Március 12-én Angelo De Donatis bíboros az egész római egyházmegyében elrendelte a templomok bezárását, másnap, március 13-án azonban átgondolták a döntést, és egy dekrétummal újra megnyitották Róma plébániatemplomait. Ezzel kapcsolatosan a vikárius levelet intézett a hívekhez, amelyet az alábbiakban olvashatnak.
Püspökünkkel, Ferenc pápával egyeztetve, eddig példátlan döntéssel tegnap, március 12-én nyilvánosságra hoztuk azt a rendeletet, amely kimondja, hogy templomainkat három hétre bezárjuk.
Nem irracionális félelem vagy még rosszabb, az evangéliumi reményt nélkülöző pragmatizmus vezérelt bennünket, hanem az Isten akaratának való engedelmesség. Ez az akarat annak a történelmi pillanatnak valóságán keresztül nyilvánult meg számunkra, amelyben élünk. Engedelmesség az életnek, ami talán a legszigorúbb módja annak, ahogyan az Úr engedelmességet kér tőlünk.
A koronavírus-fertőzés exponenciális módon terjed. Csupán néhány nap alatt megduplázódott a fertőzöttek száma, és ezt a léptéket nézve nem nehéz előre látni, hogy két hónap alatt csak Olaszországban tízezreket érint. Nyilvánvaló veszély, hogy összeomlanak az egészségügyi intézmények, amit már sokan pedzegettek, főleg mert nincs arányban az intenzív terápiás lehetőségek száma a betegek növekvő számával. Nagy számban halhatnak meg emberek, főként azok, akik idősek és veszélyeztetettek. Csak úgy tudunk gátat szabni ennek a tragikus eshetőségnek, ha szabályokat vezetünk be a fertőzés megfékezésére, és ezzel lehetővé tesszük az országos egészségügyi szolgálatnak (S. S. N.), hogy berendezkedjen a helyzetre. Az olaszok egyre inkább tudatában vannak annak, hogy amikor arra hívják őket, hogy ne menjenek el otthonról, emögött a közjóról való gondoskodás halaszthatatlan igénye áll. Ebben a helyzetben élünk most.
Mit kér tőlünk az Úr, mi az ő akarata, amelynek engedelmeskednünk kell? Megtenni, ami csak tőlünk telik, és hozzájárulni mindenki egészségéhez. Összekapaszkodni, nem fizikailag, hanem az egymás iránti szolidaritással, hogy az idősek és a betegek, akik azok a „kicsinyek”, akiket Jézus ebben a pillanatban a középpontba állít, érezzék, hogy itt van az egész társadalom, beleértve az Egyházat is, aki nem törődik bele a halálukba. Isten népének lelki igénye, hogy egybegyűljön az Eucharisztia ünneplésére, ezzel szembesülve fájdalmas lemondássá válik számunkra, keresztények számára. Elsődleges a testvéreinkről való szeretetteljes gondoskodás lelki igénye. Sajnos nincs különbség aközött, hogy a templomba megyünk el, vagy más helyekre megyünk: ott van a fertőzés veszélye.
Ez nyugtalanít minket, de nem omlunk össze. A templom az Egyház, Krisztus Teste; és Krisztus Lelke ott van, ahol ketten-hárman összegyűlnek a nevében. Amikor imádjuk az Atyát lélekben és igazságban, felajánljuk neki életünk áldozatát, az a mi lelki hódolatunk, függetlenül attól, hogy hol imádkozunk. Szép volt látni ebben a néhány napban, hogy a római keresztények ezer módot találnak ki arra, hogy kapcsolatban maradjanak egymással, kölcsönösen támogassák egymást, hirdessék Isten szavát, ünnepeljék távolról az Eucharisztiát… Az Egyház élő test.
Ma reggel újra egyeztettünk Ferenc pápával, és ez arra vezetett minket, hogy figyelembe vegyünk egy másik igényt: hogy templomaink bezárásában más „kicsinyek”, ezúttal másfajta kicsinyek, ne találjanak okot az eltévelyedésre és a zavarodottságra. Fennáll a veszély, hogy az emberek még inkább elszigeteltnek érzik magukat. Ebből ered az új rendelet, amelyet ezzel a levéllel küldünk nektek, ami azt az útmutatást adja, hogy tartsák nyitva a plébániatemplomokat és azokat, amelyek a lelkek gondozásával foglalkozó missziós központok vagy ezzel egyenrangú templomok.
Kedves papok, bölcs ítélőképességetekre bízzuk magunkat. Legyetek nagyon közel Isten népéhez, éreztessétek mindenkivel, hogy az Egyház szereti és mellette áll, segítsetek, hogy mindenki érezze, hogy az Egyház nem zárja be kapuit senki előtt, hanem törődik azzal, hogy a „kicsinyek” közül senki ne kockáztassa az életét, senki ne legyen elfelejtve. A szükséges elővigyázatosságot betartva vigyétek el a szentségeket a betegekhez, biztosítsátok segítségetekről a szükséget szenvedő szegényeket és azokat, akiknek nincs kire számítaniuk, és kerüljétek az olyan helyzeteket, amelyben az emberek az egészségre veszélyes kapcsolatba kerülnek egymással.
Térjünk vissza, és tegyük gyakoribbá a családi imádságot, ami szüleink és nagyszüleink hagyománya, a liturgikus intézet segédanyagain és a közösségi háló kezdeményezésein keresztül is.
Bízzuk magunkat ismét Szűz Mária, az Isteni Szeretet Anyjára. Imádkozzunk püspökünkért, Ferenc pápáért, megválasztásának évfordulóján. Kérjük rá Isten áldását, mint hét éve tettük, amikor megjelent az erkélyen.
Szeretettel és hálával,
Angelo De Donatis bíboros
A Római Főegyházmegye (Diocesi di Roma) a Katolikus Egyház egyik egyházmegyéje Olaszországban. Főpásztora Róma püspöke a pápa, a legfőbb főpap és a Katolikus Egyház vezetője. A megyéspüspök teendőit a pápa kinevezése alapján az általános helynöke látja el, jelen esetben Angelo De Donatis bíboros.
Forrás: Magyar Kurír
