EVANGÉLIUM
Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!”
Ő volt az, akiről Izajás próféta ezt mondta:
A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek elő az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!
János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem!
Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti!” (Mt 3,1-12)
Nagyon sok keresztény gondolja úgy, hogy a világ sokkal jobb lenne, ha már végre-valahára minden egyes ember megtérne. Akkor jönne csak el igazán a boldog korszak! Végre minden ember keresztény (lehetőleg katolikus) lenne, minden ember templomba járna, és minden gyerek betéve tudná a katekizmust. Mert nem ebből állna a megtérés?
A másik ember megtérítése mindig veszélyes feladat. Szerencsére annyira nehéz, hogy nem soknak sikerül. Hatalmi mozgás áll mögötte. A megtérítés gyakran azt jelenti: légy az én vallásom követője! Látogasd ugyanazt a szertartást, amelyiket én. Lehetőleg gondolkodj is úgy, mint én. Érezz úgy, mint én! A megtérítés ezekben az esetekben azt jelenti: légy hasonló hozzám. Elég kevés köze van Istenhez vagy a lelki élethez. A másik akaratát érinti, és nem bensejét, szívét.
Azért gondolkodunk így gyakran a megtérésről, mert azt a folyamat rossz helyére tesszük. A megtérés nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete. A megtérés nem önmagában cél, hanem az ember bensejében beálló változás – Istenre irányulás, odafordulás. A megtérés csak a kezdet, a lelki folyamat titkos része, amely állandó munkát igényel.
Napjaink divatos műfaja lett a tanúságtétel. Ez gyakran megtérésekről szól. A tanúságtétel műfaját a legapróbb dramaturgiai részletek szerint kidolgozták. Az igazi tanúságtétel témája az egyszeri, célként értett megtérés, amelynek majdnem lényeges eleme a látványosság. Olyan, mintha ezeket a megtéréseket eleve színpadra tervezték volna. Reflektorfény, taps, felvezető szöveg a szervező részéről (amelyben elhangzik néhány kedves anekdota), majd színpadra lép a megtért, akit természetesen tegezni lehet, és aki szerény kedélyességgel biztosít mindenkit arról, hogy ő bár megtért, de azért van benne leereszkedő alázat. Ő is csak ember, na. Majd jön a sablon: drogos voltam, kicsapongó életet éltem, féktelen voltam mindenben, erkölcsileg semmit sem tettem jól. De – és itt megérkezik a varázslat: történik valami az előadó életében, és innen gyökeres fordulatot vesz az élete. Majd az előbbi életmód ellenkezőjének ecsetelése következik: azóta sikeres üzletember lettem, szép családom van, feleségemmel aktív tagjai vagyunk valamelyik közösségnek. A cél persze az, hogy a lelki életet haszonként és sikerességként lehessen eladni, meg hogy a kéjes kíváncsiság is megkapja a magáét.
Keresztelő Szent János azoknak kiáltja oda: Térjetek meg!, akik a pusztába mentek ki hozzá. Mit akar ez a pusztába vonult, az apja papi ruháját visszautasító, böjtölő ember? Ugyanazokkal a szavakkal kezdi beszédét, mint Jézus: Térjetek meg! A megtérés a gondolkodás feje tetejére állítását jelenti. A szemléletmód és a benső gyökeres megváltoztatását. A megtérés arra tesz képessé, hogy megértsük, ami ezek után következik. Csak akkor leszünk képesek az evangéliumban leírtakat elfogadni, megérteni, ha megtörténik bennünk ez a csoda.
László István kolozsvári segédlelkész
Megjelent a Vasárnap december 8-i számában.
