Szent II. János Pál péteri szolgálata kezdetétől fogva a magyar hívekhez, Magyarország egész népéhez intézett minden megnyilvánulásában tisztelettel adózott a magyar nemzet történelmi hagyományainak.
Az egyes évfordulókra írt megemlékezéseiben, a szerdai általános kihallgatásokon a magyar zarándokokat köszöntve, vagy a darázsfalvi szentmisén mondott homíliájában következetesen kiemelte, hogy – más európai népekhez hasonlóan – a magyar nép történelmében is évszázadokon keresztül összefonódott a keresztény és a nemzeti önazonosság.
Az 1991-es első apostoli látogatását megelőzően főleg „levél útján történő találkozásokról” beszélhetünk Szent II. János Pál és a magyar hívek között, ahogy ezt ő maga kifejezte első levelében, amelyet nem sokkal megválasztása után, 1978. december másodikán intézett latin nyelven Lékai László bíboros, esztergomi érsekhez, Magyarország prímásához és minden magyar püspökhöz.
Már ebben az első levelében fontosnak tartotta hangsúlyozni lengyel származását, valamint azt, hogy éppen Krakkó városából kapta a meghívást Péter római katedrájára. „Mindezt nem lehet szó nélkül hagyni” – írta II. János Pál pápa, sőt, még inkább indokolja ennek a „levél útján történő első találkozásnak” a létrejöttét. Utalt rá, hogy a krakkói székesegyházban, amelyet el kellett hagynia, hogy átvegye az apostolok római örökségét, nagy tisztelettel őrzik Magyarország leányának, Hedvig királynőnek a földi maradványait. A lengyel helyi egyház már évszázadok óta boldognak hívja az érdemekben gazdag királynőt, akinek emlékét minden lengyel és különösen a fiatalok nagy szeretettel őrzik. A lengyel és a magyar népet számos közös történelmi szál, a szomszédság, a közös uralkodóházak és a hasonló sors kötelékei kapcsolják össze, és ezeket ma is szem előtt kell tartani. (II. János Pál pápa 1997. június 8-án Krakkóban szentté avatta az 1399-ben életszentség hírében elhunyt Hedvig királynőt, Nagy Lajos király lányát).
A lengyel pápa és a magyar nép közötti kapcsolatok történelmi jelentősége
Karol Wojtyła pápa meg is magyarázta, hogy miért tartja fontosnak mindezek felidézését: azért, hogy a lehető legnagyobb történelmi jelentősége legyen ennek a Péter új utóda és a magyar hívek közötti első, levél által létrejött találkozásnak. „Az elmúlt korok kétségtelenül kiváló helyet jelöltek ki népetek számára egész Európa történelmében és különösen az egyház és a keresztény vallás fejlődésében. Erről tanúskodik és ennek a jele Szent István, Magyarország patrónusának nagysága, akit joggal tartunk hazátok védőszentjének, a hit apostolának és a magyar helyi egyház alapítójának. Ezer év telt el e ragyogó kezdetek óta, amelyek hazátokban az egyház, a nép, a civilizáció történelmének kezdetét jelentik” – írta II. János Pál, majd annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a katolikus egyház, amely olyan fontos szerepet játszott Magyarország történelmében, továbbra is hozzájárulhat a nemzet szellemi arculatának alakításához. Több mint 26 évig tartó pápasága első évében írt levele végén arra kérte a magyar főpásztorokat, hogy tolmácsolják atyai jóakaratát Magyarország egész népének, amely számára, emlékezve dicső múltjára, békéért és bőségért imádkozik Istenhez. A levél magyar fordítását, amelyet az Új Ember december 19-én tett közzé, 1979. január elsején minden szentmisén felolvasták Magyarország templomaiban.
