A nagyváradi Nagyboldogasszony-székesegyház külső felújítási munkálatainak befejeztével, Istennek és a támogatóknak hálát adva a római katolikus püspökség a polgármesteri hivatal támogatásával nagyszabású szabadtéri szimfonikus koncertet szervezett június 12-én, hétfőn este a főtemploma előtt.
Rengeteg érdeklődőt vonzott a nagyváradi római katolikus közösség életében talán túlzás nélkül történelminek is nevezhető esemény, hiszen – ahogy Lakatos Attila, a püspökség kulturális referense köszöntőbeszédében fogalmazott – a hálaadó szimfonikus koncertnek teret biztosító barokk városrészben történelem és lelkiség találkozik egy helyen.
A Szent László általi alapítása óta eltelt több mint 900 esztendőben a váradi katolicizmusnak a Nagyboldogasszony-székesegyház a negyedik központja. Nem csupán az európai barokk egyik legfontosabb emléke, illetve a városnak egyik nagyon jelentős műemléke, hanem ez az épület egy olyan művészeti világnak a formanyelvén készült, amely még értett egy nagyon fontos üzenetet: azt, hogy a monumentalitás önmagában nem érték, de mint az emberi erőfeszítés kifejeződése és gyümölcse, igenis képes megjeleníteni Isten mindenhatóságát és dicsőségét.
Ennek a csodálatos főtemplomnak az ihletője az itáliai barokk építészet volt, nevezetesen Róma két, akkor modernnek számító és máig csodált egyházi épülete, a Sant’Andrea della Valle és a jezsuita Il Gesú. Mind Forgách Pál püspök, a székesegyház megálmodója, mind az első tervező építésze, az olasz Giovanni Battista Ricca joggal érezhették, hogy ezzel az alkotással az akkor Európa peremén élő katolikus közösséget egy kicsit közelebb viszik az örök városhoz. Az építkezés 1752-ben kezdődött, majd Forgách Pál 1757. évi váci püspöki kinevezését követően utóda, Patachich Ádám regnálása, valamint az ő főpásztori működését követő széküresedés idején a munkálatok új fordulatot vettek. A tervezést és a kivitelezés irányítását a magyar kamara tehetséges, fiatal építésze, a Forgách által korábban elvetett Franz Anton Hillebrandt vette át 1761-ben, aki az osztrák klasszicizáló barokk ízlésvilágához igazította az épülőben levő, olaszos ihletésű katedrálist. A középkori Szent László-i hagyományt követve, a Boldogasszony tiszteletére felszentelt székesegyház végül 1780-ra készült el, fényes egyházi pompával Kollonitz László szentelte fel június 25-én. Belső díszítésén és felszerelésén azonban még közel egy évtizedig dolgoztak a bécsi, valamint a nyugat-magyarországi barokk és rokokó képzőművészet élvonalához tartozó alkotók. A korabeli Európa egyik legnagyobb barokk orgonája is Váradra került Mária Terézia adományaként. A 42 regiszteres hangszert Johann Fridolin Festl császári és királyi orgonaépítő 1782-ben fejezte be.
A felújításról
A most lezárult külső felújítást 2011-ben kezdték el tervezni és engedélyeztetni, a kivitelezéshez csak 2014 májusában láthattak hozzá. Mivel nagy volumenű munkálatról volt szó, három fázisra osztották a tervek megvalósítását: főhomlokzat, utca felőli homlokzat és az udvar felőli homlokzat, illetve a hátsó rész. A tervezett munkálat csak egyszerű felújításnak indult, igaz, azzal a tudattal, hogy ha leverik a vakolatot a látható hajszálrepedések mentén, akkor lehetnek meglepetések – ez végül be is igazolódott. Több szakemberrel is megnézették a repedéseket, és végül arra a következtetésre jutottak, hogy feltétlenül el kell végezni egy geotanulmányt, ezután pedig kérni kell egy statikai szakvéleményt is, majd ennek alapján egy statikai tervet a falak helyreállítására. Később a repedések mentén le kellett takarítani a vakolatot, el kellett távolítani a legutóbbi felújítási munkálat alatt beépített kis betongerendákat, újra kellett szőni a falazatot, aztán egy speciális anyaggal feltölteni a repedéseket. Ugyanakkor az óralap festését is külön cég végezte. A főbejáratnál teljesen visszabontották a régi betonlépcsőt, aztán az új betonalapzatra kőből készült lépcsőfokok kerültek, a bejárat előtti felület pedig kőlap burkolatot kapott, valamint restaurálták a nyílászárókat és a főbejárati kapuk kőkereteit – hogy csak néhányat említsünk a munkálatok közül.
A beruházás teljes költsége megközelítette a 3 millió lejt. Az önerőből származó több mint 1,9 millió lejhez hozzáadódott az önkormányzat 875 ezer lejes támogatása, a székesegyházi főplébánia híveinek 65 ezer lejnyi adománya, valamint a vallásügyi államtitkárság által nyújtott 80 ezer lejes finanszírozás. A főtervező Emődi Tamás műépítész volt.
Köszönet és áldás
Böcskei László megyés püspök köszönetet mondott mindazoknak a cégeknek és magánszemélyeknek, amelyekkel/akikkel a felújítás során, az elmúlt években zökkenőmentesen együttműködött a püspökség, reményét fejezve ki egyúttal, hogy a partnerség nem szakad meg, hiszen ezután is lesznek kihívások. A köszönet mellett az áldásra is hívta az az egybegyűlteket, a 138-ik zsoltárral. „Elsősorban a jó Istennek köszönjük meg a munka eredményét. Azt hiszem, hogy jelenlétünkkel, a mi együtt ünneplésünkkel keresztül is Isten dicsőségét hirdetjük, ezen csodálatosan felújított Székesegyház által” – fogalmazott.
A koncert programja Georg Friedrich Händel két ismert művét, a Vízi zenét és a Tűzijáték szvitet tartalmazta, amit tűzijáték kíséretében adott elő a nagyváradi, temesvári és aradi fúvósokból összeállt hatvantagú zenekar. Vezényelt Walter Kindl temesvári karnagy, egyetemi oktató.
Szöveg: Ciucur Losonczi Antonius/ErdOn.ro
Képek: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Facebook-oldala
