Egy kép többet ér ezer szónál, mondják, és bár jelen cikk szerzője szerint ez legtöbbször túlzás, azonban néhány esetben valóban igaz. Az információ és adatok elburjánzásának korában élünk, azonban mit sem érünk a nagy bőséggel, ha ezeket nem tudjuk befogadni, feldolgozni és értelmezni. Ebben sietnek segítségünkre az egyre fejlettebb adatelemzési és adatvizualizációs technikák, amelyek láthatóvá és értelmezhetővő tesznek olyan nagy mennyiségű információkat is, amiket egy ember már nem volna képes másképpen befogadni. Jelen összeállításunkban a Szentírás és az adatvizualizáció kapcsolatát mutatjuk be pár nemzetközi példán keresztül.
Nyelv és számok
A világ, és benne önmagunk jobb megértéséhez közösségi szintén két nagy eszköztárat fejlesztettünk ki, amelyekkel valamiképpen meg tudjuk ragadni a világ dolgait, történéseit, és kommunikálni is tudjuk azt egymás számára. A nyelvre és a számok világára gondolok. A természetes nyelvekkel olyan jelrendszereket hoztunk létre, amelyekben egymástól jól elkülönülő jeleket használunk arra, hogy megjelöljük az egyes tárgyakat, élőlényeket, jelenségeket, mozgásokat, mindezek tulajdonságait, egymáshoz való viszonyukat… A számokkal főként mennyiségeket szoktunk megjelölni, de mára sokkal összetettebb műveleteket is végre tudunk hajtani velük, az összeadás, kivonás, szorzás, osztás mellett a hatványra emelés, gyökvonás, deriválás, integrálás műveleteivel, a függvények segítségével egyre bonyolultabb és összetettebb módon képesek vagyunk leírni és modellezni a világot. A nyelv segítségével történeteket mesélünk, amelyek lehetővé teszik a közös tudás és cselekvések, akciók létrejöttét. A számokkal sokkal inkább formális, elvontabb formában, de sok esetben sokkal pontosabban tudjuk megragadni ugyanazokat a történeteket. A nyelv inkább a kultúra, a számok inkább a technika kibontakozását segítik. Nyelv nélkül nincs kommunikáció, nincs történelem, nincs jogrend, nincs múlt, számok nélkül viszont nincs modern társadalom, nincs számítógép, okostelefon, atomerőmű és űrhajó, számok nélkül nincs modern jövő.
Az Ószövetség Isten és választott népe kapcsolatát, a közös történetüket önti nyelvi formába, míg az Újszövetségben ennek a misztikus kapcsolatnak az egész emberiségre való kiterjesztését követhetjük nyomon Jézus Krisztus küldetésében és megváltásában, a korai keresztény közösségek formálódásában. A nyelv lehetővé teszi mindennek a megfogalmazását, az írott szó által a rögzítését és megőrzését, a közösségben való elterjedését, miközben kibontakoznak belőle az élet szervezésének irányelvei és mozgatói, a teljes emberi életet átszövő szabályok és normák. A számok is megjelennek a Szentírás oldalain, azonban azok többségükben nem annyira mennyiséget fejeznek ki, mint inkább szimbolikus formában valami lényegi összefüggésre, általános szabályra próbálnak rávilágítani. Ilyenképpen a Bibliában megjelenő számok még sokkal inkább a számmisztika, számszimbolika metaforikus kontextusában jelennek meg, és nem úgy, mint az előbb említett egzakt, precíz számítások esetében használt számok. Így például arra a kérdésre, hogy hányszor kell megbocsátani, ha vétenek ellenünk, a jézusi válasz, miszerint hetvenszer hétszer (Mt 18,22), nem azt jelenti, hogy pontosan négyszázkilencvenszer kell megbocsátanunk, hanem azt, hogy minden egyes alkalommal meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek. Egy másik, ószövetségi példa: a Tóra, vagy más nevén Mózes öt könyve a hagyomány szerint 613 parancsot tartalmaz, amelyek közül 248 tevőleges és 365 tiltó parancs. Ezek szintén szimbolikus számok. A korabeli elképzelés szerint az emberi test 248 részből áll, és mivel az embert tartották az egyetlen olyan teremtménynek, amelyik pozitív spiritualitással rendelkezik, így annak is 248 módja van, hogy pozitívan cselekedjen. A Nap, amely a fizikai világ királyának tekinthető, az évszakok és nappalok körforgása révén 365 napos ciklusban hat a Földre (ennyi idő alatt kerüli meg a Föld a Napot), így 365 módja van annak is, ahogy a világ szabályos működését meg lehet zavarni.
