Elérve a 75-ik életévemet az Egyházi Törvénykönyv 411. kánonjának értelmében benyújtottam hivatal alóli felmentés kérésemet a szentatyának, amire december 24-én a választ megkaptam. A szentatya kérésemet elfogadta.
1996 december 18-i kinevezésemtől 23 éven át adottságaim és lehetőségeim szerint törekedtem szolgálni a főegyházmegyét és segítségére lenni főpásztorunknak, György érseknek.
Az elmúlt 23 év sok mozgalmas eseményben bővelkedett hisz a politikai rendszerváltás keresztény életünk megújulásának nagy lehetőségét adta. Nehéz lenne e sokféle eseményt felsorolni. A felszentelésem alkalmával hozott döntés, amely Csíkszeredát jelölte meg működésem székhelyéül, lehetővé tette, hogy állandóan a hívek között legyek, részt vegyek rengeteg egyházi, közéleti, kulturális rendezvényen, hirdetve Jézus Krisztus örömhírét, az evangéliumot. Különleges örömöm volt, hogy a főegyházmegyében épült új templomok közül 10 templomot én szentelhettem fel, 13 kápolnát pedig én áldhattam meg, továbbá 55 ravatalozót, 31 orgonát és két új plébániát. A felújított templomok és kápolnák megáldását nem tartottam nyilván, volt ebből is jó néhány. Szép emlékeim közé tartozik a főegyházmegyei zsinat megtartása, főegyházmegyénk ezeréves fennállásának megünneplése, nagy püspökünk, Márton Áron születésének 100-ik, püspökké szentelésének 60, 70, 80-ik évfordulói és sorolhatnék még sok más szép egyházközségi ünnepségeket is. Ezek mellett eltörpülnek azok a tények, amelyek a feladattal járó küzdelmek, sikertelenségek, bosszúságok, szenvedések voltak.
Elsősorban a jó Istennek köszönöm meg mindazt, amit ebben a szolgálatban adott nekem és általam az ő népének.
Köszönetemet fejezem ki főpásztorunknak, aki munkatársául választott és neveztetett ki. Hogy mennyire tudtam eleget tenni elvárásának, ő tudja, engem mindenben segítő szándék vezetett.
Szeretném megköszönni a paptestvéreknek, hogy igénybe vettek, szolgálatomat kérték, együtt építhettük Krisztus egyházát népünk körében.
Szeretném megköszönni a kedves híveknek azt a ragaszkodást, tiszteletet, szeretetet, amit tanúsítottak irántam és egyházunk szolgái iránt.
Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket megbántottam, vagy akik megbántottnak érzik magukat. szándékosan nem akartam sebet ejteni senki szívén.
A nyugdíjba menés nem a munkától való megválást jelenti számomra, hanem csak a tisztséggel járó felelősség alóli felmentést. Amíg a jó Isten éveket ad, s hozzá erőt és egészséget, szívesen állok a hívek rendelkezésére. Egyelőre a régi lakóhelyemen maradok.
Eddig végzett szolgálatomat az Úrnak ajánlom, tudván, hogy az Úr mond fölöttem ítéletet. (1 Kor 4, 4).
A régi keresztény kifejezéssel köszönök el a hivataltól való megválás alkalmával: oremus pro invicem! Imádkozzunk egymásért!
Mindannyiotoknak ezúton is áldott karácsonyt kívánok a kisded Jézus örömével és békéjével teljest.
† Tamás József
ny. püspök
