Október 3-án délután négy órakor Assisiben a Szent Ferenc bazilika kriptájában, a Szent Ferenc sírja előtti oltáron Ferenc pápa a szent emlékezetére szentmisét mutatott be, majd utána az oltáron aláírta a Testvérek mindnyájan (Fratelli tutti) kezdetű szociális enciklikáját. A 2013. június 29-én közzétett Lumen Fidei és a 2015. május 24-én megjelent Laudato si’ enciklika után ez Ferenc pápa harmadik enciklikája, amelyet október 4-én, vasárnap délelőtt a Vatikánban tartott prezentáció keretében mutatott be a szélesebb közönségnek. Olvasóink számára Csiszár Klára pasztorálteológus, habilitált egyetemi oktató mutatja be a dokumentumot.
A világ bezárkózásának árnyékai (I. fejezet) egyre jobban terjednek és bizony sokakat megsebesítenek, kirekesztenek, az út szélén hagynak és kiközösítenek. Ezek az árnyékok összezavarják, magányba kényszerítik és kiüresítik az emberiséget. Utunkon idegenekkel találkozunk, akik sebeket hordoznak (II. fejezet). A sebzett idegen láttán mindig két magatartás közül választhatunk: elhaladhatunk mellette, észre sem véve és kirekesztve őt, vagy megállhatunk mellette, integrálhatjuk. Emberi mivoltunk magatartásunkról olvasható le. A sebzett idegennel szemben tanúsított magatartásunk határozza meg emberi mivoltunkat és politikai, társadalmi, vallási projektjeinket is.
Isten maga az egyetemes szeretet, és mivel mi részesei vagyunk ennek az isteni szeretetnek, osztozni akarunk benne mindenkivel. Isten szeretete a testvériségre szólít fel bennünket. A testvériesség nyitottságot feltételez. Olyan nyitottságot, ahol már nincsenek „mások“, nincs „ő“. A testvériességben csak „mi“-ről beszélhetünk. Istennel és Istenben egy nyitott világot akarunk falak nélkül, határok nélkül. Egy olyan világot, ahol senki nem érzi magát kirekesztettnek, vagy idegennek (III. fejezet). Ennek útja, a nyitott szívek útja (IV. fejezet). Azért törekszünk és azért építjük a társadalmi barátságot, azért törekszünk az erkölcsi jóra és egy etikus társadalmi életre, mert tudatában vagyunk annak, hogy mindannyian az egyetemes testvériségnek vagyunk részesei. Ez a tudat az egymással való találkozás keresésére és a szolidaritásra szólít fel mindannyiunkat.
A testvériséget és a társadalmi barátságot megélő népek nyitott világában a legjobb politikára van szükség (V. fejezet). Ez a politika a közjó politikája, az egyetemes jóllét politikája, egy emberekért és emberekkel alakított politika. Az a társadalom, melyet egy ilyen politika alakít, a felebaráti szeretetben ver gyökeret. Ez a politika az ember méltóságát nézi és olyan férfiak és nők művelik, akiknek a szeretet nyelvén sikerül a gazdaságot egy szociális, kulturális, közérdekű projektté alakítani. A világ megnyitásának és a társadalmi testvériség kiépítésének az útja a párbeszéd (6. fejezet). A párbeszéd tiszteli és lehetővé teszi az igazság keresését. Lehetővé teszi a kultúrák találkozását, aminek az eredménye, hogy életstílusszerűen törekszünk a találkozásra, mintegy szenvedéllyé és vágyakozássá alakul bennünk az egymással való találkozás akarása. Aki párbeszédet folytat, az barátságos, másokat elfogad és tisztel.
Mindez azonban nem elégséges. Le kell vetkőzzük mindazt, ami összetűzéshez, egymás megsebzéséhez vezet és olyan új utakkal kell ezeket helyettesítenünk, amelyek lehetővé tesznek új és békés találkozásokat (7. fejezet). Gyógyítanunk kell a sebeket és helyre kell állítanunk a békét. Bátraknak kell lennünk ahhoz, hogy az igazságból merjünk táplálkozni. A történelmi igazságok kapcsán pedig el kell ismernünk, hogy ezeknek elválaszthatatlan társa az irgalmasság és az igazságosság. Ez az alap szükséges ahhoz, hogy megbocsátsunk és megtaláljuk a békét. Megbocsátani nem annyit jelent, hogy elfelejtünk mindent. A béke felé vezető úton elkerülhetetlenek a konfliktusok, de ez senkit sem jogosít fel az erőszakra. A háború és a halálbüntetés ezért nem elfogadható, ezeket ki kell iktatnunk a gyakorlatból.
A világ vallásai tanítják és elfogadják, hogy az ember Isten teremtménye, és mivel mi mind teremtmények vagyunk, testvéri kapcsolat fűz bennünket egymáshoz. A vallások feladata a testvériség szolgálatában állni, és a testvériséget előmozdítani a világban (8. fejezet). A Mennyei Atyát nagyon találóan szoktuk Atyának nevezni és ezzel tulajdonképpen már elismerjük a másik embert testvérünknek. A keresztények számára az emberi méltóság forrása a Teremtés aktusa, a testvériségről szóló tanítás pedig nem más, mint Jézus Krisztus evangéliuma. Minden ember méltóságának érvényesülésén és a testvériesség megvalósulásán kell szüntelenül dolgoznunk. A testvériség útját járta egy édesanya is, akinek Mária volt a neve. Ő Jézus keresztje alatt kapta minden emberre kiterjedő anyaságát.
