Október 7: Bocskor István, fr. Medárd (1891–1983), szakmáját tekintve műasztalos. A jóságos és jámbor szerzetes időskorban halt meg, életének 92., szerzetességének 55., örökfogadalmának 51. évében. Az esztelneki rendházunk temetőjében temették el 1983-ban. A Rendtartomány Gyűjtőlevéltárában fennmaradt hagyatékában a rendi felvételhez szükséges iratai mellett jelentős mennyiségű elmélkedése, levelezése, fényképe maradt az utókor számára.
Október 15: Darvas Dénes, fr. Optácián (1919–1983) szakács és kertész tehetségét hűségesen és nagy odaadással végezte hosszú éveken át. A szelíd és nagyon buzgó szerzetes az Úr örömébe költözött életének 64., szerzetességének 39. évében. Az esztelneki rendházunk temetőjében temették el 1983-ban. A hagyatékában a rendi felvételhez szükséges iratai mellett fényképe is megtalálható.
Október 18: Bodosi Antal, P. Marián (1915–1992) volt házfőnök, rendtartományi tanácsos, amellett, hogy a rendi források szerint Isten igéjének kiváló hirdetője is volt. Az ő házfőnöksége idején történt a marosvásárhelyi ferences rendház és templom erőszakos lebontása, amelyre napjainkban már csak a megmaradt templomtorony emlékeztet. Ugyancsak az ő vásárhelyi tartózkodása, szolgálata alatt épült fel a város Ady negyedében az új rendház és templom. Mikházán ő volt az utolsó ferences atya, mielőtt a pasztorális élet egyházmegyei hatáskörbe került át, ő pedig Somlyóra költözött a csendes és nyugodtabb időskor megélése érdekében. Hosszas, türelemmel viselt betegség után, jubiláns papként hunyt el az Úrban, Csíksomlyón, életének 77., papságának 53. évében, 1992-ben. Szülővárosában, Baróton temették el. A fennmaradt hagyatékában a rendi felvételhez szükséges iratai mellett a jegyeseknek írt oktatási, felkészítő jellegű elmélkedései is fennmaradtak.
Október 23: Hajdú Géza, P. Leánder (1910–1987). 1933-ban szentelték pappá, azt követően pedig eredményes népmissziósként is szolgálta a rábízott lelkeket. Volt még rendtartományi tanácsos, Brassóban elöljáró, életét okosság, az ügyek intézésében rátermettség jellemezte, s ezzel a testvérek és az egyházmegyés papság nagyrabecsülésének örvendett. A kommunista hatalomtól, annak áldozataként hét év börtönt szenvedett. Hosszas, türelemmel viselt betegség után, jubiláns papként hunyt el az Úrban, életének 77., szerzetességének 60., papságának 54. évében Brassóban, ugyanott, a templom kriptájában temették el 1987-ben. Napjainkban egy emléktáblával van megjelölve a rendház azon szobája, ahol Leánder atya lakott. A fennmaradt hagyatékában a rendi felvételhez szükséges iratai mellett nagy számban találunk prédikációs vázlatokat is.
Löke Mátyás, fr. Paszkál (1914–2002) előbb Máriaradnán, majd 46 esztendőn át Körösbányán szolgált mint szakács és orgonista a rá jellemző derűs szegénység közepette. Hosszas betegség után halt meg Désen, 88 éves korában, 2002-ben. Hagyatékában a rendi felvételhez szükséges iratai mellett levelezései és néhány személyes jegyzete is megtalálható.
Október 25: Bartók Barabás, P. Albert (1927–2004) rendbe lépése után 3 évi kényszermunka és 13 év kényszerlakhely után Vicében, Vajdahunyadon, Esztelneken, Kolozsváron, Csíksomlyón és Székelyudvarhelyen szolgálta az Urat.
Papi jelmondata: „Mindenkor azt cselekszem, ami Előtte kedves” (vö. 1Jn, 3,22). Odaadással végzett lelkipásztori munkája sok fiatalt segített abban, hogy felismerje saját papi hivatását. Nagyon keresett igehirdető volt, számtalan népmissziót tartott. 2002-ben a pünkösdi búcsún mondott beszédével koronázta meg igehirdetői munkáját. Derűsen és hálatelt szívvel készült halálára. Rendkívül nagyszámú pap és hívő kísérte el utolsó útjára. A székelyudvarhelyi temetőben helyezték örök nyugalomra, 2004-ben. Hagyatéka között a rendi felvételhez szükséges iratai, fényképei és levelezései mellett a halála utáni rá való visszaemlékezések jegyzőkönyvei is olvashatóak.
