A járványügyi szabályozások miatt idén a nagyváradi püspökség által megszervezett jegyeskurzus is rendkívüli módon zajlott, kicsit talán összhangban a házasulandó jegyespárok helyzetével, akiknek házasságkötési terveiket sok bizonytalanság övezi.
Pár évvel ezelőtt még kétszer négy találkozásból álló tömbben szervezték meg Nagyváradon a jegyesoktatást, idén az előkészítő két alkalomra csökkent az ebben az évben házasodni kívánó jegyesekkel. Március 9-én, nagyböjti időben Pék Sándor esperes, a nagyváradi Szent László-templom plébánosa beszélt a házasulandóknak az életre szóló szövetség vallási vonatkozásairól. A román nyelvű párok számára Mârț Mihai, a nagyváradi kapucinus templom plébánosa tartotta a felkészítőt.
Április 13-án, a húsvéti időben Böcskei László megyés püspök nyújtott biztatást a jegyeseknek, közöttük olyanoknak is, akiknek tavalyi házasságkötési szándékuk meghiúsult a járvány miatt, így erre az évre tervezték újra azt.
A főpásztor elmondta, hogy minden egyes új házaspárral gazdagodik az egyházközség. Ugyanakkor arra is felhívta a jelenlevők figyelmét, hogy a házasság egyik fontos alapja az, ha vannak források, amelyekből meríteni tudnak a házastársak. Rámutatott az égő húsvéti gyertyára, amely az élő Krisztust jelképezi, akihez merniük kell folyamodni már most, és házasságuk folyamán mindig.
A megyés püspök az előző nap evangéliumából idézte a Nikodémus-jelenetet, akinek Jézus azt mondja: „Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten országát”. Amikor házasságkötésről beszélünk, az majdnem olyan, mint egy új születés: valami magunk mögött marad, valami új kezdődik – mondta Böcskei László. A főpásztor három fontos dolgot sorolt fel, amelyekre a jegyeseknek figyelniük kell házaséletük egész folyamán: az egymás újra meg újra való felfedezését, az életre szóló – mindig megújításra szoruló – döntést, valamint az áldozatvállalásra való készséget.
A házasságkötéssel egy új kegyelmi idő kezdődik el és a házastársban mindig valami újat lehet és kell felfedezni. De ugyanakkor vállalni kell az áldozatokat is: egy kicsit magamat visszaszorítom és teret engedek a másiknak. Gazdagítja a házasságot, ha le tudok magamról mondani és a társamnak több teret engedni. Tudom-e a házastársamat úgy gazdagítani, hogy ne mindig méricskéljek a magam javára? Ha ez sikerül mindkét fél részéről, valami nagyon szép születik belőle. Amikor áldozatokról beszélünk, nem kell nagy dolgokra gondolni, hanem a mindennapok apró áldozataira – tanácsolta az egyházmegye elöljárója, a párhuzamosan magyar és román nyelven tartott jegyeskurzus alkalmával.
A házasságkötés előtt még énközpontú az életünk: nekem jó, hogy találkozzak veled, nekem jó, hogy időt töltsek veled, nekem jó, hogy halljam a hangodat stb. A házasságkötés után, a szentségi kegyelem által ez meg kell változzon: már nincsen „nekem jó”, hanem „nekünk jó”.
Az egyházzal való kapcsolattartás fontosságáról is szó esett: „Tudnotok kell, hogy a család nincsen egyedül az úton, az egyház mellettetek van. A pápa a családnak szentelt évet hirdetett meg, Amoris laetitia névvel dokumentumot is adott ki a családban megélt szeretetről. Azt tanácsolja a szentatya, hogy három fontos és alapvető szót ne feledjünk el: kérem, köszönöm, bocsánat. Ne hordozzatok feszültségeket magatokban, ne nyugodjék le a nap haragotok fölött. Legyen mindig nyitott, őszinte párbeszéd köztetek.”
A találkozó végén a főpásztor a kurzuson való részvételt igazoló okleveleket nyújtott át a jegyespároknak, amelyet az eskető lelkipásztornál fognak felmutatni a házasságkötés alkalmával.
Forrás: Nagyváradi Egyházmegye
