Pár nap hiányzik a látogatásomig és a ti fátimai zarándoklásotokig. Örömteli várokozás él bennem az anya házában való találkozás iránt. Jól tudom, hogy ti is vártok engem otthonaitokban és a közösségeitekben. A meghívás megérkezett! Szívesen mondanám, hogy elfogadom azt, de nem lehetséges. Rögtön megköszönöm a megértést, amivel a polgári hatóságok fogadták a döntésemet, hogy leszűkítem a zarándokutam helyszíneit a fátimai kegyhelyre, ott adva találkozót mindenkinek Szűz Mária lábainál.
Ugyanis egyetemes pásztorminőségben készülök arra, hogy eléje lépjek, és a legszebb virágcsokrot ajánljam fel neki, amit Jézus rábízott a szívünkre, vagyis testvéreinket és nővéreinket az egész világról, akiket vérével váltott meg, anélkül, hogy bárkit is kizárnánk. Látjátok? Szükségem van arra, hogy velem legyetek, szükségem van az egyesülésünkre, fizikai vagy lelki jelenlétre, de mindenképpen szívbéli együttlétre a virágcsokrom, az aranyrózsa miatt. Egy szívvé és egy lélekké válva veletek, rábízlak benneteket a Szent Szűzre, kérve tőletek, hogy suttogjátok el: „A szeplőtelen szívem oltalom lesz számodra és út, mely Istenhez vezet” (1917. júniusi látomás).
„Máriával zarándok a reménységben és a békében” – szól a mostani zarándoklás mottója, amely a megtérésnek egy teljes programja. Örömmel tudom, hogy mély imádsággal készülődtök erre az áldott eseményre, amely betetőzi az áldott centenáriumi pillanatokat. Tágítsa ki a szíveteket és készítse elő Isten ajándékainak a befogadására. Megköszönöm az imádságaitokat és a nagyon értékes áldozatvállalásaitokat, amelyeket minden nap felajánlotok értem, mert én egy bűnös vagyok a bűnösök közt, „tisztátalan ajkú ember vagyok, aki egy tisztátalan ajkú nép között lakik”. Az imádság világosítsa meg a szemeimet, hogy úgy tudjak másokra tekinteni, ahogy Isten látja őket és hogy úgy szeressem őket, ahogy Isten szeret.
Az ő nevében örömmel jövök hozzátok, hogy megosszam veletek a reménység és a béke evangéliumát. Az Úr áldjon meg benneteket és a Szűzanya oltalmazzon titeket!
Forrás: Vatikáni Rádió
