Olyan sokszor hallottuk, mondtuk mi magunk is az utóbbi időszakban az agyoncsépelt szlogent: „Nincs időm! Nincs időm imádkozni, nincs idő a családomra, nincs időm magamra!” Valóban, a szürke rohanós hétköznapokban valóságos kihívás a fenti lista megvalósítása.
Úgy tűnik azonban, hogy a jó Isten meghallgatta az időkérést, a vágyat a mélyebb dolgok iránt és időt adott. Nem olyan formában, ahogyan sokunk gondolta, nem! Úgy, ahogyan szükségünk volt rá. Elvágva sok-sok fonalat az ember és az anyagi világ között, teret, időt biztosítva a léleknek. Időt biztosítva a csendnek, az imának, a játéknak, az odafigyelésnek.
Az elmúlt napok történései imára kulcsolták a kezünket, felerősítették az érzéseinket. Emberi mivoltunkból fakadóan a sok-sok érzelmünk közül bizonyára felerősödött a félelem, a szomorúság, a bizonytalanság is, ami teljesen normális jelenség az adott körülmények között. Viszont a legjobb hír az, hogy a mi Urunk nem a félelem és az aggódás lelkét adta nekünk, hanem az öröm és a bizalom lelkét.
Öröm, bizalom, meghittség, nyugalom, olyan érzések, amelyek akkor árasztják el a lelkünket, amikor minőségi időt töltünk, amikor vannak céljaink, van sikerélményünk. No de hogyan juttathatjuk el a lelkünket ezekbe az állapotokba a négy fal között? Elsősorban fontos a jó tervezés. Nagyon fontos tervet készíteni: mikor és mit fogok csinálni holnap? Mikor kelek fel, mikor eszem, mikor fekszem le? Érdemes tartan magunkat a már megszokott időpontokhoz, amennyiben bevált, egészséges ritmusban működtünk. Ellenkező esetben itt az ideje váltani, jobban odafigyelni a testünk szükségleteire. Fontos célokat kitűzni minden egyes napra. Milyen feladatokat tudok elvégezni ma? Talán rég halogatott lomtalanítást, tavaszi nagytakarítást, egy bonyolultabb recept kipróbálását, egy mese írását az unokáknak, mindenki folytathatja a sort számára kedves, aktuális tevékenységekkel. Amennyiben vannak kapaszkodóink, kontroll alatt tudjuk tartan a napunk eseményeit, könnyebb a realitás talaján maradnunk. Elkerülhetjük így az irreális negatív gondolatokat, a pánik csapdáját.
Meghatározó kérdés a megváltozott körülmények közepette, mi legyen a gyermekkel, a kamasszal. Számukra még fontosabb az új napi rutin kialakítása. Tervezzük meg együtt a napokat, figyelembe véve az igényeiket, feladataikat. Álljunk kötélnek, igyekezzünk a kedvencüket főzni, új dolgokat tanulni tőlük, hiszem a fiatalabb nemzedék mestere az online világnak. Mehetünk együtt online színházba, könyvtárba, múzeumba, nyelvórára, mindezt díjmentesen. A kisebbek bizonyára szívesen segédkeznek a konyhában, a kertben. Lehet közösen tanulni, az online iskola termeiben a szülők segítségére is nagy szükség lehet. A közös színezés, mesélés oldhatja a feszültséget, személyiségfejlesztő hatása van mind a gyermekeknél, mind a felnőtteknél.
Érdemes úgy megszervezni a napunkat, hogy többféle tevékenységre sor kerüljön. A délelőtt lehet a tanulás, a munka ideje. Kisebb pihenő után jöhet a játék, a szórakozás, a közös főzőcskézés. Szervezhetünk tematikus napokat, képzeletbeli utazást. Közelebb kerülhetünk egy kedves városhoz képeket nézegetve, népdalokat hallgatva, rajzokat készítve az illető város nevezetességeiről. Utazhatunk így városok, országok között, ugyanakkor leküzdhetjük a távolságot lélek és lélek között is. Az együtt töltött időt használhatjuk régi sebek begyógyítására, konfliktusok megoldására is.
A vasárnapi misehallgatást is érdemes közösen megszervezni, kiválasztani azt a templomot, ahova rég el szeretnénk jutni, vagy ahova kedves emlékek fűznek. Lehet, hogy a kijárás korlátozott, de a jó Istennel való kommunikáció szabad! Újra tanúi lehetünk az Ő csodáinak, előttünk is le fogja csendesíteni a vihart, mert Ő a mi reményünk, a mi biztos pontunk. Higgyük, éljük ezt! „…mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét”. Legyen Ő a karanténunk főszereplője, ne a félelem!
Kiskasza Melinda iskolai tanácsadó, pszichológus
