Önkéntes gondviselés

Oliver Wendell Holmes (1841–1935) bíró egyszer elveszítette a vonatjegyét. Miközben láthatóan ingerülten kereste, a kalauz így szólt: „Nincs semmi baj, bíró úr, majd elküldi postán. Mi mindannyian ismerjük önt és bízunk önben.” Holmes így válaszolt: „Uram, nem az aggaszt, hogy nem találom a jegyemet – azt szeretném tudni, hová utazom!”

Ez mindannyiunk számára kérdés: merre tart az életünk, karantén után, hogyan folytatjuk, de az egy igazán fontos kérdés, hogy mit raktározunk el főleg a bensőnkben, hogyan foguk beszélni évek múlva a jelenlegi járványról. A lelki raktározásra pedig most kell készülni, most kell felfűzni az élményeket, amint Örkény papírra vetette Az élet értelme c. írásában: „Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmad­rangú valami. Hát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára”.

Számtalan kezdeményezés született, amely által a szeretetszolgálat nyilvánult meg nagyszerű módon. Mi ferences testvérek a Ferences Világi Rendi testvérekkel együttműködve meghirdettünk egy ilyen kezdeményezést. Támogassuk a közelben élő időseket, bajban lévőket, akik segítségre szorulnak a mindennapi feladatok, ellátásában: pl. bevásárlás végzésében, gyógyszerek kiváltásában, számlák befizetésében, étkeztetés biztosításában, vagy más, az otthonuk elhagyását igénylő, halaszthatatlan feladatok ellátásában.

Arra gondoltam, hogy egy-egy beszámolóból, tanúságtételből igazán szép füzért lehet összeállítani és megőrizni, valami nemeset, szépet, építőt… Ekkor kaptam jó barátomtól, a csíkszeredai születésű Keresztes Gábor színművésztől a következő levelet, amelyből idézek: „Sajnos a színház bezárt a korona vírus miatt és nem is tudjuk, mikor kezdhetünk újra. Így arra gondoltunk a színház vezetéssel. hogy önkéntes munkát vállalunk. Két hete kezdtem meg az Pasaréti Kájoni János Ferences Háznál önkéntes munkámat. Tudod, fantasztikus érzés szép korú társainkat segíteni, azzal hogy ebédet viszünk az otthonukba így biztosítva őket, hogy maradjanak otthon. Délutánonként telefonon keresztül kapcsolatba lépek a szép korú társaimmal, ahol egy kötetlen beszélgetésnek lehetünk részei. Beszélgetésünk közben megkérdezem, hogy esetleg van-e kedvenc versük vagy olyan daluk, amit szívesen hallgatnának tőlem. A lassan 25 éves színházi múltam alatt, sok vers és dal van repertoáromban, így szívesen éneklek vagy mondok egy verset, ha ezzel örömet tudok szerezni idős társaimnak ebben a kissé magányos helyzetben. Jó érzéssel tölt el, és bízom benne, hogy nemsokára személyesen is találkozhatok velük”. De szép és nemes… A füzéren a helye.

Miközben barátom levelét olvasom, elgondolkodom azon, hogy milyen szép is az egyházunk, amelyben Jézus Krisztus, a Feltámadott nem csak a szentségekben, a szentmisékben, az igehirdetésben, az imádkozó emberekben, a zarándokló tagokban van jelen, hanem amikor az irgalmasság cselekedeteit gyakorolja az egyház – nemcsak azért, mert amikor jót teszünk akárcsak eggyel is a legkisebbek közül, magának Krisztusnak tesszük, hanem mivel Krisztus az, aki egyháza által teszi mindezt, és isteni szeretetével szüntelenül az emberek segítségére siet.

Urbán Erik OFM