Kicsiny családommal és a húgomék családjával együtt nagyon szerettünk volna elmenni a pápalátogatásra, így hát már az első napon, korán reggel regisztráltunk. Körülbelül egy hónappal a várva várt esemény előtt kaptam egy üzenetet, amiben felkértek, hogy a csíksomlyói pápalátogatás alkalmával a szentmisén én olvassam fel németül az egyetemes könyörgést. Emlékezetes nap marad ez számomra.
Percekig nem tudtam értelmezni az üzenet szövegét, többszöri olvasás után jutott el a tudatomig a felkérés, ráadásul kis segítséggel a kedves férjem részéről. Az egész olyan hihetetlennek tűnt. A „megvilágosodás” pillanata szinte leírhatatlan. Egyszerre árasztott el érzések és kérdések tömkelege: meglepettség, öröm, izgatottság, kétség, kétely…
Aki ismer, tudja rólam, hogy hihetetlenül izgulós típus vagyok. Ezért volt bennem kétely: Meg tudom-e „csinálni”? Elfogadhatom-e? Képes vagyok-e rá? Egyáltalán, méltó vagyok-e erre?
Mondhatnám már ettől a pillanattól kezdve elkezdődött a felkészülésem. Azon az éjszakán nem sokat aludtam, Istent hívtam segítségül (mint mindig, amikor nehéz döntést kell hoznom). Ahogy eddig, most is gyorsan választ adott és megerősített: „Meg tudod csinálni, olyan kérdés nincs, hogy elfogadhatod-e, el kell fogadnod. Értem teszed, csakis értem. Veled leszek!”
Egészen a nagy napig vele együtt készültem lelkileg. Egyre inkább Isten kegyelmi ajándékának éreztem ezt a feladatot, a kétség, a kétely, a félelem pedig megszűnt bennem.
Egy nappal a látogatás előtt érkeztünk meg Csíkszeredába. Másnap reggel korán indultunk ki a nyeregbe. Nekem kilenc órára a Hármashalom-oltárnál kellett lennem a főpróbán. Amíg felértünk és várakoztunk, végig zuhogott az eső, csak úgy hömpölygött a tömeg fölfelé. Csodálatos látvány és leírhatatlan érzés volt már ez is. A zuhogó eső, a csurom vizes ruha ellenére nyugalom, béke, csendes várakozás töltött el mindent. Velem sem volt ez másképp, meglepően nyugodt voltam.
A rövid és gyors próba után mindenkinek megmutatták a helyét, ami a szentélyben volt. Hihetetlennek tűnt, hogy néhány méterre a szentatyától vehetek részt az általa celebrált szentmisén. A szentatya érkezéséig már a helyemen, vegyes érzésekkel telt a további várakozás: mérhetetlen gyermeki öröm és hála, izgatott várakozás kavargott bennem. És akkor megjelent a szentatya valahol a távolban. Ekkor a csendet felváltó örömujjongásból tudtuk, hogy valóban ő közeledik. Ez volt az első nagyon megható, mély nyomot hagyó élménye és pillanata a látogatásnak.
A szentmise kezdetére újra csend töltött be mindent. Leírhatatlan, amit éreztem, amikor a szentatya megjelent a szentélyben, bármennyire szeretném, nem tudom szavakkal leírni. Pár méterre voltam tőle, szinte minden rezdülését, moccanását láthattam, még mindig hihetetlennek tűnik.
Az egész szertartás alatt nyoma sem volt a nálam szokásos félelemnek, izgalomnak, éppen ellenkezőleg, leírhatatlan lelki békét és nyugalmat éreztem. Akkor tört fel bennem egy pillanatnyi ijedtség, amikor elkezdtem a könyörgés olvasását és meghallottam a saját hangomat a visszhangzó hegyek között.
Felejthetetlen, örök emlék marad számomra a szentatya csíksomlyói látogatása. Örömmel és mérhetetlen hálával gondolok vissza rá, hálás vagyok Istennek, hogy feladattal bízott meg, és hogy egyáltalán megadta azt a kegyet, hogy ott lehettem a családommal együtt.
Czumbil Claudia