A második levél lelkipásztori útmutatás
A következő levélbeli találkozóra 1980 húsvétján került sor, amikor II. János Pál felidézte addigi kapcsolatait a magyar egyházzal. Utalt arra is, hogy 1979 áprilisában fogadta Lékai bíborost és kíséretében mindazokat a főpásztorokat, papokat és világi híveket, akik a Pápai Magyar Kollégium alapításának IV. centenáriuma, valamint a Pápai Magyar Intézet 50. évfordulójának megünneplésére érkeztek Rómába. Ez a levele lelkipásztori útmutatás volt. A magyar egyház élete és fejlődése szempontjából elsődleges pasztorális feladatra mutatott rá, vagyis „a hívek, különösen a gyermekek és fiatalok katekézisére”. A katekézis kétezer éve az egyház alapvető kötelessége a feltámadt Úr utolsó parancsa értelmében: tanítvánnyá tenni minden népet és megtanítani őket mindannak megtartására, amit ő előírt.
Még ugyancsak 1980-ban, szeptember 24-én, Szent Gellért vértanú születésének ezredik évfordulóján a pápa újból levélben köszöntötte a magyar híveket. Méltatva a Szent Benedek regulája szerint élő velencei származású püspök alakját, az ima és a munka összhangjára mutatott rá. Szent Gellért munkáját az imádság hatotta át, imádságában pedig munkás életét ajánlotta fel Istennek. Mint Imre herceg nevelője, Szent Gellért a fiatal magyar kereszténység megerősítésén munkálkodott. Ma is olyan nevelőkre van szükség, akik nemcsak az emberek, hanem Isten színe előtti felelősségük tudatában végzik oktató munkájukat – hangsúlyozta II. János Pál pápa, majd a következő sorokkal zárta levelét: „Szent Gellért, a szerzetes, apostol és vértanú emlékműve fővárosotok közepén emelkedik a Duna fölött. A magasba emelt kereszttel ma is arra buzdít titeket: tegyetek tanúságot népetek körében a Krisztusba vetett hitről és a testvéri szeretetről, ami a kereszténység megkülönböztető jele. Krisztus lelke adjon erőt nektek, a Szűzanya, a „Magna Domina Hungarorum” hathatós közbenjárása révén”.
A kétezres jubileumi év előkészítéseként II. János Pál pápa Mária-évet hirdetett meg, amely 1987. június 7-től 1988. augusztus 15-ig, Mária mennybevételének ünnepéig tartott. Egy nappal a Mária-év lezárása után, pápasága tizedik évében, 1988. augusztus 16-án, azon a napon intézett levelet Paskai László bíboroshoz és a magyar hívekhez, amikor a világegyház Szent István királyunk liturgikus emléknapját ünnepli.
„Az 1988-as Mária-év végén, ti, kedves magyar hívek, nemzetetek alapítója, Szent István halálának 950. évfordulójára emlékeztek és egyben ünneplitek Mária, a „Magna Domina” tevékeny jelenlétét ezredéves történelmetekben” – kezdődik a levél, majd II. János Pál pápa emlékeztet rá, hogy István király 1038. augusztus 15-én hunyt el, miután véghezvitte a magyarok keresztény hitre való térítését, és spirituális örökségül a Mária-tiszteletet hagyta népére.
Levelében napjaink számára is fontos utalást tesz az éppen ötven évvel azelőtt, 1938 májusában Budapesten megrendezett 34. Eucharisztikus Világkongresszusra, amelyen pápai legátusként részt vett Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, aki egy évvel később XII. Piusz néven lépett Szent Péter trónjára. Az „egyházi eseménynek”, – írja II. János Pál pápa – „rendkívüli visszhangja volt nem pusztán Budapesten és hazátokban, hanem az egész katolikus világban”.
A lengyel pápa, jól ismerve történelmünket, az évszázadok során Európa szívében betöltött szerepünket, méltatja Szent István királyunk spirituális örökségét, amely hatékonynak bizonyult a magyar nép hányatott sorsának évszázadaiban. Harminckét évvel ezelőtt írt levelének szavai a múltra utalnak, de egyben a mának is szólnak, amikor megállapítja: „Mária szüntelen és védelmező jelenlétének köszönhetően a magyar nép meg tudta őrizni önazonosságát, és nem ritkán magára vállalta a feladatot, hogy a kereszténység előretolt védőbástyája legyen”. II. János Pál utal rá, hogy a Szent István halálára emlékező jubileum és a Mária-év Budapesten augusztus 20-án ünnepi szentmisével zárul, amelyen Szent István példáját követve megújítják a nemzet felajánlását Isten anyjának. Kifejezi azt a meggyőződését, hogy ennek a kollegiális felajánlásnak a gesztusát a katolikus Magyarország hívei egyénileg is elvégzik, elkötelezve magukat, hogy hűségesek lesznek a Szűzanyához és fiához.
