Az alig harmincnyolc esztendős világhírű bariton a földkerekség szinte valamennyi jelentős operaházában énekelt már, a New York-i Metropolitan közönsége előtt két főszerepet is, mégis hazahúzta a szíve. Itthon akar élni családja, tágabb hazája és népe szolgálatában. Molnár Leventét hitről, hazaféltésről, Csíksomlyó és a budapesti eucharisztikus kongresszus szervezésének fontosságáról kérdezte Varga Gabriella.
„Amikor a Hazám, hazámat éneklem, néha az erő is kimegy a lábamból, annyira fáj, annyira fontos. Én az ilyen pillanatokért élek” – ezt mondta nemrég egy interjúban. Mit érez, mire gondol amikor a Bánk bán opera leghíresebb áriáját énekli?
El kell mondjam mit érzek akkor, amikor készülök rá, még mielőtt bemennék a színpadra: azt érzem, hogy nyilvánosan fogok imádkozni. Olyan imát mondok el, amit a szerzők áldott pillanatban hoztak létre. Éppen ezért hatalmas felelősség a közvetítése. A Hazám, hazám nemcsak azért kedvelt mű, mert szép a dallama és szép a szövege: slágerré válhatott azért is, mert eléri a célját. Aki nem hisz, de magyarságérzete van, ahhoz közelebb viszi Istent. És aki vallásos, de a nemzettudat távol áll tőle, az találkozni fog a magyarság értékével. A Hazám, hazám-at csak akkor tudom elénekelni, ha érzem a bizsergést a mellkasomban. Halálosan komoly missziónak tekintem az eléneklését. Azt akarom, hogy megrendítse az embert, mekkora súly az, ha úgy él, hogy fontos az Isten, a haza, a család, és nem szeretné, hogy bármelyik sérüljön. Ez a zene gyönyörűen tükrözi a magyar elszántságot a hit iránt, a magyar választást, hogy keresztények leszünk. Az egyistenhit a mi láthatatlan pajzsunk, csak ezt a pajzsot ápolni kell. Ebben Bánk bán segíthet. Nagyon sokszor használja megszentelten és tiszteletteljesen az Isten és a haza szavakat összekapcsolva. Egyik a másik nélkül, tudjuk jól, hova vezet.
Azt mondja, a nemzeti érzés Istenen, az imán keresztül fogan meg az emberben?
Igen, és ettől még felemelőbb a dolog. Mi vallásos, hittel teli nép vagyunk. A mi népünk csodanép. Mi voltunk a világon az elsők, akik 1568-ban a tordai országgyűlésen, meghaladva a korunkat, elismertük és hivatalossá tettük a szabad vallásgyakorlást. Elfogadtuk azt, hogy szabad akaratából, felekezettől függetlenül az egyistenhitet mindenki gyakorolhassa. Büszkék lehetünk a sportteljesítményeinkre, a feltalálásainkra, de főleg arra, hogy milyen komoly tanúbizonyságot tettünk hitről és elfogadásról. A magyarság nagyon szépen él együtt ebben a sokféle hitben – mert mindegyiknek ugyanaz a lényege: szeretet, tisztelet, elfogadás. Ebben a legerősebb Erdély és a magyarság: az Istennel való szoros kapcsolatban. Hány papunk és püspökünk állt ki a hit és a nemzet igazsága mellett és tudták képviselni azt mártírként, vértanúként is akár!
Fotó: Coopera
Ahogy Márton Áron püspök mondta 1944-ben Kolozsváron: „Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség”…
A határon túli magyarok megmaradása elképzelhetetlen volna hit nélkül. Akik szülőföldjükön maradnak, a hit erejével tudnak ott maradni. Hisznek a jó Istenben. Hisznek abban, hogy a magyarság a Jóisten által tud csak megmaradni. A hit lenyűgöző. A hittől önbizalmunk lesz. Gyakran kérdezik tőlem, hogy honnan az önbizalmam. Onnan, hogy van gyökerem és az tele van hittel. A hit olyan, mint az immunrendszer. Nem elég megtanulni a tájszólásokat, a mondákat, a vicceket, a történelmet, a hitet is tudni kell. Ez az, ami igazán megtart. Ez az, ami halhatatlan. Ha a gyökérzetünk hittel táplált, akkor nem betegszik meg olyan könnyen a lélek. A hit segítségével a gondjainkat is meg tudjuk úgy oldani, hogy az egónkat félretesszük. Minden nehézséget sokkal könnyebben átvészel az, akinek hite van. Képes lesz a bajt minimalizálni. A hit láthatatlan pajzs a gonoszság ellen. A jó felé terel és jó emberismerővé tesz. Sokan mondják, hogy nem vallásosak, de hitük van. Már az is szép dolog, ha az ember egyénileg próbál az igazság felé közelíteni. Mi, székelyek harcos nép is vagyunk, akik többször tanúbizonyságot tettünk a hitünk mellett, és kiálltunk érte, kaszával-kapával is, ha kellett. Minket senki ne akarjon meggyőzni arról, hogy ami jól működik, az rossz.
