Szent Borbála azok közé a segítőszentek közé tartozik, akiknek tiszteletéről többet tudunk, mint élettörténetéről. Már a IV. századtól elterjedt a tisztelete, s évszázadokon át fordultak hozzá közbenjárásért a keresztények egymást követő nemzedékei. „Ha ki engem szeret és vértanú halálomért tisztel, és hozzám fohászkodik, tedd, hogy ne múljon ki a Te szent tested nélkül és ne vessed ellene bűneit az ítélet napján!” (Szent Borbála imádsága, Szentek legendái)
Életének történeti adatai a homályba vesznek. A véletlen és a múlt feneketlen kútjának sötétségén kívül ez a tény arról is beszél nekem, hogy nem az évszámok, de még a cselekedeteink igazolhatósága sem a legfontosabb, ha az életünket mérlegeljük. Sokat mondó vele kapcsolatban az is, hogy bár nem tudjuk pontosan hol és mikor született, de egyik és másik település, korszak is oly vonzónak, példamutatónak tartja alakját, hogy földrajzilag, élettörténetileg is azonosulni szeretne vele. Időről időre vannak olyan időszakok az emberiség életében, amikor keresi embertársaiban a jót, s ha megtalálta, példaként követi lelki, erkölcsi, szellemi, fizikai értékeiket, Isten-szeretetüket, hitüket. Borbála egy olyan szent, aki másfél ezer éve töretlenül mutat Istenre, s koronként új nyelven képes szólni a szívünkhöz Teremtőnkről. Ősi kortalansága arról is beszél nekem, hogy Szent Borbála élhetett volna itt és ott is, egyik évszázadban vagy a másikban is, vagy éppen az én szomszédomban, talán egy plébániai közösséghez tartozunk, éppen az én munkatársam, barátom vagy én magam vagyok arra hivatott, hogy hitemmel, mindennel szembenéző szeretetemmel, Szent Borbálához hasonlóan, a világot legyőző Krisztus társául szegődjem.
Lehet, hogy csak az emberi élettapasztalatból és évszázados mély emberismeretből fakadnak legendájának elemei, de regényes, tragédiákkal sűrűn átszőtt életeseményei így is a legsúlyosabb emberi konfliktusokról, értékválságokról, tragédiákról beszélnek. Bizalmatlanságon alapuló kegyetlenségig fokozódó válságos kapcsolata apjával, aki, míg üzleti ügyei elszólítják otthonról, rendszeresen négy fal közé záratja lányát, majd a kereszténnyé vált Borbála csodálatos elmenekülése után, hajtóvadászatot indít ellene, bíróság elé állíttatja, a nyilvános megszégyenítésnek véget vető újabb csodától még inkább elvakultan saját maga vet véget lánya életének. Önmagában a Borbálával történt események is tiszteletet parancsolhatnak. De legendájának mondanivalója itt nem ér véget. Ez a fiatal lány szembenéz mindazzal, ami körülveszi, dönt és vállalja annak következményeit, a szó legteljesebb értelmében rábízva magát Isten akaratára. Megváltó Istene pedig nem teszi könnyebbé az útján, de végig elkíséri azon az úton, melyet Borbála Isten szeretetéért választott magának.
Borbála akkor és ott állhatatos maradt, csalódottsága, magányossága, kétségei, fájdalmai közben. Nem támadt senkire, nem állt ellen semmilyen ellene irányuló retorziónak, még csak szavait, nemhogy vádjait, sem őrizte meg a hagyomány. Csak Isten fegyvereivel élt, a megmagyarázhatatlanul megnyíló falon átlépett, a természet törvényeinek ellentmondó módon és gyorsasággal dúsuló hajával elfedte magát, az ítélkezésben a végső elkeseredésében bosszútól tomboló apjával szemben is az igazságos Bíróra bízta magát.
Szent Borbála hűséges jó barátjaként kereszténységünknek sokféle bajban, vészterhes helyzetben megmutatta gondos közbenjárását. Ebben a mostani járvány sújtotta világban bizalommal fordulhatunk ismeretlen ismerős alakjához, amikor alig marad bátorítónk a kínokkal, halállal fenyegető betegség rémével szemben.
A hozzá kötődő gazdag néphagyomány egyik – még ma is megtalálható – szép példája, a Borbála-ág. A cseresznyefa ágát Borbála napján beviszik a házba, karácsonyra kivirágzik. Ez a szokás nemcsak Jessze kivirágzott vesszejére emlékeztet, hanem Szent Borbálán keresztül arra is, hogy az adventi várakozás során a mi szíveinkben is kivirágzik a szeretet, ha készen állunk, hogy befogadjuk a megszületett Megváltót.
Szent Borbála fenn az égben, angyalsereg közt lakol.
Tisztaságod mindig szépen, példaként ma is ragyog.
Vigyázz ránk a nagy veszélyben, Istentől ne tévedjünk.
Lelkünkben csak a hit éljen, Szent Borbála légy velünk.
Téged kérünk ünnepeden, tiszta szent szűz Borbála.
Titeket, oh, tiszta lelkek, angyalok kilenc kara.
Az üdvösség ösvényére vonjon áldott kezetek.
Hogy lelkünk a mennyben egykor, áldja Istent veletek.
(Szent Borbála ének)
Tóth Borbála SCHP
