„Első szent királyunk sziklára építette országát és életét, ez a szikla pedig maga Krisztus” – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a Szent István-nap alkalmából megtartott ünnepi szentmisén a budapesti Szent István-bazilikában. Kovács Gergely gyulafehérvári érsek volt az idei augusztus 20-i ünnepi szentmise szónoka.
Erdő Péter bíboros a szentmise bevezetőjében köszönetét fejezte ki a gyulafehérvári érseknek azért, hogy elfogadta a meghívást, jelenléte összetartozásunk kifejezése – mondotta. Az ünnep jelentőségéről Erdő Péter bíboros elmondta, hogy „amikor Szent István királyt ünnepeljük, nem csupán a múltra emlékezünk. Hálát adunk Istennek azért, hogy megmaradt István király népe, és kérjük, hogy megújult erővel és reménnyel folytathassuk utunkat. Mert nem céltalanul bolyongunk a történelem útján”. Istennek terve van minden ember életével és minden nép sorsával – mondotta Erdő Péter bíboros.
A szentmise bevezetőjét követően a bíboros megáldotta az új kenyeret, miután rámutatott arra, hogy az ember fáradozik, dolgozik, de az új termés, az új kenyér Isten áldása.
Kovács Gergely érsek, az ünnepi szentmise szónoka homíliájában a Szent Jobbról, annak gazdag, valós és szimbolikus jelentéstartalmáról beszélt. A Szentírásban a jobb kéz gazdag jelentéstartalmat hordoz. A hatalom, a tisztelet, a tekintély jelképe, ugyanakkor az áldást osztó kéz is. Áldást adni csak az tud, aki bizalmas kapcsolatban van Istennel, aki tőle megbízatást kap erre, majd csak az ároni papság. Ma is sok helyen még szokásban van, hogy a családfő áldást kér egy-egy családtagra.
Szent István megmaradt ereklyéje, jobb keze, a Szent Jobb „áldó kéz” szó szerint és szimbolikusan is – fogalmazott. Az Újszövetségből tudjuk, hogy Krisztus maga az áldás.
Intelemeiben Szent Imre herceghez Szent István király nem hiába ír az első pontban a hit megőrzéséről. A szent király minden bizonnyal gyakran kulcsolta kezeit imára. A hit az Istennel való élő kapcsolatot jelenti. A hit, ez az Istennel való élő kapcsolat pedig képessé teszi a kezet arra, hogy bármit is tesz, az áldássá váljon – mondta. Lehetnek a kezek „munkás kezek is” -fogalmazott. Isten a teremtéskor áldásnak szánta a munkát. A bűn következtében ma a munka fáradsággal jár, de továbbra is az ember előrejutásának forrása. A dolgos kezek értéket teremtenek, értékteremtőknek bizonyulnak. A kezeknek segítő, kinyújtott kezeknek kell lenniük, az imára kulcsolt és a dolgozó kéz mellett fontos a segítő kéz is. Erre is Szent István király figyelmeztet az Intelmekben: „a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz.” Ma, talán jobban érezzük, mint bármikor, mit jelent egy-egy baráti kézfogás – a járványhelyzet miatt. „Segítő kezünket különösen oda kell nyújtanunk azoknak, akik leginkább rászorulnak arra: a védtelen gyereknek, az erőtlen idősnek, a magatehetetlen betegnek” – hívta fel a figyelmet. Ferenc pápát idézve Kovács Gergely elmondta, hogy a kéznyújtás jel. Márton Áron püspököt idézve pedig arra buzdította a jelenlévőket, hogy a kezek, melyek az elmúlt években egymásba fonódtak, ne engedjék el egymást: „kulcsoljuk ma mi is imára kezeinket! Minden nap dolgozzunk, cselekedjünk önmagunkért, egymásért, nemzetünkért! Tegyük hittel és akkor áldás lesz belőle.”
A járványhelyzetre való tekintettel az idén elmaradt a hagyományos Szent Jobb-körmenet. Az oltárra kihelyezett Szent Jobb előtt Erdő Péter bíboros vezetésével imádkoztak a magyar nemzetért, majd a körmenet helyett ereklyés áldást kaptak a templomban jelenlevő meghívottak, illetve azok is, akik a bazilika előtti térről követték a szentmisét.