Mikor érezte először önmagában a hitnek ezt a mélységét, amiről ekkora lelkesedéssel beszél?
Amikor az ember megszületik, jó esetben kap egy egészséges édesanyát és egy édesapát, kap anyanyelvet, oktatást, de nem mindegy, hogy hogyan éli meg a hétköznapokat, mennyire tanul meg ünnepelni, a szülők hogyan nevelik, hányszor viszik el templomba, hányszor beszélnek neki Jézusról, Istenről, a létezésről, hogyan mutatják be, egyáltalán beszélnek-e neki a hitről. Emlékszem egészen pici gyermekként, már négy-öt évesen egy-egy fontos kérdésnél a válasz keresésekor mindig elhallgattattam az elmémet és figyeltem a leghalkabb hangra, a legcsendesebb, legbékességteljesebb belső sugallatra, mert az mindig megadta a feleletet. Aztán ahogy az ember cseperedik, másképp tekint a világra, és megesik, hogy nem a bölcs, szelíd hangra hallgat, hanem kipróbál nem föltétlenül jó irányba vezető utakat is. A jó út ugyanis nagyon keskeny, könnyű letérni róla. De a botlásaink azért vannak, hogy tanuljunk, a személyiségünk kialakuljon és visszataláljunk Istenhez. Azért ad nekünk annyi próbalehetőséget a jó Isten, hogy mindig visszataláljunk hozzá.
Fotó: ARTSTART4YOU Egyesületek
Önnek voltak ilyen visszatalálásai hozzá?
Soha nem fordultam el tőle, még gondolatomban sem, mindig mély volt az én hitem, de megerősítésben volt részem. Például akkor, amikor egy repülőgépen majdnem lezuhantunk. Még nem voltam huszonöt éves és több kisebb repülés után ez volt a leghosszabb utam: közvetlen Malév-járattal Budapestről indultunk New York-ba. Rendben fel is szálltunk, csakhogy Bécs után leállt az egyik motor. Instabilan repültünk, kinyíltak a poggyásztartók, mindenki pánikba esett. A pénztárcámban lévő Csíksomlyói Szűzanya-képhez nyúltam, és meg is kaptam Máriától a nyugalmat, a helyzet elfogadását. Bécs nem engedte, hogy leszálljunk, mert tele voltak az üzemanyagtartályok – a kapitány folyamatosan tájékoztatott arról, hogy mi történik –, tehát visszafordultunk Magyarország felé. Egy óra múlva értünk vissza. A pilóta kiengedte az üzemanyagot, hogy ha a földhöz csapódunk, nehogy nagyot robbanjon, és egy motorral szépen letette a gépet. Nagyon kemény élmény volt, megtetézve még azzal, hogy leszállás után kb. két órán keresztül nem engedtek ki a gépből, mindent átvizsgáltak.
Gondolom, hazatérése után első útja Csíksomlyóra vezetett…
Azelőtt és azután is mindig elmentem a csíksomlyói búcsúba. Számomra elképzelhetetlen, hogy ne legyek ott minden évben a csíksomlyói Szűzanyánál. Van, miért hálát mondjak neki.
Mit jelentett a székely népnek Ferenc pápa csíksomlyói látogatása?
Kétezer év óta nem járt Erdélyben pápa, és lehet, hogy jó néhány száz évig nem is fog. Óriási a jelentősége annak, hogy Ferenc pápa felkereste Csíksomlyót. Eljött, mert tudja nagyon jól, hogy mi vagyunk a katolikus egyház utolsó keleti bástyája. S emiatt mi vagyunk a legerősebbek is. Mint annak idején a határvédelemnél, úgy most is a székelység a hit első védvonala. Hatalmas felelősség ez ránk nézve. Éppen ezért, egy ilyen komoly népnek, mint a magyar, mindig komoly helytállást kell mutatnia.
Ez erkölcsi felszólítás a eucharisztikus kongresszusra is?
