Ha együtt örülünk, imádkozunk, s mindannyiunk a maga módján kinyitja a szívét, Jézus közénk jön. Ezt tapasztalhattuk meg közösen, több mint száznegyven erdélyi és határon túlról érkező fiatallal, a ferences testvérek szeretetének köszönhetően – ezúttal március 6–8. között a dési kolostorban zajló Ferences Ifjúsági Tavaszi Találkozón, a FITT-en.
„Nap nap után közénk jön” – Assisi Szent Ferenc gondolatának örök aktualitása lengte körül a találkozó pillanatait, így a lendületes, a 15 évesektől a 38 éves korosztályig mindenkinek szóló programokon keresztül, egyediségében sokszínű, sokszínűségében egyedi lehetőséget adott e gondolatkör. Hiszen nem más, mint az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus lett központi témája a találkozónak, az ugyanazon témájú egyházmegyei év jegyében. Őt igyekeztünk magunkhoz közelebb engedni, vele párbeszédbe lépni.
Ezt különféle módokon élhettük meg: így nemcsak inspiráló tanítások, szentmisék, hanem bűnbánati liturgia, felemelő zsolozsmázás, valamint az Eucharisztia útja nevet viselő interaktívan megrendezett imaséta, illetve a Dévai Szent Ferenc Alapítvány színjátszó csapatának köszönhetően a már emlegetett kedves szentünk életét bemutató zenés színmű által is. Emellett a találkozás üzenetét a himnuszban is tetten érhettük: ugyanis idén az Eucharist zenekarnak a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus apropóján feldolgozott Győzelemről című dala lett a FITT kedvenc dala is.
A találkozón megtapasztalt személyes meggyőződésem, hogy a szeretet aranykorát éljük, ha nem zárkózunk el a csodálatos Oltáriszentség elől. Ha befogadjuk azt az erőt jelentő diadalmas egységet, amit csak a vele való találkozás tud adni. Így önmagunkkal és egymással kiengesztelődve máris könnyebb egy újabb lépés megtétele. Ahogy a dévai fiatalok éneke is zengte a színpadon: „menjünk, menjünk, sok láb sokra megy”.
A hétvége során egymást elmélyítve, felpezsdítve a jóban, talán egy kicsit mindannyian Jézus misszionáriusai lettünk egy mosolyban, egy kézfogásban, egy ölelésben. Vagy akár egy vállveregető, lélekkísérő, viccelődő beszélgetésben. Úgy gondolom, Jézus is ezt teszi, amikor ebben az alázattal teli formában az oltáron közénk jön: hétköznapi formát ölt egy mennyei valóság. Én ezt az életelvet szeretném továbbvinni az idei FITT-ről a hétköznapjaimba: észrevenni, ha valahol szükség van rám, bátorságra lelni, amikor talán egyszerűbb lenne félve „elbújni a sarokban”; Jézussal maradni, amikor könnyebb lenne hátat fordítani neki.
Remélem, minden résztvevő, szervező számára maradandó élmény, emlék marad ez a nem mindennapi hangvételű találkozó. És korántsem fog véget érni, ha egy gyújtópont lesz bármely fiatal számára abban, hogy találkozzon Jézussal, akár a 2020-as NEK meghívására is válaszolva.
Csiki Eszter
