Az élet kérdései a mi válaszunkra várnak

A társadalmi problémákra összpontosító teológiai gondolkodás nem nélkülözheti a gondviselés horizontját, véli Sárkány Péter, az egri Eszterházy Károly Egyetem Társadalomtudományi Intézetének professzora és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának vendégoktatója. Sárkány Péter 1969-ben Szászrégenben született, Kolozsváron és Marosvásárhelyen nőtt fel, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont keretén belül működő Keresztény Filozófia Kutatócsoport vezetője.

Milyen gondolatok, témák foglalkoztatják mostanában?

A koronavírus kapcsán: viszonyunk az általunk befolyásolható és nem befolyásolható kihívásokhoz. Egy adott helyzet általános jellemzője többek közt, hogy egyszeri, sajátos jelentéssel bír és alakítható. Vannak azonban olyan „határhelyzetek” (Karl Jaspers), amelyeknek az értelme nem egyértelműen adott és nem tudjuk elkerülni, meg nem történté tenni, mivel létezésünkkel együtt járnak. A jelenlegi vírushelyzet sokunkat a szenvedés és a halál határhelyzetével szembesít. Ezért fontos igényként merülhet fel az önmagunkhoz és másokhoz fűződő viszonyunk tudatosítása. A vírushelyzet könnyen felerősítheti bennünk a szorongás és a viszálykodás szellemét, de ezzel szemben érdemes mozgósítani lelki lehetőségeinket, a gondolat és az ima erejét, amelyek a fizikai távolság és izoláció ellenére is lehetővé teszik, hogy közelebb kerüljünk az általunk szeretett személyekhez és életfeladatokhoz.

Közelebb hozni a teológiát, ez a célja sorozatunknak, amelyben egy éven keresztül minden hónapban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karával együttműködésben bemutatunk egy magyar és egy nemzetközi teológust, valamint a teológia egy tudományágát.

Mit tart a kortárs teológia legnagyobb kihívásának?

Szerintem a kortárs filozófia és teológia egyik legfontosabb kihívása az ideológiailag elkötelezett elméleti, szakmai és etikai megközelítések higgadt értelmezése. Nyilván minden korszakban jelen voltak a különböző társadalmi szükségletekre reagáló vagy csak a szellemi divathullámoknak megfelelni akaró ideológiák, de ezek nem homályosíthatják el azt az eredendő forrást, amelyből a mindenkori teológia és bölcselet táplálkozik. Az ideológiai gondolkodás ezt a forrást hol merev fundamentumként, hol a végletekig alakítható képlékeny pépnek, hol végleges búvópatak-szerű eltűnésnek láttatja. Emberi mivoltunkból fakadóan talán a konkrét emberi és társadalmi problémákhoz kötődő ideológiákat soha nem fogjuk meghaladni, de az erre való törekvésről nem mondhatunk le. A konkrét társadalmi gondokra is összpontosító teológiai-filozófiai gondolkodás ugyanis nem nélkülözheti a gondviselés horizontját.

Ön szerint mi a pasztoráció legsürgetőbb feladata?

Nem vagyok pap, de a fentiek alapján az a véleményem, hogy a pasztoráció fontos feladata az emberhez közel hozni a keresztény forrást. Olyan ma érvényes tanításként, szemlélődő és cselekvő gyakorlatként, amely konkrét helyzetekben személyes erőforrásként is támaszt adhat, a határhelyzetekben pedig igazi reményt és vigaszt nyújthat.

Milyen könyvet ajánlana elolvasásra? Miért?

Általában zavarban vagyok, ha egy könyvet kell ajánlani, mert időm jelentős részében párhuzamosan többféle szakkönyvet olvasok, és úgy érzem, hogy éppen az aktuális munka által felvetett témák a legfontosabbak. A rám komoly hatást gyakorló szerzők közül talán Viktor Frankl Az élet értelméről című nemrég kiadott kötetét ajánlanám. Mindenekelőtt azoknak, akik úgy érzik, hogy itt az ideje szakítani azzal az énközpontú kérdéssel, hogy mi mit várunk el az élettől. Ezzel szemben életünk kiegyensúlyozottabb és boldogabb lenne, hangsúlyozza Frankl, ha a „mit vár el tőlem az élet?” kérdés alapján tájékozódnánk. Az élet kérdései a mi válaszunkra várnak.

Hogyan szokott kikapcsolódni, feltöltődni?

Szeretek kerékpározni, úszni és kirándulni, de talán az tölt fel a legjobban, amikor igazi barátok társaságában „súlyos” következmények és érzelmi töltetű viták nélkül azt mondhatom, amit gondolok és akár ellentmondásba is kerülhetek. Ilyenkor hálás vagyok az együttgondolkodásban testet öltő szeretetért.

Ki az ön számára Jézus?

Aki önmagammal szembesít.

Megjelent a Vasárnap 2020/48-as lapszámában.