Nem akármi, hogy Budapest rendezheti meg! Igen, ebből is a legjobbat kell kihoznunk és tanúbizonyságot kell tennünk a világ előtt a hitünkről. Meg kell mutatnunk a hit- és lélekteli jelenlétünket a Kárpát-medencében. Ez is láttatni fogja, hogy milyen nagyszerű nép vagyunk és hogy a lelkünk a Kárpát-medencénél is nagyobb. Nem földrajzi területhez kötött. Igen, most nehéz időket élünk, de ne felejtsük el, hogy ilyen nehéz helyzeteket csak erős emberek kapnak.
Hogyan telik az élete tavaly tavasz óta?
Alkotok és tehetségemhez mérten segítem az itthoni kulturális életet. A párommal, Mester Viktóriával több videót készítettünk, az Imádság (Isten áldja meg a magyart) címűben a kislányunk, Ajna is énekel. A covidról is énekeltünk egy dalt, nagyon mókás, sokan szerették, a Facebook-on több mint egymillióan látták. Sajnos az oldalamat a Facebook törölte, nem tudni miért, nem indokolták meg. A YouTube-on viszont megtekinthető az említett két videó.
Az ArtStart4U Egyesületekkel – a Művészeti Alap Értetek és a Class Értékek Egyesülettel –, magyarországi kormányzati támogatással hat éve minden augusztusban tíznapos ingyenes mesterkurzust tartunk Székelyföldön száz gimnazistának bentlakással, ellátással, fuvola-, hegedű-, zongora-, gordonka-, klarinét- és énekoktatással. Tavaly nyáron is megtartottuk, ezúttal magyarországi tanárok nélkül ugyan, de neves erdélyi egyetemek oktatóival.
Szintén anyaországi támogatással sikerült elindítanunk a magyar egyetemi énekoktatást is: Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetemen, tíz ösztöndíjas hellyel tavaly szeptember óta énekoktatás folyik magyarul. A Kárpát-medence egyik legjobban felszerelt énekszaka kezdte meg itt a működését. Nagyon tehetséges hallgatókat tanítunk, szép eredményeket értek el már az első féléves vizsgán is.
A Co-Operával közösen Schubertiáda online – Dalok, kvintettek, versek, prózák Franz Schubert emlékére címmel, 2020. december 19-én zenei és irodalmi estet rendeztünk, amelyet Pócsmegyerről közvetítettünk. Azért onnan, mert ez az egyetlen hely Magyarországon, ahol Franz Schubert járt az Esterházy család meghívására 1818-ban, és később is nagyon pozitívan emlékezett vissza az ott töltött időre.
Új opera és film is van készülőben. Komoly ambícióim és elképzeléseim vannak arról, hogy milyen művekkel, drámákkal lehetne a magyarságot, a Kárpát-medencét a világ előtt ismertebbé tenni.
Bánk bán előadás • Fotó: Éder Vera/Coopera
Vagyis a jelenlegi nehéz körülmények között is megtalálta a helyét és a feladatait.
Nagyon érdekes az, amit ez a helyzet kihozott belőlem. Elkezdtem a jó oldalát keresni. Ebben is a Jóisten közreműködését látom, két-három éve ugyanis nagyon komolyan elhatároztam, hogy a Kárpát-medencében szeretnék tevékenykedni. Minél hamarabb szerettem volna hazajönni és évente legfeljebb egyszer-kétszer vendégszerepelni külföldön. Korábban ez fordítva volt. És jött a járvány, az összes szerződést felmondták, úgyhogy alaposan belefogtam az itthoni tevékenységekbe és ebben nagyon jól érzem magam. A Co-Opera társulatában otthont leltem. Hogy itt mennyire komoly munka folyik, azt jól mutatja a Bánk bán, amely iránt már Németország és Verona is érdeklődik. Fontos nekem ez a szerep. Ebbe mindent beleadok.
A családja és a küldetéstudata mellett mi volt még az, ami ilyen erőteljesen hazaszólította?
Az, hogy odakint bármi történik körülöttem, semmi nem fáj. Mert nem a miénk. Azért jobb itthon lenni, mert itthon minden fáj. Itthon szomorúak vagyunk, ha valami nem úgy sikerül, harcolunk azért, hogy minden jobb legyen, hogy a hazánkat, ami a miénk, fejlesszük. Mert ez nemzeti ügy. Hitbéli ügy. Idehaza minden fontos. És minden veszteség, minden csalódás fáj. Ebből a keserédes fájdalomból fakad minden szép és jó a következő generációk számára.
Remélhetőleg a hit és a tudomány szép együttműködésével a világ kilábal a bajból és újra a személyes találkozások fogják meghatározni az életünket. Ehhez (is) fontos és szükséges, hogy hallgassunk arra a halk belső hangra. Figyeljük annak a szavát, mert a segítség onnan jön.
Forrás: iec2020.hu
