- Annyi, meg annyi elbizonytalanító tényező van az életünkben… Ezt különösen is megtapasztalhattuk az elmúlt időben… de a jelenben is. Végül is megállapíthatjuk azt, hogy nincs igaza a mondásnak: „Csak az nem hazugság, ami a kezedben van”.
- Nem csak az a valóság, amit szemünkkel látunk, fülünkkel hallunk, kezünkkel tapintunk, birtoklunk. A valóság, a lényeg sokkal mélyebben van. És vak az, aki nem látja… és érzéketlen szívű az, aki a szívével föl nem fogja.
- Az e világi és e világhoz kötődő tapasztalataink fontosak, de nem lényegesek. Fontosak, mert még ebben a világban élünk, de nem örökké.
- Miért is ragaszkodnék ahhoz, ami lényegében leamortizál, ami kizsigerel, ami a jelenhez köt, s ami a mába süppeszt bele? Igaz a megállapítás: „szegény gazdagok”.
- Talán a hívő ember egyik leglényegesebb tapasztalata, megállapítása az, hogy „a jelen bizonytalan, a jövő biztos”.
- Isten a biztos, s az ő ígéretei! Éppen ezért is kérjük a szentek a közbenjárását, „hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire”.
- Isten a jövő! Olyan jövő, amely nélkülözi Istent, az maga a pokol. Az Isten nélküli jövő a semmibe hull. De aki Istenbe helyezi az életét, annak az örökkévalóság nyílik meg.
- Krisztus ígérete… Ő azért ment el az Atyához, hogy helyet, igazi jövőt készítsen számunkra. S azt is megígérte, hogy eljön azért, hogy magával vigyen minket, hogy mi is ott lehessünk, ahol ő van… az Atya-Fiú-Szentlélek közötti egységben… amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott… amit Isten azoknak készít, akik őt szeretik.
- Tehát a jövő biztos, a jelen nem!
Fr. Laczkó-Dávid Anaklét OFM