Illusztráció: pixabay.com
Az emberek legalább egy nyelven beszélnek, és többnyire számolni is tudnak, azonban a nyelv írott formáját régebben, és még ma sem érti mindenki, mint ahogy a számokkal való bonyolultabb műveletek is nehézséget okozhatnak. Mivel a kereszténység korai szakaszaiban az írott, majd a nyomtatott szó örökítette meg a sugalmazott isteni szavakat, ami garantálta az elbeszélt (üdv)történet többé-kevésbé stabil formában való megőrzését, ezért az írástudatlan nép csak a papok és írástudók közvetítése révén ismerhette meg a szentírási történeteket. Hogy mégse maradjanak teljesen magukra – mivel sokuk számára a szentmise elhangzó (tehát nem írott) nyelve, a latin sem volt ismert –, ezért idővel kialakult a templomok és szent könyvek gazdag ikonográfiája, a szentírási történetek képi megjelenítése egy-egy festmény vagy ikon formájában. Mivel a számokkal való műveletek is egyre bonyolultabbá válnak, és így egyre kevesebb ember számára hozzáférhetők érthető módon, ezért a számok esetében is elterjedőben van azok képi megjelenítése. Jól ismert formája ennek, amikor a statisztikai adatokat grafikonok formájában jelenítik meg, hogy ezáltal képileg is befogadhatóvá váljon az a sok információ, amit a számok rögzítenek. Azt az egyre terjedő trendet, amely során a nagy szám- és adathalmazokat képi formában jelenítik meg, adatvizualizációnak nevezik.
Adatvizualizáció
Napjaink társadalmai, bár a hétköznapokban ritkán érzékelhető módon, de alapvetően az ember számítási képességére, valamint a számítógépek által megnövekedett számítási kapacitásra épülnek. Egyre több adattal rendelkezünk a körülöttünk levő világról, és egyre több adattal rendelkezünk saját magunkról is, azonban ezek olyan méreteket öltöttek, amit már egy ember nem képes átlátni és értelmezni. A gazdaságunk, a technológiánk, a tudományunk mind-mind a számszerűsíthető adatokon alapszik. Az úgynevezett Big Data, a nagy adat korában hiába áll rendelkezésünkre megannyi adat, ha nem vagyunk képesek azokat megfelelőképpen rendszerezni és feldolgozni. Ebben segít az adatvizualizáció, ami számszerű adatokat és összefüggéseket jelenít meg vizuális technikák, grafikonok, diagramok, ábrák segítségével. Az adatvizualizáció a számszerű adatokat pontok, vonalak, oszlopok, más formák és alakzatok segítségével jeleníti meg, így „láthatóvá” válnak a nagyobb összefüggések.
Illusztráció: pixabay.com
Az adatvizualizáció egyben tudomány és művészet, ami életre kelti az adatokat, sajátos módon „meséli el” a számok mögött rejlő történeteket. Segítheti a teljesebb kép megértését, a tájékozott döntéshozást, a lényeg felismerését, a trendek időbeli alakulásának követését. Az adatosítás, amikor egy jelenséget vagy bármi mást adatokkal és számokkal próbálunk megragadni, mindig adatvesztéssel jár, a számok nem tudják helyettesíteni az általuk leírt létezőket, ugyanakkor mégis segíthetnek fontos összefüggések feltárásában. Egy jó vizualizációt egy jó térképhez hasonlíthatunk, amely segíti az adatok közötti eligazodást és tájékozódást.
