Háromszáz évért adott hálát a nagybányai katolikus közösség az augusztus 23-án, a Szentháromság-templom cintermében (templomudvaron, ami a régmúltban a temetkezés helyéül is szolgált) este héttől bemutatott ünnepi szentmisében. Erdély legrégebbi barokk temploma nem az első nagybányai katolikus templom és nem is a létező legrégibb, de a hívek számára kiemelkedően fontos, az esperesség központja.
A kerek évforduló megünneplésére a nagybányai esperesség 2019. december 1-je és 2020. november 29-e között jubileumi évet ül, a rendezvénysorozat részeként pedig többek között rajz, fotó és videópályázatot, bibliodrámát, előadásokat, koncerteket, hagyományőrző tábort, jótékonysági estet, népmissziót tartottak, kiadtak egy, a templomról szóló albumot, megnyitottak egy egyházközségi kiállítótermet… A legfontosabb esemény azonban a Szent István-búcsús szentmise volt, amelyet Schönberger Jenő megyés püspök celebrált Vasile Bizău máramarosi görögkatolikus püspökkel, vendég- és egyházmegyés papokkal közösen, és amelynek tiszteletére elhozták Nagybányára a Szent Korona hiteles másolatát is.
A szentmise előtt Schönberger Jenő püspök a templomban megáldotta a restaurált Szent István képet, majd asszisztenciájával a cinteremben felállított oltárhoz vonult, ahol megkezdte a legszentebb áldozat bemutatását. Onnan szólt a hívekhez, hálát adva az egyházért hozott áldozatokért: „Ahhoz, hogy mi, most ünnepelhessünk, nagyon sokak áldozatára volt szükség. Mi valakiknek a gyermekei, az unokái, a dédunokái vagyunk. Mindenki meghozta a maga áldozatát és adja Isten, hogy ezután is meg tudja hozni. Államalapító Szent István királyunkat ünnepeljük, aki halálos ágyán a Szűzanyának ajánlotta népét. Ő úgy tekintett a népére, mint egy családra, amelynek szüksége van édesanyára. Mi egy nagy család tagjai vagyunk. Kívánom, hogy ez a közösség, ez a város igazi családdá forrjon össze, és akkor nem csak múltja, hanem jövője is lesz. A boldogságos Szűzanya oltalmazzon mindenkit, Szent István királyunk pedig járjon közben mindannyiunkért. Hála a 300 évért és hála mindenkinek az áldozatáért. Ebbe a szentmisébe szeretnénk titeket, őseiteket, mindenkit belefoglalni, akik valamit is tettek, tesznek ezért az egyházért, tesznek Nagybányáért.”
A szentbeszédet P. György Alfréd MI kamilliánus atya, az osztrák és magyar kamilliánus rendtartomány provinciálisa mondta – a népmissziót is ő tartotta augusztus 16-a és 23-a között –, amelyben Szent Istvánt mint szilárd kapaszkodót állította példaként a hívek elé.
„300 év állhatatosságát, kitartását, hűségét ünnepeljük a kenyértörésben, az Eucharisztia ünneplésében. Ahol a másokért megtört életünk kenyere, és az értünk megtört Krisztus kenyere találkozik, ott eucharisztikussá válunk és megújulunk. Akkor tudunk emberibbé, kereszténnyé válni, ha nem félünk egymás sebeitől. Tudjátok testvérek, hogy melyik a legrövidebb út a szívhez? A seb, hiszen amikor megvágjuk a kezünket, a szívünk gyorsabban pumpálja a vért és el is indítja a gyógyulás folyamatát. Ugyanígy, sebzettségünkben találunk rá leginkább az Úr Jézus Krisztusra, az Atyaistenre a Szentlélekben. A Szentháromságos egy Isten tiszteletére építették az őseitek ezt a templomot. Immár 300 év küzdelme, félelme, sebzettsége és gyógyulása sűrűsödik össze itt, ezen az ünnepen. De a 2000 év kereszténység is, és ahogyan Krisztus az egyházat Péterre bízza, ahogyan az élő, az irgalmat megtapasztalt szív emberségére bízta a közösséget, úgy a megtört Szent István királyra bízta nemzetét és a Szent Korona országait. Hiszen mi keresztények vagyunk, magyar, katolikus keresztényi múltunkat ünnepeljük, de nem valaki ellenében. A Szentlélek Úristen egyesít bennünket. Mi egymásért, az ember méltóságáért, a megváltott ember öröméért és életének szépségéért örülünk és ünneplünk – együtt, egymással, a jövőért. Az imádságot, az alázatos lelkületet ünnepeljük, azt, hogy adott nekünk Isten hitet, szilárd kapaszkodót, derék, becsületes embereket, akik egyenes tekintettel néznek előre, akik hisznek Krisztusban, az igazi kősziklában. Legyünk családjaink szentélyében mi magunk az a kőszikla, ami Szent Péter az anyaszentegyházban, ami Szent István egyházunkban. Legyünk derék, becsületes, hívő emberek, akikbe lehet kapaszkodni, akikre lehet építeni” – kérte a hívektől P. György Alfréd.
A szentmise végén beszédek hangzottak el, majd a záróáldást követően a hívek hazaindulás előtt még együtt elénekelték a himnuszokat – köztük hagyományszerűen a közösségre jellemző bányászhimnuszt is, amelynek szövegét Czumbel Lajos (1891–1967) egyházmegyei kormányzó írta.
Forrás: Szatmári egyházmegye
[…] Forrás: Romkat.ro […]