Áprilisban az Erdélyi Ferences Rendtartomány 150 elhunyt rendtagjáról emlékezett és emlékezik meg a déli imaóra keretében. Közülük néhány ismertebb arcot mutatunk be összeállításunkban. Ebben a hónapban a legkorábbi évben elhunyt testvér halála 1654-ben lett jegyezve, míg a legutóbbi áprilisi ferences temetésre 2005-ben került sor.
Április 1: Lukács Joákim, fr. Imre (1900–1981). 1901-ben született Csíkdánfalván. Ünnepélyes fogadalmát 1934. november 10-én tette Marosvásárhelyen. A rendi teendői közé tartozott különösen is a szakács és orgonista szolgálat. A rendi források szerint jámbor és szerény szerzetes volt, aki szívelégtelenségben halt meg életének 80. évében a szamosújvári közösségben, ugyanott temették el 1981-ben.
Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Április 5: (Dr.) Mészáros Árpád, P. György (1916–2005). Rendbelépését követően nem sokkal elöljárói Rómába küldték továbbtanulni, ahol doktori fokozatot szerzett. György atya az Amerikában lévő erdélyi ferencesek közösségébe került, az ottani komisszáriátusban szolgált hosszú éveken át. A helyi közösség elöljárója volt 1982–1985 valamit 1985–1988 között. Megírta az Erdélyi Ferencesek Amerikában című ismertetőt. A komisszáriátus felbomlása után (1992) hazajött Kolozsvárra, ahol (1992–2004) szolgálta a közösséget és a híveket. Vasmiséjét, azaz pappá szentelésének 65. évfordulóját már nem érte meg itt a földön, hiszen legyengült állapota Désre küldte, ahol életének 89., szerzetességének 72., papságának 65. évében, 2005. április 4-én hunyt el, a Rózsahegyi temetőben helyezték örök nyugodalomra.
Mészáros György 
Mészáros György atya
Hagyatékában személyes iratai, fényképe található.
Április 8: (Dr.) Fodor Mihály, P. László (1917–1968). Vajdahunyadon született, 15 évesen jelentkezett ferencesnek, rá 8 évre, 1940-ben Márton Áron püspök úr szentelte pappá. Rómában tanult tovább, ahol erkölcsteológiából doktori címet szerzett. Szolgált teológiai tanárként, tartományfőnöki titkárként, plébánosként, de börtönt is szenvedett a kommunizmus évei során. Hirtelen szívrohamban halt meg Vajdahunyadon, életének 51. évében, 1968-ban.
A Fodor testvérek, balról Fodor Pelbárt, jobbról Fodor László
Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Április 9: Horváth Antal, fr. Peregrin (1912–1995). Gyergyószárhegyen született. A feljegyzések szerint példás életű szerzetes, a szenvedések idején is vidám lelkületű, olvasottsága folytán iskolai végzettség nélkül is intelligens volt beszédjében. Jellemző volt rá a székely humor. A háború idején mint katona a betegeket gondozta és a katonákat vigasztalta. A kolozsvári Szent Bonaventura Nyomdában kiváló szedő és könyvkötő volt. A szent énekek kiváló művelője, 1967–1993 között Kézdivásárhelyen kántorként szolgált, közben pedig Esztelneken is orgonált és kertészkedett. Imádságos és engedelmes szerzetes. Hosszas türelemmel viselt betegség után adta vissza a lelkét Megváltójának, életének 83., szerzetességének 58. évében Esztelneken, 1995-ben.
Hagyatékában személyes iratai találhatóak
Április 13: Biró Gergely, P. András (1909–1979). Zetelakán született, többször volt elöljáró, plébános és a két világháború között népmissziós. A kommunizmus során több évig helyettesítőként szolgált Szentkatolnán (Felsőháromszék). András atya a rendi feljegyzések szerint szerény ember volt, szívelégtelenségben, lassan elfogyva hunyt el, életének 70. évében, az esztelneki kényszerlakhelyen, 1979-ben.
Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Április 15: Kiss Béla, P. Márton (1887–1979). A felsőháromszéki Esztelneken született. Iskoláit Kézdivásárhelyen kezdte; Vajdahunyadon a ferences teológiát, Csíksomlyón a tanítóképzőt végezte el. Képzett tanító, elöljáró és házfőnök, rendi tanácsos, novícius magiszter, kiváló lelkivezető, víg lelkületű ember, hűséges gyóntató, aki különösen keresett volt Marosvásárhelyen, halálakor pedig a provincia nesztora, azaz legidősebb tagja. P. Márton közismert volt mint egyházi író, költő is. Zsolozsma végzése közben halt meg agyvérzésben, életének 92. évében, nagy tisztelettel temették el Marosvásárhelyen, 1979-ben.
Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Április 16: Kelemen Péter, P. Ágoston (1884–1933). Csíkcsomortánban született. Vajdahunyadon tanult a ferences teológián, majd pappá szentelése után Vajdahunyadon káplánként és tanítóként szolgált, ezt követően Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Medgyesen házfőnök és tanító, közben pedig rendi tanácsos is. A feljegyzések szerint kitűnt a testvériességben és az alázatban, spanyol lázban halt meg Medgyesen 1933-ban.
Április 18: Balczer János, fr. Pongrác (1900–1967). Örökfogadalmas testvér, 1900-ban született Tordán. 29 évesen tett ünnepélyes fogadalmat. Sokáig fáradhatatlan nyomdász a kolozsvári Szent Bonaventura falai között, a kényszerlakhely idején civil nyomdában dolgozott, nyugdíjasként, agyvérzés vetett véget életének Kolozsváron, életének 67. évében, 1967-ben.
Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Április 19: Papp Ödön, fr. Anicét (1878–1952). Etéden, Udvarhely vármegyében született, 1914-ben jelentkezett ferencesnek, ünnepélyes fogadalmát 1920-ban Szent Ferenc ünnepén tette. Örökfogadalmas testvérként, a provincia odaadó szabója és sekrestyése volt. Életének 74., szerzetességének 32., évében a provincia összeszedésének idején idegenek fogadták be, a közösségen kívül hunyt el az Úrban, Kolozsváron, 1952-ben.
Hagyatékában személyes iratai találhatóak.
Écsy László, P. János (1919–1982). Hivatalban lévő miniszter provinciális, korábban sok éven át a dési nagy közösségnek házfőnöke, a provincia nehéz időszakában pedig börtönt is szenvedett. Szentágotán plébános, majd a csíksomlyói Boldogságos Szűz Mária szentélyének elöljárója. Művelt és jámbor ember, aki szelídségével, fegyelmezettségével és okosságával kitűnt a testvérek közül, akit a püspökök és az egyházmegyés papok, s minden bizonnyal nagyon sok hívő lélek a szívébe zárt. Számos lelkigyakorlatot tartott. 1982-ben országúti autóbalesetben (Baráthelyen) váratlanul hunyt el, életének 63., szerzetességének 43., papságának 39. évében. A csíksomlyói szentély kriptájába az egyházmegyés püspök celebrálásával sok testvér, nagyszámú egyházmegyés pap és hívő kíséretében temették el.
Écsy János 
Écsy János (1938) 
Écsy János és II. János Pál pápa
Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Április 22: Simon Péter, P. Jukundián (1813–1894). Csíkszentkirályon született 1813-ban, tanulmányait a ferencesek csíksomlyói gimnáziumában végezte. Rendbelépése után tanítóként szolgált Csíksomlyón, Vajdahunyadon és Marosvásárhelyen. Az Erdélyi Ferences Rendtartomány életében jelentős szerepet töltött be, hiszen volt rendi tanácsos, valamint háromszor választották tartományfőnökké 1875 és 1883 között. Haynald Lajos erdélyi püspök őt nevezte ki az 1858. október 4-én megnyílt, csíksomlyói első erdélyi katolikus tanító-és kántorképző intézet élére, amelynek huszonöt éven át, 1883-ig volt igazgatója. Simon Jukundián a csíksomlyói tanítóképző intézet megbízott igazgatójaként és rendes tanáraként a tanítóképzés magyar nyelvű jellegét és nyilvános jogát biztosította. Az intézet az ő irányítása alatt 255 ének és zeneoktatásra alkalmas tanítót képezett ki. Munkáját a „Ferenc József-rend” lovagja címmel jutalmazták. Életének 81., papságának 57. évében, tüdőgyulladásban hunyt el Nagyszebenben, 1894-ben.
Simon Jukundián 
Györgyjakab András, P. Bernardin (1905–1991). A háromszéki Futásfalván született, 16 évesen, 1921-ben jelentkezett ferencesnek. Többször is volt házfőnök, valamint egyházmegyés helyen is szolgált, többek között a felsőháromszéki Ozsdolán is, ahol „szigorú, fegyelmezett, jó hangú barátként” emlékeznek rá az idősek. Hosszas szívbetegség után hunyt el csendesen, életének 86., szerzetességének 69., papságának 62. évében Esztelneken, s ott is temették el rendi testvérei, s az egyházmegye papságának nagyszámú részvételével, 1991-ben.
Györgyjakab Bernardin (1933) 
Györgyjakab Bernardin (1940) 
Györgyjakab Bernardin (1947)
Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Április 24: Sponberger Antal, P. Elemér (1911–1998). Marosludason született – a rendi források szerint jubiláns pap, példás életű, sokat imádkozó szerzetes, aki az egyházi zenét nagy hozzáértéssel művelte. Hosszú betegség után, jámborul hunyt el az Úrban a brassói rendházban, életének 87., szerzetesi örökfogadalmának 66., papságának 65. évében, 1998-ban.
