Több mint tíz éve már annak, hogy a ditrói 20. Lovag Takó János cserkészcsapat tagjai Bardócz Erzsébet csapatalapító (Zsóka néni) irányításával, minden évben november közepén, Szent Erzsébet példájából merítkezve egyedül élő, magányos, idős embereket keresnek fel egy apró kis csomag kíséretében, hogy megkérdezzék tőlük: „Csókolom, hogy tetszik lenni?”
Az akcióról Balázs Brigitta csapatvezető számolt be portálunknak.
Az akció elnevezéseként is szolgáló kérdéssel az elmúlt években több mint 100 idős, egyedül élő ditrói emberhez kopogtattak be a cserkészek, a gyümölcsökből és édességből álló kis csomag átadása mellett gyakran a ház körüli kisebb munkákban, fahordásban, víz bevivésében, bevásárlásban is volt lehetőségük segíteni. Az idei év megkövetelte, hogy kreatívak legyünk a világjárvány okozta helyzetben, de semmiképp sem szerettük volna, hogy elmaradjon a kis figyelmességi akciónk: idén talán még fontosabb, hogy a körülöttünk élő idősek felé fordítsuk figyelmünket.
Ebben az évben, mint minden programunk kapcsán, ezúttal is elsődleges szempont volt, hogy biztonságos körülmények között, a járványügyi előírások szigorú betartása mellett tudjuk megvalósítani az akciót, ezért nem gyűltünk össze, mint máskor, nem szerveztünk gyűjtést, majd közös csomagkészítő-kalákát, nem csoportosan vitték ki és adták át a gyerekek a csomagokat. S bár a külső szemnek úgy tűnhet, hogy „személytelenné” vált így az akció, mi érezzük, hogy éppen az ellenkezője történt: talán ilyen személyes kis ajándékot sosem adtunk számunkra idegen időseknek, mint idén, és talán eddig egy évben sem figyeltünk ennyire erre az akcióra, mint most.
Egy héttel az akció előtt online felhívásra jelentkezhettek a cserkészek, akik vállalták, hogy saját zsebpénzükből készítenek három idős ditrói ember számára csomagot. Ezt követően a jelentkezők mindegyike kapott három nevet és címet, majd összeállította saját kis csomagjait és elvitte a megadott címekre, ahol a kapura, ajtóra akasztotta, vagy a tornácon hagyta meglepetésül.
Bár idén nem jutottunk el annyi idős emberhez, mint az előző években, amikor előfordult, hogy a településen élő civilek, sőt cégek is bekapcsolódtak adományaikkal az akciónkba, de mégis eredményesnek érezzük a 2020-as Csókolom, hogy tetszik lenni? programot. Hiszen, amit célul tűztünk ki a gyermekek nevelésével kapcsolatosan, az most ebben a szerény akcióban megmutatkozni látszott: a gyermekek önként hozták meg apró áldozatukat másokért, és önzetlenül okoztak örömet, csaltak mosolyt olyan emberek arcára, akiket nem is igazán ismernek. Az ember meg kell tanuljon minden apró dologért hálás lenni, s bár a világjárvány sok nehézséget gördített elénk idén, most hálás vagyok azért, hogy a helyzet miatt meg kellett találnunk a jótékonykodás más formáját: úgy érzem ezáltal sokkal többet adtunk, mint amit valaha remélni mertünk volna, nem csak az idős, egyedül élő ditrói embereknek, hanem a bekapcsolódó gyermekeknek is.
Köszönjük, hogy társaink lettetek, abban egyetértve, hogy egy kapura-ajtóra felakasztott kis meglepetés csomag valódi ajándék, boldogságforrás lehet egy-egy otthonába zárt, esetleg magányos embernek! (Zsóka néni)