Október 26: Balázs Jenő, P. Aba (1922–2004) rendbe való jelentkezése 1943 júliusában történt, ami(n)t ezt a hagyatékában fennmaradt levele is bizonyítja. Nevelői jelentése, beszámolója alapján a következő megjegyzések olvashatóak róla: „1. Általános szerzetesi előhaladása: bizalmat keltő. 2. Kitartása a hivatásban: állhatatos. 3. Alárendeltsége, alázatossága: példás. 4. Kölcsönös megértés ápolása: dicséretes. 5. Előzékenysége, szerénysége: figyelmes. 6. Képessége és készsége: jó tehetségű. 7. Testi és lelki épsége: hiánytalan. Kelt: Mikháza, 1944. május. 20.” Aba atya is a kommunizmus nehéz körülményei alatt vállalta a papságot. A máriaradnai gyűjtőtábor után 13 esztendőt töltött a dési kényszerlakhelyen, azt követően pedig Egeresen, Jegenyén és Esztelneken végezte hűséggel lelkipásztori munkáját, amelyet ferences egyszerűség és alázat jellemzett. Életének 83., szerzetességének 60., papságának 55. évében, 2004-ben Esztelneken hunyt el. A hagyatékában a rendi felvételhez szükséges iratai mellett nagyszámú fényképgyűjteménye is fennmaradt, főképp az esztelneki tartózkodási idejéből.
Október 27: Szalontai Mihály, P. Barnabás (1924–2001) 1949. július 16-án részesült a papság szentségében, mégpedig a máriaradnai kolostor kápolnájában. Szentelését követően Fogarason, majd a radnai és a dési kényszerlakhelyen élt közel 8 évet, majd 1957-től haláláig, azaz majd 44 évet Szamosújváron szolgált.
Barátságos, kedélyes természetéért és emberszerető jóságáért sokan kedvelték és ragaszkodtak hozzá. Különösen is említésre méltó a számtalan népdal ismerete, dalolászó kedve. A dési kórházban halt meg életének 77., szerzetességének 57., papságának 52. évében. Szamosújváron temették el, 2001-ben. A rendi felvételhez szükséges iratai mellett a hívektől kapott imacsokrok és prédikációs jegyzetei is fennmaradtak.
Október 29: Barthos Lázár, fr. Gilbert (1902–1972) a Felsőháromszéki Esztelneken született. A rendi forrásokban az alábbi jellemzése olvasható: jó szerzetes, imádságban buzgó, alamizsnagyűjtő, orgonista, kertész, betegápoló, a temetők gondozója és ifjúkorában a kolozsvári Szent Bonaventura nyomda dolgozója, ahol mint szedő, gépkezelő és kikézbesítő dolgozott 28 éven át, ugyanakkor mint „Péterke” járta be Erdélyt, hogy a nyomtatványok utáni hátralékot összeszedje. Agyvérzésben halt meg Esztelneken, életének 70. évében, 1972-ben. A rendi felvételhez szükséges iratai és más személyes dokumentumai is elérhetőek a Gyűjtőlevéltárban lévő iratai között.
Sebestyén Antal, P. Fábián (1910–1988) jubiláns pap, 32 éven át Széken elöljáró és plébános, kitűnt a jámborságával és a hívek hűséges szolgálatában. A szamosújvári kórházban halt meg, a széki templom előtt temették el életének 75., szerzetességének 57., papságának 52. évében, 1988-ban. A rendi felvételhez szükséges iratai mellett prédikációs jegyzetei is fennmaradtak.
Szent Ferenc atyánkkal hisszük, hogy az Úrban elhunytaknak a testi halál nem árthatott, boldogan az ő akaratában megnyugodva várják az örök feltámadást.
Összeállította Jonica Xénia
(Megjelent a Keresztény Szó 2020 októberi számában)
