Pénteken este, amikor a Nagyboldogasszony templomunkból jöttem vissza a csángótelepre, szorongott a torkom a mélyreható fájdalomtól, hogy a templomba hívek nélkül mutattam be a szentmisét, jóllehet hogy többen bekapcsolódtak az élő közvetítésbe.
Fájó, megrendítő érzés kerített hatalmába és könnyeimmel küszködve arra a döntésre jutottam, hogy a vasárnapi ünnepi szentmisén milyen jó lenne, hogyha együtt tudnánk imádkozni…
Tudtam, hogy ez most lehetetlenség, de ez a vágyam egyre inkább fokozódott és akkor jött az ihlet, hogy a nyilvántartásból nyomtassam ki minden család vezetéknevét, de éreztem, hogy személyesebb kellene legyen és ezért kézzel kiírtam és kitettem a padokra minden család vezetéknevét.
Meglepetésemre még a lócákra is jutott bőven. Istennek legyen hála. A mai vasárnapon minden család itt van a szentmisén! (Bonaventura testvér vallomása)
A dévai Páduai Szent Antal Római Katolikus Ferences Plébánián, Bonaventura testvér, plébános kreatív ötlete által a plébániához tartozó családok „jelen voltak” a szentmisén, mégpedig nem is akárhogyan: a családok vezeték nevei ki voltak téve a templom padjaira, ezáltal is kifejezve a hívek iránt való ragaszkodást, a hívekkel való együttérzést, és az irántuk való tiszteletet.
Bonaventura testvér reméli, hogy hamarosan nem csak a nevek lesznek kitéve a templom padjaira, hanem velük együtt mutathatja be a szentmisét, de mindaddig türelmüket és otthonmaradásukat kéri e nehéz időszakban. Kéri őket, hogy kövessék a szentmiséket interneten, TV-n, avagy rádión keresztül és imádkozzanak a vírusban szenvedő betegekért, a vírus áldozataiért, az orvosokért, a tudósokért, akik minden erejüket bevetik a vírus megállításának érdekében.
Üres templomok, egyszemélyes szentmisék és liturgiák, zárt ajtók – hol van ilyenkor Isten? – sokan felteszik a kérdést.
A templom csendes, nincs benne egy lélek se a papon kívül. Nincs bent egy imára kulcsolt kéz, nincs bent egy rózsafüzért imádkozó asszony, nincs egy gyermek se, aki kezébe vegye a csengőt és csengessen a szentmise legszebb pillanatában, az átváltoztatáskor. Csak Isten van ott, aki a szentmisét bemutató pap által a kenyér és a bor színe alatt közénk jön, még akkor is, ha mi nem tudnak a kedves hívek személyesen jelen lenni, még akkor is, ha virtuálisan kell követniük a legszentebb áldozatot. Isten ekkor is közénk jön, mert teljes mértékben szeret minket, mert együtt akar lenni velünk.
Isten nem akar elszakadni tőlünk. Velünk van a betegségek, a járványok, a vírusok idején is, mert megígérte nekünk feltámadásának idején: „Veletek vagyok minden nap, a világ végéig!” (Mt. 28, 20) Nekünk sem szabad elszakadnunk Tőle. Lehet, hogy most a járvány ideje alatt nem jöhetnek el szentmisére, nem mondhatják el közösen a reggeli zsolozsmát velünk, az atyákkal, nem járhatjuk együtt Jézusunk szent keresztútját és nem imádkozhatunk együtt templomainkban, templomaink védőszentjeihez közbenjárásért, és bármilyen fájó, de ezt el kell fogadnunk. Meg kell értenünk, hogy ezek a korlátozások értünk vannak, a védelmünk, az egészségünk megóvása végett.
„Nehéz ezt nektek elfogadni, minden bizonnyal szomorú azt látni a kedves híveknek, hogy templomaink zárva vannak, hogy nem jöhetnek el szentmisére. De ez nem csak nektek nehéz, hanem nekem is, mint papnak. Én vagyok az, aki megtartja a legszentebb áldozatot a templomba, egyedül, csendben, zárt ajtók mögött. Én vagyok az, aki érzem, hogy egy pap hívek nélkül olyan, mint egy család az anya nélkül, mint egy ház ablak nélkül, vagy mint egy templom emberek nélkül, üresen.” – vallotta a plébános.
Minden keresztény embernek felelősséget kell vállalnia minden egyes emberért. Be kell tartanunk az állami és egyházi előírásokat, ezért felhívásunk: maradj otthon és imádkozz!
Kiss M. Richárd
