Ünnepélyes szentmise keretében áldotta meg szeptember 3-án Oláh Dénes főesperes a Bekecs-tetőn, a kápolna felé vezető út mentén kialakított keresztutat.
A meredek hegyoldalban megépített kálvária állomásait közel három méter magas fakeresztek jelzik. A keresztekre a kínszenvedés különböző állomásait megjelenítő kerámiaképek kerültek, amelyeket Csíki Dénes nyárádköszvényesi plébános ajánlott fel erre a célra.
A keresztút kialakítása – akárcsak tíz évvel ezelőtt a bekecsi kápolna megépülése is – az összefogás eredménye: a különböző vallási felekezetek, az önkormányzatok, a környékbeli vállalkozók és lelkes magánemberek összefogásának eredménye.
Szentbeszédében Oláh Dénes főesperes a keresztút kialakulásának történetét vázolta fel, kiemelve, hogy mint minden épített keresztút, úgy ez a bekecsi kálvária is akkor lesz igazi keresztút, hogyha imádság által nagyon sokan járják. Örömét fejezte ki, hogy ma is kerülnek olyan emberek, akik sok más megvalósítás mellett a keresztutat építését is vállalják. A keresztút előtt állva Jézus keresztútjára és kínszenvedésére gondolunk. Jézus értünk, emberekért vállalta a szenvedést, hogy megváltson a bűneinktől. A legnagyobb áldozatot hozta meg értünk. Amikor keresztútján járunk, minket is arra indít, hogy vállaljunk áldozatot másokért, építsük magunkban az áldozatvállalás lelkületét.
Péter Ferenc megyei tanácselnök és Kacsó Antal polgármester beszédükben a Bekecs-tető jelentőségét hangsúlyozták. Ez a hegy a Nyárád-mente szent hegye, amely nemcsak a helyiek, hanem az egész Maros megyei magyarság számára jelentős közösségi gyűjtőpont. Turisztikailag is keresett célpont, amely sokak számára személyes kötődést is hordoz: többen családi eseményeiket, esküvőt, keresztelőt tartottak már itt. De a Bekecs-tetőre épített kápolna, a golgotai vesztőhelyet idéző három kereszt és a most felszentelt keresztút is mutatja, hogy elsősorban vallási szempontból fontos hely a Bekecs-tető. Egy olyan közösség által megálmodott hely, amely hisz és imádkozik, amely tervez és épít; mindezt kitartással és töretlen hittel.
Lukács János nyárádselyei plébános szerint minden megvalósításnál elsőként Istennek kell köszönetet mondani. Ebből az indíttatásból gyűlt össze a Bekecs-tetőn az ünneplő közösség. A plébános befejezésképpen kifejezte a környékbeliek óhaját: hogy a bekecsi kápolnát és az új keresztutat minél gyakrabban használják a jövőben misék és istentiszteletek, elmélkedések és egyházi szertartások céljából. Töltsék be imádkozó emberek, és alakuljon igazi zarándokhellyé a Bekecs-tető, ne csupán egy múló élményt jelentsen az idelátogató turisták számára.
Molnár Izabella