A világ kirekesztő árnyékai láttán erősítsük magunkban az összetartozás utáni vágyat, és valósítsuk meg a testvériséget. A megvalósulás első lépése pedig annak elismerése, hogy mi mindannyian egymás testvérei vagyunk – fratelli tutti.
Az enciklika rövid teológiai besorolása
Ferenc pápa harmadik enciklikája egy új, jobb, Isten terve szerinti testvéries világ megvalósulását szorgalmazza, így a szociális enciklikák közé sorolhatjuk. Akárcsak a Laudato Si kezdetű enciklika, a Fratelli tutti is Szent Ferenctől kölcsönzi címét. Az enciklika szándéka a testvériesség kultúrájának előmozdítása, melynek alapja Isten minden ember iránt tanúsított szeretete. Megírására Ferenc pápát 2019-es Abu Dhabiban tett látogatása indította, és abban akarja segíteni az egyes embert, hogy azt az időt, amelyet még itt a földön ajándékba kap, ne háborúskodással, hanem egymást elfogadva, egymás emberi méltóságát tiszteletben tartva, egy testvéribb világ építésén munkálkodva töltse el (8). Az első fejezet, mely tulajdonképpen egy problémafeltárás, a világban tapasztalható kirekesztő mechanizmusok bemutatását nyújtja. Ferenc pápa itt hangot ad annak a bizakodásának, hogy a világban megtapasztalható árnyoldalak ellenére is van remény a világ megújulására. A második fejezet katekézis jellegű. Ferenc pápa az irgalmas szamaritánus (Lk 10,25-37) történetének elmélkedésre indító feldolgozásával rávilágít az egyetlen helyes magatartásra a sebzett idegen láttán: megállni és gyógyítani. A fejezet végkicsengésében arra bíztat, hogy merjük az irgalmas szamaritánus példáját követni, mert ez az út a világ gyógyulásának egyetlen útja. Az ezt követő fejezetek az Egyházi Tanítóhivatal legújabb társadalmi tanításának a kifejtését tartalmazzák.
A harmadik fejezet a nyílt világ társadalomteológiai modelljét tárja a szemünk elé. A nyitott világ a zárt világgal ellentétben nem az egoizmusról, az ideológiák terjesztéséről szól, hanem a szeretetről. Ezt a világot az önmagából kilépő és a másik javát kereső, szerető ember építi. Csak a szerető kilépés logikájában van esélye a testvériség megvalósulásának.
A negyedik fejezet a világ felé nyitott szív sajátosságait tárja elénk. Ennek ismérve a befogadás, a védelmezés, a támogatás és az integrálás. Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy minden egészséges kultúra természeténél fogva nyitott. A testvériség megvalósításának politikai alapjait körvonalazza az ötödik fejezet. A közjó szolgálatában álló politika primátusát hangsúlyozza a gazdasággal szemben, és az Evangelii gaudiumhoz hasonlóan a szeretet civilizációjának megvalósulását szorgalmazza. A hatodik fejezet a párbeszéd béketeremtő útját ajánlja a monológok meddősége helyett. A párbeszéd tesz lehetővé igazi találkozásokat és képes elmozdítani az emberiséget a békétlenség állapotából a találkozás kultúrája felé. A hetedik fejezetben Ferenc pápa olyan kultúrák közötti új találkozásokat szorgalmaz, melyek békéhez vezetnek és melyek alapja egymás kölcsönös tisztelete. A nyolcadik fejezet a vallások béketeremtő szerepét emeli ki, és minden ember összetartozásának teológiai foglalatát tartalmazza.
Ferenc pápa szokásához híven ismét nevén nevezi korunk problémáit. Keresztény hitünk értelmében ezek mellett nem haladhatunk tovább közömbösen. A megtérés, a változtatni akarás, melyet a szociális enciklika szorgalmaz, Ferenc pápa teológiájának logikáját követi. A szeretet transzcendens természete az embert arra motiválja, hogy önmagából kilépve a másik emberért, a közjó megteremtésért munkálkodjon. Isten tervét és a Jézus Krisztusban ránk bízott hivatást tartja szem előtt az enciklika, amikor a testvéri összetartozás megvalósulását sürgeti. Ennek a hivatásnak az ősmodellje a keresztények számára az irgalmas szamaritánus.
A Fratelli tutti egyházunk legújabb szociális tanítását tartalmazza, mely egyben arra is rámutat, hogy keresztényként élni annyit jelent, hogy személyes felelősségem túlmutat saját életemen, saját kapcsolataimon és megmutatkozik a közjó szolgálatában is. Keresztényként hatékonyan munkálkodunk azon, hogy ez a világ, kivétel nélkül, mindenki számára élhetőbb legyen. Természetesen szükséges, hogy világunk minden társadalma aktualizálja saját mindennapjaira Ferenc pápa tanítását. A posztkommunista országok számára az enciklika egyik lehetséges üzenete a másság tisztelete, a sebzett „idegen” szeretete, az egoizmus és a másik iránti közömbösség levetkőzése. „Sebzett identitásunk” (Máté-Tóth A.) segítheti posztkommunista társadalmainkat abban, hogy fogékonyabbak legyünk mások szenvedése iránt és egymás iránti tiszteletünk ne halványuljon el az egoizmus és a közömbösség árnyékában.
Csiszár Klára