Maguk a szentírási történetek is számszerűsíthetők és adatosíthatók, így ezekből az adatokból is készíthetők adatvizualizációk. A következő részekben néhány nemzetközi példát mutatunk be, amelyek most elsősorban csak felvillantják az olvasók számára az adatvizualizációban rejlő lehetőségeket, azok szépségét. Hasznos eszközzé elsősorban a szentíráskutatók kezében válik, akik sokkal részletesebben, ugyanakkor átfogóbban tudják értelmezni az adatvizualizációkat.
A Szentírás érzelmi térképe
Az adatkutatás és adatvizualizáció egyik fontos módszerének számít a szövegek érzelmi elemzése (sentiment analysis) automatizált eljárások során. Ez elsősorban a számítógépes nyelvészet részfeladata, amikor a szövegek számítógépes feldolgozása során a szövegben fellelhető pozitív, illetve negatív viszonyulásokat, értékeléseket, érzéseket programok segítségével beazonosítják, és azokat a sajátos kutatási feladatoknak megfelelően elemzik. Nyilvánvaló, hogy a szövegek érzelmi töltetének beazonosítása nem egy triviális feladat, mert sokszor pozitív értelmű kifejezéseket is használhatunk ironikusan, amikor épp az ellenkezőjét kell értenünk alatta (pl. amikor a tanár azt mondja a diáknak, aki nem végezte el a házi feladatát, hogy „látom, szépen megcsináltad a házi feladatodat”), és a negatív kifejezéseink sem mindig negatív kontextusban fordulnak elő. Ennek ellenére a számítógépes nyelvi feldolgozás egyre pontosabban képes végrehajtani a feladatot, miközben számolni kell bizonyos mértékű hibaértékkel.
Illusztráció: openbible.info
Az Openbible.info weboldalon közzétettek egy adatvizualizációt, amely a Szentírás könyveinek érzelmi elemzését jeleníti meg képi ábrázolás formájában (lásd az előző képet). A Biblia könyveit és fejezeteit kronológiai időrendbe helyezték, majd az egyes versek érzelmi elemzését végezték el, ez az elemzés azonban nem az érzelem intenzitását mérte, hanem sokkal inkább annak a valószínűségét, hogy az adott szövegrész inkább pozitív vagy inkább negatív töltetű. Mivel a valódi adatokban nagyobb a fluktuáció az egyes fejezetek között, mint ahogy az ábrán megjelenik, ezért az adatok mozgó átlagát vették figyelembe, hogy egy „koherens történetet” meséljen el az adatvizualizáció. A pozitív érzelmeket feketével, az alapkör külső felén, míg a negatívakat pirossal (jelen nyomtatásban szürkével), az alapkör belső felén jelölték, így egyfajta érzelmi hullámzása látszik a bibliai szövegekben fellelhető történelmi korszakoknak.
Ennek megfelelően az ábráról leolvasható, hogy az ószövetségi történet pozitív eseménnyel és érzésekkel, a teremtéssel veszi kezdetét, de Jób és a pátriárkák korában már a negatív érzelmek dominálnak, Mózesnél viszont ismét javul a helyzet. A fogság időszaka nem annyira negatív töltetű, mint ahogy elvárnánk, és a visszatérés sem annyira pozitív, mint ahogy azt számítani lehet. Az Újszövetségben az események Jézus megszületésével, pozitívan kezdődnek, de gyorsan negatívba fordulnak, amint a Jézus üzenetével szembeni ellenállás növekszik. A korai egyház történetében inkább a pozitív érzések dominálnak az elemzés szerint.
A szentírási könyvek szerinti érzelmi elemzés adatvizualizációját is elvégezték (lásd a következő ábrát), amely a verseket ötös csoportokba rendezve értékeli a pozitív-negatív skálán. Ami az alapvonal felett, feketével jelenik meg, az a pozitív tartalmakat jelenti, ami az alapvonal alatt, pirossal (jelen esetben szürkével) jelenik meg, a negatív töltetet mutatja. Jól látható a szentírási könyvek érzelmi lüktetése.
