyi Ferences Kusztódiába, ahol a Szent István Egyházközség (South Bend, IN) plébánosaként szolgált, közben 1941 és 1947 között a Katolikus Magyarok Vasárnapja hetilap szerkesztője.
Az amerikai misszió első tagjai, köztük Kukla Tarziciusz 
1948 elején átvette a Youngstown (Ohio állam) Magyarok Nagyasszonya-plébánia vezetését, de rövid időn belül hunyt el életének 50., szerzetességének 34., papságának 27. évében.
Május 21: Kuli László, fr. Krizánt (1906-1983). A Szilágy megyei Szalacson született, 29 évesen jelentkezett ferencesnek. Az ünnepélyes fogadalmat 1940-ben tette le. A rendi feljegyzések szerint jámbor és szerény ember volt. Életét a gyulafehérvári rendházunkban fejezte be, életének 77., szerzetességének 48., örökfogadalmának 43. évében, ugyanott temették el 1983-ban. Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Május 24: Stöckl János, P. Hermenegild (1908-1988). Aradszentmártonon született, két másik fiútestvére is ferences szerzetes volt. P. Hermenegild 18 évesen jelentkezett ferencesnek, majd 1931-ben végleg elkötelezte magát a ferencesi életállapotra. Szolgálatai közül kiemelkedő a népmissziók, lelkigyakorlatok nagyszámú megtartása, különösen is német nyelven. Idős korában egészsége helyrehozatalának érdekében Németországba ment kezelésre, ott is halt meg Umlingen-Uigendorf városában, életének 80., szerzetességének 63. évében, 1988-ban. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Május 26: Genszky Béla, P. Jukundián (1891-1969). Tizenkilenc évesen jelentkezett ferencesnek, majd 1916-ban tett örökfogadalmat és még abban az évben pappá is szentelték. Okleveles tanító, a klasszikus tantárgyak tanára, jubiláns pap, házfőnök, rendi tanácsos, valamint népmissziós is volt. A kommunista börtönt megjárva, plébánosként kapott engedélyt a papi szolgálatra, Aradújfaluban. Ott is halt meg, váratlanul, szívinfarktusban, életének 78. évében, 1969-ben. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Kápdebó Elemér, P. Lambert (1891-1975). Gyergyóditróban született, 1923-ban tett örökfogadalmat, majd egy év múlva részesült a papság szentségében. Jámbor szerzetes volt, aki a mindennapokban kitűnt az egyszerűség és alázat gyakorlásában.
Kápdebó Lambert, Réthy Apollinár, Fülöp Tamás
Életének 84., szerzetességének 56., papságának 51. évében hunyt el a kőrösbányai rendházban, 1975-ben. Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
(Dr.) Benedek Simon, P. Fidél (1907-1979). Székelyszentléleken született, 1923-ban jelentkezett ferencesnek, a középiskolát 1924−1927 között Csíksomlyón fejezte be. A rákövetkező négy évben elvégezte a rendi teológiát és 1930. december 21-én szentelték pappá a püspöki székhelyen, Gyulafehérváron. A történelemtudomány doktora volt, korábban klerikus magiszter, provinciai titkár és rendi tanácsos. Szakszerűen kutatta fel a provinciánk történetét és számos publikációja jelent meg. 1948-ban, a provincia megpróbáltatásának kezdetén egy lélekként választották meg rendtársai tartományfőnöknek. Nehéz szolgálatát 31 éven át folyamatosan viselte, hűsége töretlen maradt a rendtársaihoz és az anyaszentegyházhoz.
Meghalt életének 72., szerzetességének 55., papságának 49. évében 1979-ben. Esztelneken temették el a testvérekkel és a világi papsággal körülövezve. Márton Áron püspök a temetésére külön személyt küldött, aki az érte mondott szentmisében méltatta érdemeit, egyház(a) iránti hűségét. Hagyatékában személyes iratai, kéziratai, fényképe található.
Dés, 1956. P. Benedek Fidél 25 éves papi jubileuma alkalmával
Összeállította: Jonica Xénia
