Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Tóth Attila Levente margittai plébánost Serbán Mária kérdezte.
1. Mi jót hozott az életedbe a vesztegzár?
Még február közepén várakozással tekintettem a márciusi hónapra, amelyben talán csak a hétköznapokban volt egy-egy nap, amikor nem volt valami előre bejegyzett program vagy esemény. A Gondviselő ezt áthúzta és egy jobbik részt ajánlott fel nekem és mindannyiunknak. Tudtam és tudom, hogy most sem maradhat távol az egyház a rábízottaktól, ezért amit elsősorban a megdöbbenés után kihozott belőlem ez a jelenlegi helyzet, az a kreativitás. Ez a Szentlélektől átitatott tűz, mely arra ösztönöz, hogy mindenféle eszközt és lehetőséget felhasználva tudatosítsam az emberekben, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik.
A második, ami megerősödött bennem az a hála, ami mindennap előtör belőlem, ha a Nap süt, ha az eső esik, ha fúj a szél, kicsattan az első rügy a gyümölcsfán. És hála minden szeretetgesztusért, mellyel abban erősítenek az enyémek, hogy szerethető vagyok, és hogy hozzájuk tartozom és ők hozzám. A szóból valóssággá lett bennem a ráhagyatkozás az Istenre, a Gondviselőre, akivel nap mint nap csendben Nála lehetek.
2. Mi egy mostani hétköznapod legkiemelkedőbb eseménye?
Mindenképp öröm és hála van bennem az új nap lehetőségéért! Nem tudnék konkrét dolgot kiemelni, de az Isten meglepetései mindig a nap csúcseseményét jelentik, akár ha váratlanul felhív valaki, vagy betoppan egy ember a templomba és beszélgetünk, vagy ha végigkocsikázom a városon és apró gesztusokkal mosolyt és örömet vihetek az emberek életébe.
3. Mit sajnálsz, hogy nem tettél meg a járvány „kitörése” előtt?
Hiszem, hogy Isten mindenből a legjobbat hozza ki, még a meg nem tett dolgokból is. Ezért most nincs hiányérzet bennem, hogy valami kimaradt volna a járvány kitörése előtti időből. Mindig lehetne jobban csinálni, tenni a dolgokat, de mindenkitől annyit kell elvárni, amennyire képes és az aktuális helyzetben lehetősége van tenni. Ebből fakadóan bennem inkább a hála és megelégedettség van, ha arra az időszakra gondolok, mert azok az arcok jutnak az eszembe, akikkel és akikért érdemes tenni és dolgozni.
4. Mi a legutóbbi hála-morzsád?
A vasárnapi szentmisében, ahol a papi és az édesanyai hivatásért imádkoztunk, sikerült ismét meglepni és megajándékozni közösségünket. Ezért nagyon hálás vagyok, mert hosszú időre feltöltődtem és lendületet kaptam általa.
5. Mitől félsz, amikor félsz?
Vallom Szent János apostollal, hogy „a szeretet kizárja a félelmet”, ezért igyekszem nem belebonyolódni a félelmeimbe. Jelen pillanat nincs bennem félelem, hanem inkább várakozás és kíváncsiság, hogy az adott helyzetből mit tanultunk meg és azt hogyan fogjuk kamatoztatni a későbbiekben.
6. Mi volt az idei húsvét legszebb pillanata számodra?
A jelen pillanat megélése. Gondolok itt arra, hogy a szent három nap mondanivalójával való azonosulás nagy ünnep volt a számomra. Mindamellett, hogy volt bennem egy hiányérzet az üres templom miatt, de mégis sikerült megélni az ünnepet és a Lényegre figyelni. Ez sokszor elmarad(hat), amikor a sok külsőség elfoglalja a Lényeg helyét. Ez kegyelem és Isten ajándéka volt a számomra.
7. Mit vársz, mit szeretnél a járvány megszűnése után magadtól, a környezetedtől, a világtól?
Ahol elvárás van, ott csalódás is van, ezért nincs bennem különösebb elvárás. Hiszem, hogy nem marad nyom nélkül az ember életében ez az elmúlt néhány hónap. A jövő az mindig titok, elég a mának a maga baja, öröme, feladata… Bennem remény van, hogy bármi is lesz a jó Isten mindenből legjobbat hozza ki, és hogy a szeretetnek győznie kell.
+1. Mit kérdeznél most a feltámadt Jézustól, ha találkoznál vele?
Ezt igyekszem minden nap megtenni, hogy a csendben ülve vele beszélgetve megkérdezem: Uram, hogy tudnálak jobban szeretni és másokat hozzád közelebb vinni? A csendben megtapasztalások: a gyengédség, a türelem, a hűség és a nagylelkűség arra sarkall, hogy ezen keresztül szerethetem Őt az emberekben, akiket, hol vigasztalásomra, hol pedig vigaszra várva küld hozzám az Úr.