Különösen megható a levél záró része, amelyben II. János Pál pápa arról biztosítja a magyar híveket, hogy lélekben egyesül velük ezen az ünnepi szertartáson. Nemcsak azért, hogy imájával és apostoli áldásával elkísérje őket, hanem mint az egyetemes egyház legfőbb pásztora kötelességének érzi, hogy magyar püspöktestvéreivel együtt megújítsa hazájuk felajánlását a „Magna Domina Hungarorum” néven tisztelt Szűzanyának, hogy Szent István király közbenjárására védelmezze a magyar hazát, eszközölje ki számára a jólétet és a Krisztushoz való rendíthetetlen hűséget.
Magyarország szuverenitása hat héttel II. János Pál látogatása előtt állt helyre
A II. János Pál pápának szóló magyarországi meghívás és az első apostoli látogatás között eltelt néhány év gazdag volt óriási, nem remélt fordulatokban. Közép-Kelet-Európában megváltozott a világ: 1989 nyarán a soproni páneurópai piknik, az osztrák–magyar határ váratlan megnyitása a kelet-német állampolgárok előtt, Kozma Imre atya és Habsburg Ottó tevékeny részvétele a vasfüggöny felszámolásában, a bársonyos forradalmak győzelme mindenki számára felért egy csodával. II. János Pál pápa már egy szabad, független országba érkezett 1991. augusztus 16-án, mivel a szovjet csapatok 47 évig tartó megszállás után 1990. március 12. és 1991. június 16. között kivonultak Magyarországról. Az utolsó szovjet katona június 19-én hagyta el az ország területét, és a két állam közötti egyezmény értelmében Magyarország június 30-án nyerte vissza szuverenitását.
Az 1991-es magyarországi látogatásra készülve a Vatikáni Rádió magyar szekciója természetesen az érdeklődés középpontjába került, és szerkesztői aktívan részt vettek a pápai út előkészítésében P. Szabó Ferenc SJ, a műsor felelős szerkesztőjének vezetésével. Ipacs Katalinra és Vertse Mártára hárult akkor az a feladat, hogy a lengyel fonetika szerint átírják a Szentatya összes magyarul elhangzó mondatát, illetve a gyönyörű piros bőrkötéses, pápai címerrel ellátott misekönyvben is vastagon szerepelt azoknak a mondatoknak a fonetikus átírása, amelyeket a Szentatya olvasott fel.
Visszaemlékezésük szerint a fonetikus átírást a lengyel kollégákkal ellenőriztették, hogy helyesen ejtik-e ki a magyar „a” betűt, amit „o”-val írtak át, illetve a hosszú magánhangzókat, a lengyelben nem szereplő mássalhangzókat. A pápai út szervezői ezután egy újabb feladattal bízták meg a szerkesztőket: olvassák hangkazettára az átírt szöveget.
A Vatikáni Rádió munkatársai így idézték fel ezt a történetet: „Ezt is nagy örömmel tettük meg, az akkori technikai feltételek mellett még hangtechnikus segítségével. Legszívesebben rámondtuk volna a szalag végére, hogy „Buon viaggio, Santità”, „Jó utat, Szentatya!”, de nem volt hozzá bátorságunk. Reméljük, azért a hangunkból kiérezte az iránta való szeretetet. Annál nagyobb volt az örömünk, amikor több olasz napilap, amelyeket azóta is emlékként őrzünk, 1991. júliusi számaiban arról tájékoztatott, hogy a Szentatya megérkezett nyári pihenésére Val d’Aostába, ahol 200 biztonsági ember őrködik személye körül. Az üdülőtelepet azonnal megrohamozó újságírókat a pápa nevetve szóvivőjéhez, Navarro-Vallshoz irányította, hozzátéve, hogy ő most pihen. A pápai szóvivő pedig felsorolta a Szentatya további nyári programjait, közöttük a magyarországi látogatást, hozzátéve, hogy a vakációra magával vitte a kazettáinkat, amelyek segítségével el kívánja mélyíteni magyar tudását. Tehát azokban a napokban – legalább is hangunk – állandóan jelen volt a pápa életében” – emlékezik vissza Vertse Márta és Ipacs Katalin.
