Kevés olyan nap van az életünkben, amikor ne kapcsolnánk be a rádió- vagy tévékészüléket, amikor ne böngésznénk a világhálón, hogy a legújabb hírekről értesüljünk. Percek kérdése csupán, hogy a világ történéseiről tudomást szerezzünk. A híráradat bekapcsol bennünket a világ történéseibe: örülhetünk egy-egy olyan híradásnak, amely emberséges, igazságos magatartásokról szól, és aggódhatunk, amikor a híradások erőszakról vagy igazságtalanságról, hazugságról vagy kényszerről értesítenek bennünket.
Sokszor elhangzik a megállapítás: napjainkban már alig lehet jó híreket hallani, rosszakat viszont annál inkább. Alig lehet olyan híreket hallani, amelyek erősítenék a bizalmunkat és elköteleződésünket egy jó ügy mellett. Ráadásul ezeket a híreket legtöbbször rendkívüli történésként mutatják be. Ezzel szemben a rossz hírek a hétköznapjaink részévé váltak, és azt sugallják, hogy egész életünk az árnyékban zajlik, a negatív dolgok a normalitáshoz tartoznak. Viszont ez nem új jelenség. Így volt ez mindig, csak az információáradat sebessége változott, és pillanatok alatt értesülünk arról, ami a minket körülvevő világban történik.
A Szent Lukács evangélista által megörökített karácsonyi esemény is magában hordozza ezt a kettősséget: bár egy örvendetes eseményt közöl, a negatív körülményekről is tájékoztat bennünket.
Ott találjuk a szomorú megállapítást: nem kaptak helyet a szálláson (Lk 2,7).Egy fiatal házaspárnak, a gyermekét váró kismamának nem jut hely a szálláson. Az élet peremére kényszerülnek, mert látszólag senkinek sem érdeke, hogy befogadja, mert az idegennel óvatosan kell bánni, és különben is, így járnak azok, akik későn érkeznek és nem foglalnak előre szállást. Mennyire valós élettapasztalatról van itt szó: nincs hely a világban a jó, az erény számára, nincs idő, nincs érdeklődés, nincs elfogadás, mert nem kifizetődő, mert idegennek tűnik, mert talán lekéstük az alkalmas időt. Karácsonykor a Szent Családdal együtt át kell élnünk ezt a kitaszítottságot, amely sokszor sújtja mindazokat, akik még hisznek Isten szavában és figyelnek az ő üzenetére. Nem kesergésről van itt szó és nem sajnálkozásról. Inkább arról, hogy Betlehem kitaszítottsága és hidege ma is ott van a világban, ott van az emberek életében és lelkében.
Biztatóbb dolgok is vannak a karácsonyi híradásban. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, és nyájukat őrizték az éjszakában(Lk 2,8). A leírás első sorai Augustus császárt emlegetik, a Mindenhatót, akinek szerepe eltörpül azok mellett, akik a szabadban vannak, mert Isten csillagokkal díszített ege alatt őrzik a rájuk bízott nyájat. Mennyire szép képe ez a keresztény hivatásnak, amelynek lényegi eleme az emberi szabadság. A nyájukat őrző pásztorok kerülnek előtérbe a karácsonyi éjszakában, mert egyszerűségükben nyitottak, szabadok tudnak maradni Isten és emberek előtt. Jó volna megragadni ennek a szabadságnak a lehetőségét, hogy Istennel találkozva, a fölösleges feszültségeket, káros függőségeket és sértődéseket elengedve a megújulás útjára léphessünk.
A karácsonyi híradásnak egy másik pozitívuma az angyalokat állítja előtérbe. Ne féljetek – nagy örömet hirdetek nektek! (Lk 2,10)Az angyalok nem hétköznapi látogatók, és egy nem hétköznapi üzenettel érkeznek a betlehemi pusztában tanyázó pásztorok elé. A történet csodás szereplői ők a pásztorok szemében, és egy olyan valóságot hirdetnek, aminek a pásztorok nem tudnak ellenállni, hanem elindulnak megkeresni a Kisdedet. A karácsonyi esemény azért annyira vonzó számunkra, mert önzésünk és kényelmünk homályában mi is a megmásíthatatlan igazságot keressük, azt az igazságot, amely örömünknek és boldogságunknak a forrása. Pásztorokról és angyalokról hallva mi is az ő világukban találjuk magunkat, mert ott él bennünk a remény, hogy a mi életünkben is megvalósul a csoda, az igazság, a boldogság, a mi életünkben, szívünkben is megszületik Jézus Krisztus.
Kedves ünneplő Testvéreim! Ilyen gondolatok fényében igyekezzünk mi is helyet találni magunknak a betlehemi pusztában. Egy olyan helyet, ahonnan látjuk őt és értjük őt, és ahonnan fenntartás nélkül a nyomába szegődhetünk. Ezt kívánom mindenkinek: egy jó helyet a jászol közelében, amely örömet, békét és biztonságot jelent számunkra. Kívánom ezt azért, hogy lelkesen tudjunk haladni a lelki megújulás útján, saját magunk és környezetünk javára.