Illusztráció: openbible.info
Kapcsolatszivárvány
A szivárvány Isten és a választott nép közötti szövetséget szimbolizálja a Szentírásban, azonban egy lelkész és egy adattudós kezében képi megjelenítője is lehet a Szentírás könyvei közötti kapcsolatoknak. Chris Harrison az ember–gép interakciók kutatásával foglalkozik, azt vizsgálja, hogy miként lehet hatékonyabbá és egyben élvezetesebbé tenni az ember és gép közötti kapcsolatokat. Christoph Römhild evangélikus lelkésszel közös munkába fogtak, hogy a Szentírásban található több mint hatvanháromezer (egészen pontosan 63 779) kereszthivatkozást vizuális formában is megjelenítsék. A Szentírás egyes könyvei számos alkalommal más szentírási könyvekre hivatkoznak, azokra utalnak, amelyek így rámutatnak a különböző versek közötti összefüggésekre. Ezek a kereszthivatkozások az Ó- és Újszövetséget is összekötik egymással.
A két szerző úgy döntött, hogy a Biblia könyveit és a könyvek fejezeteit kis oszlopok, úgynevezett oszlopdiagramok formájában egymás mellé helyezik sorban (lásd a következő képet), így az ábra alsó felében váltakozó fehér és szürke oszlopok az egyes könyveket különítik el egymástól, az oszlopok hosszúsága pedig az adott könyv egyes fejezeteiben található versek számát jelzi. A kereszthivatkozásokat az egyes fejezetekhez kapcsoltan félkörívek szimbolizálják, amelyek színe (ami jelen nyomtatásban nem látható) annak függvényében változik, hogy milyen távol található egymástól a két fejezet, amelyben az egyik a másikra hivatkozik. Így a közel hatvannégyezer kereszthivatkozás szivárványt idéző módon jelenik meg az ábrázoláson, és szemet gyönyörködtető módon számot ad arról a gazdag hivatkozásrendszerről, ami a Szentírást át- meg átszövi.
Illusztráció: chrisharrison.net
Közösségi hálózat
Egy másik adatvizualizációban Chris Harrison a személyek, illetve a földrajzi helyek hálózatát készítette el (lásd az alábbi képet). A hálózati szemléletű kutatások a huszonegyedik században terjedtek el, amelyek fontos matematikai és vizualizációs eszközt nyújtanak a komplex rendszerek megjelenítéséhez és értelmezéséhez. Hálózatkutatás nélkül ma már nem képzelhetők el a közösségi oldalak, a betegségek terjedésének modellezése vagy az agy idegi kapcsolatainak a feltárása. A hálózatok csomópontokból és a csomópontok közötti kapcsolatokból állnak. A csomópontok lehetnek például emberek, a kapcsolatok pedig például a közöttük levő baráti kapcsolatokat jelenthetik.
Ilyen hálózat formájában jelenítette meg Chris Harrison a Szentírásban szereplő személyeket és a földrajzi helyeket. A csomópontok ebben az esetben a személyeket, illetve a helyneveket szimbolizálják, kapcsolat pedig akkor van két csomópont között, ha két név vagy helynév ugyanabban a versben fordul elő. A kutató a Biblia angol fordítását, a Jakab királyról elnevezett King James Bible változatát használta (ezért látható a képen a nevek angol változata), amelyben 2619 bibliai nevet különített el egymástól (ez a csomópontok száma), és több mint tízezer kapcsolat van ezen csomópontok között. A csomópontok mérete a kapcsolatok számával arányosan nő. Így a Szentírás történetei és személyiségei egyetlen ábrán, egymáshoz való viszonyukban jelennek meg.
Illusztráció: chrisharrison.net
A Szentírás digitális változatai, a Big Data által alkalmazott elemzési módszerek, a nyelvi, statisztikai, hálózati elemzések lehetővé teszik a Biblia makrostruktúráinak és összefüggéseinek vizsgálatát és képi formában való megjelenítését. A számítógépes adatelemzés és az adatvizualizáció újabb lehetőségekkel gazdagítja a biblikusok és egzegéták eszköztárát. A Szentírás üzenete azonban ezen elemzések ellenére is ugyanaz marad, ami Isten és az ember kapcsolatát beszéli el.
Megjelent a Vasárnap 2020. augusztus 2-i számában.