Szent II. János Pál pápa televíziós üzenete a magyarokhoz
1991. augusztus 16-án kezdődött első apostoli látogatása előtt II. János Pál televíziós üzenetet intézett a magyar nemzethez, amelyet augusztus 14-én közvetített a Magyar Televízió. Ebből idézünk néhány részletet:
Szeretett Magyar Testvéreim!
Örömmel élek azzal a különleges lehetőséggel, amelyet a televízió felajánlott nekem, hogy néhány nappal magyarországi látogatásom előtt szívélyesen köszöntselek benneteket. Ez a köszöntés természetesen mindenekelőtt a katolikusoknak szól, de ugyanakkor szól minden magyarnak is, aki most hallgat engem. Azért küldöm ezt a köszöntést, hogy már most tanúsítsam őszinte szeretetemet, amelyet kiváló nemzetetek iránt érzek. (Ezt a három mondatot magyarul mondta a Szentatya).
Mint látjátok, magyarul tanulok, hogy a ti nyelveteken köszönthesselek benneteket, kérem elnézéseteket az elkerülhetetlen hiányosságokért. Alig várom, hogy köztetek lehessek, hogy kezet szorítsunk, hogy tekintetünk találkozzék, hogy meghallgassalak benneteket és szólhassak hozzátok.
Hazátok Európa közepén van, mondhatnám a szívében. Más nemzetekhez, köztük az én hazámhoz hasonlóan, a ti országotok is rendkívüli és előre nem látható eseményeket élt át az utóbbi években. Őszinte örömömre szolgál, hogy a bekövetkezett politikai változások az igazság és az igazságosság erőszakmentes fegyvereivel megvívott harcának győzelmét jelentik.
Nemcsak azért jövök Magyarországra, hogy részt vegyek a visszaszerzett szabadság miatti örömötökben, hanem azért is, hogy osztozzam a jelen nehézségei és problémái miatt érzett aggodalmaitokban. Már most mondom nektek: folytassátok a küzdelmet, maradjatok egységben, és kerüljétek el, hogy erőszakos és igazságtalan eszközökhöz folyamodjatok! Olyan társadalmat építsetek, amely a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke értékein alapul!
Azért jövök, hogy meglátogassam a magyar egyházat. Azért találkozom majd veletek, szeretett testvéreim, hogy megerősítsem Krisztusba vetett hiteteket és tanúságtevő elkötelezettségeteket a világban. Az elnyomás évei alatt sokan közületek hitük, emberi méltóságuk, polgári és vallásszabadságuk miatt kockáztatták, sőt esetenként fel is áldozták életüket.
A magyar egyháznak csak akkor lesz új tavasza, ha a keresztények képesek lesznek mély szeretetkapcsolatra lépni egymással és Krisztussal, valamint teljesen nyitottak maradnak a Szentlélek indításaira.
Az egység azonban ne legyen csupán a keresztények kiváltsága és igyekezete. Kedves magyarok! Arra van szükség, hogy mindannyian egyetértésre jussatok az igazi humanizmus olyan alapvető értékeiben, mint az igazság, az igazságosság, a szabadság, a kölcsönös tisztelet és a szolidaritás. Olyan értékek ezek, amelyeknek a gyökere a Jézus Krisztus megváltó kegyelme által felemelt és megerősített emberi természetben van – mondta még televíziós üzenetében II. János Pál. A magyar keresztény és nemzeti identitásról mondott szavai, buzdítása a Szent István-i örökség megőrzésére ma is éppúgy érvényes, mint 29 évvel ezelőtt.
Forrás: Vertse Márta és Gedő Ágnes/Vatican News