Sponberger Elemér 
Sponberger Elemér és Bartók Albert 
Sponberger Elemér 
Sponberger Elemér és Bartók Albert
Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Április 25: P. Kájoni János (1629–1687). A feltételezések szerint rumén ortodox családban született. A család a Kolozs vármegyei Jegenyére költözött, ahol valószínűleg jezsuita hatásra katolizált. Fiatalon orgonista, orgona- és virginálkészítő. Csíksomlyón 1648-ban jelentkezett ferencesnek. A teológiát Nagyszombatban végezte. 1652-től Csíksomlyón élt, magát orgonistának és orgonakészítőnek nevezte. Felépítette a tatárok által elpusztított csíksomlyói iskolát (1661), de volt rendi tanácsos, mikházi és szárhegyi házfőnök is, ahol mindkét helyen újjáépítette a kolostort. Csíksomlyón megalapította Székelyföld első, hangjegynyomásra is berendezett nyomdáját. Erdély-szerte gyűjtötte a katolikus énekemlékeket, és több százat mentett meg a Cantionale Catholicum (1676) című gyűjteményében. Orgonát épített Mikházán, Szárhegyen és Székelyudvarhelyen is. Értékesek a székely rovásírásra vonatkozó feljegyzései, valamint a Herbárium, azaz a fatáblás gyógyfüves könyve (Ortus Sanitar), ami 244 gyógynövénnyel foglalkozik. „Erdély Pázmányának”, „Székelyföld éneklő Pázmány Péterének” emlegették. A szárhegyi kolostorban temették el 1687-ben.
Kájoni János
Vargha Ferenc, fr. Egyed (1911–1960). Terciárius testvér, aki hosszas betegsége után hazaköltözött szülőfalújába, Girlenibe/Lészpedfalvára (Bákó), hogy ott haljon meg, életének 49., ferences életének 15. évében, ugyanott temették el 1960-ban.
Április 26: György Márton, fr. Hugó (1906–1984). Tekerőpatakon született, 20 évesen jelentkezett ferencesnek a rendi források szerint, örökfogadalmát követően szabómester, dolgos ember, az ügyintézésben jártas, aki figyelmesen és nagy odaadással felkarolta a szegényeket. Különösen a vajdahunyadi és a dési szerzetesi család lelke, hűséges testvére volt. Idős korban halt meg az esztelneki rendházban, életének 78., szerzetességének 53. évében, 1984-ben.
György Hugó
Hagyatékában személyes iratai és családi fénykép található.
Április 27: Csiszér Imre, P. Elek (1856–1942). Csíksomlyón, 16 éves korában lépett be a ferencesek közé, majd Kolozsváron folytatta papszentelés előtti tanulmányait. Pappászentelést követően 21 évig volt novíciusmester, majd több helyen hitoktató, hitszónok, házfőnök, és 1911–1914 között tartományfőnök.
Csiszér Elek 
Csiszér Elek atya 
Csiszér Elek
Élete példájával, intézkedéseivel erőteljesen törekedett az erdélyi ferences tartomány életének megreformálására P. László Polikárp és P. Dávid Antal rendtartársaival együtt. 1914-től Brassóban szolgált, haláláig. Eredményesen felvirágoztatta a Harmadik Rendet. Kitűnt a szerzetesi fogadalmak, a szegénység, tisztaság és engedelmesség megtartásában. Szülőháza ma is áll és rokonai élnek benne, Csobotfalván.
Csiszér Elek szülőháza (2020) 
Csiszér Elek szülőháza (2020) 
Csiszér Elek-emléktábla
Halálát követően a ház falára egy emléktábla került elhelyezésre a somlyói ferencesek kezdeményezése folytán, P. Hajdu Leánder házfőnök közreműködésével, amit a kommunizmus évei alatt politikai nyomás hatására le kellett venni. Napjainkban a szóban forgó márványtábla a ház tornácán látható. Elek atya életének 86., szerzetességének 66., papságának 63. évében, 1942-ben hunyt el.
Hagyatékában nagyszámú prédikációi, személyes iratai és fénykép található.
Április 29: Seress Ferenc, P. Szolán (1898–1975). A Békés megyei Gyula városában született. Az erdélyi ferences rendtartományban rendi tanácsoként, házfőnökként, novícius magiszterként, népmissziósként szolgált. A rendi feljegyzések szerint „jó szerzetes, tele belső élettel, szíve nyitott és jámbor, mindenkihez kedves volt.” P. Szolán májrákban halt meg, életének 77., papságának 55. évében, a kényszerlakhely idején, a kőrösbányai rendházban, 1975-ben.
Seres Szolán 
Seres Szolán
Hagyatékában személyes iratai és fénykép található.
Szent Ferenc atyánkkal hisszük, hogy az Úrban elhunytaknak a testi halál nem árthatott, boldogan az ő akaratában megnyugodva várják az örök feltámadást.
Összeállította: Jonica Xénia
