Böcskei László: Érezzék jól magukat az egyház tereiben!

Tudják, hol található Délkelet-Európa legnagyobb barokk épületegyüttese? Szent László városában, Nagyváradon. A székesegyház, a püspöki palota és a Kanonok-sor azonban nemcsak egyszerűen hatalmas, kihűlt barokk épületek együttese: magával ragadó látvány a látogatók és meghatározó életérzés helye a váradiak – hívők és nem hívők – számára. A városnak ennek a kis szigetében sétálva bármilyen évszakban valami különlegesen szép, megnyugtató érzés érinti meg az embert.

Gyerekkoromban szinte el sem mertem volna képzelni, hogy sok-sok év múlva már nem a Körösvidéki Múzeum ajtaján fogok belépni akkor, amikor ebbe a csodás épületbe beteszem a lábam… Vagy hogy egyszer visszakerül a püspöki címer a palota homlokzatára… De hála Istennek volt, aki hitt abban, hogy ez egyszer így lesz és megvívta a harcot. És hála Istennek van, aki hisz abban, hogy az egyház „nem poros múzeum”, és tesz azért, hogy élet legyen benne. A Ferenc pápa Csíksomlyón – emlékkönyv november eleji bemutatása alkalmával jártam ott legutóbb. Akkor lázasan folytak annak a munkálatai, hogy a külsejében teljesen megújult palota és az előtte fekvő, a székesegyházat is magába foglaló tér kivilágítása is megvalósuljon, és december 7-én este ne csak az adventi koszorú második gyertyájának parányi fényei világítsanak az adventi jótékonysági vásárosoknak, az arra sétálóknak és az ott imádkozóknak. A megvalósításokról és a további tervekről Böcskei László megyés püspök számolt be.

A találkozás helye

Folyamatban van a püspöki palota és környékének átalakítása és felújítása, ami eléggé terjedelmes munka. Egyik sikerélményünk, hogy nemrég befejeződött a palota külső restaurálása, a munka viszont folytatódik a belső terek rendbetételével, és reméljük, hogy 2020 decemberéig azt is elvégezzük. Az épület felújításához hozzátartozott az is, hogy új közműhálózatot fektettünk le, és így követni tudjuk a fogyasztást, nem pazaroljuk feleslegesen a vizet, az energiát, ezzel is óvjuk a környezetünket.

Folyamatban van továbbá a püspöki palota kertjének a felújítása, amelynek megvalósítási határideje 2020 júniusa. Az öthektáros kertet uniós finanszírozással, a Szent István Egyetemhez tartozó Szarvasi Arborétummal partnerségben újítjuk fel. A munkálatok részeként a kert székesegyház felőli része már egészen új arculatot kapott. Ezzel kapcsolatban egyesek nemtetszésüket fejezik ki, mert hiányoznak „azok a szép tujafák”, „az a szép rózsakert”. De el kell mondani, hogy az átalakítás gondolata nem csak légből kapott ötlet, nem csupán a püspök elképzelése.

Ezeket az átalakításokat dendrológiai (a növényrendszertannak a fás növényekkel foglalkozó ága – szerk. megj.) tanulmányok előzték meg. Ez azt jelenti, hogy átvizsgáltuk a park területén lévő teljes növényállományt, felmértük, hogy mi az, ami védelem alatt áll, mi az, amire jobban oda kell figyelni, és mi az, aminek nem feltétlenül van itt a helye. Ez mindig érzékeny pont, mert a túlbuzgó természetvédők szerint semmit sem szabad kivágni, viszont ahhoz, hogy egészséges kertünk legyen, egészséges fák, egészségesen pázsit, egészséges növények, elegendő hely, levegő és fény kell. Ha viszont egymásra vannak ültetve a növények – legyen szó akár védett növényekről –, akkor veszélyeztetve vannak, megbetegszenek, elpusztulnak. Erre konkrét példa a magnóliáink esete, melyeknek az egész város a csodájára jár. Évek óta keressük azt az embert, aki megfelelően tudná ápolni őket, mert nagyon elterebélyesedtek, és ha nincsenek gondozva, nincsenek megfelelő módon és megfelelő időben megmetszve, elnyúlnak és elgyengülnek. A magnóliákhoz senki nem mert hozzányúlni, mivel idős, nagy fákról van szó. Nőttek, fejlődtek ahogy tudtak, és a gondozás hiánya miatt sajnos hármat már elveszítettük belőlük még a felújítási munkálatok megkezdése előtt. Ezekre a szempontokra tehát mind oda kellett figyelni, és egy sokkal szellősebb, átláthatóbb park kialakításán dolgozunk. A tiszafákat az elmúlt tavasszal első látásra nagyon megmetszették, de a nyár folyamán szépen fejlődtek, kizöldültek, és most már a környezet, a tér igényeinek megfelelően alakítható a lombozatuk.

Fűre lépni tilos?

Amint már mondtam, egy dendrológiai tanulmány nyomán a növényzet egy részét el kellett távolítanunk. Most következnek az ültetések, és legalább annyi növényt ültetünk, mint amennyit eltávolítottunk. A szakemberek meghatározták, hogy egy ilyen védett területen hogyan kell a növényeket úgy csoportosítani, párosítani, hogy ne csak jól mutassanak, hanem a szükséges élettér is biztosítva legyen számukra. Ezzel most, az ősz folyamán tudtunk foglalkozni, illetve majd tavasszal folytatjuk a munkát, amikor adottak lesznek a megkívánt feltételek. Ezen kívül eltávolítottuk a parkból a sok sövényt, amely sok kicsi szektorra osztotta a teret, és amolyan labirintus hangulatot teremtett, az emberek mintha bujkáltak volna egymás elől. Azt szeretnénk, hogy a püspöki palota kertje a találkozás helye legyen, ahol az emberek megtapasztalhatják a szabadságot, egy gondozott, ápolt környezetbe léphetnek és jól érezhetik magukat. Fontos az is, hogy lehetőleg minél kevesebb elválasztó fal legyen közöttünk és körülöttünk, mert bár talán észre sem vesszük, de ez is hat a közérzetünkre. A dendrológiai tanulmányt egy technikai tanulmány követte, és a „falak nélküli” opciót választottuk, a szabad, átlátható, szellős teret, és ennek megfelelően alakítjuk ki azokat a zöldövezeteket, amelyeknél továbbra is azt szorgalmazom, hogy legyenek elérhető, megérinthető zöldövezetek, és ne olyanok, ahova kiírjuk, hogy fűre lépni tilos. Annyira jó lenne, ha az emberek megtapasztalhatnák, milyen jó érzés leülni a fűre, elcsendesedni egy fa alatt és megcsodálni Isten szépségét a természetben. Ezt kezdtük el megvalósítani, ez kezd kibontakozni, de a teljes megvalósuláshoz még kell egy kis idő, hisz a természet a saját ritmusa szerint változik, pihen és éled, alszik és gyarapszik. Mi ehhez próbáljuk megteremteni a szükséges feltételeket és úgy kombinálni a célokat, hogy találkozzunk a természettel, a természeten keresztül pedig ezekben a terekben az Istennel. A céljaink elérése érdekében meghatároztunk egy pár irányvonalat is.

Hármas tengely

Az első, ami újdonságnak számít, hogy a székesegyház előtt most egy elég nagy tér bontakozik ki, és az sem véletlen, hogy magába foglalja Szent László szobrát, illetve egy másik nagyon közkedvelt személyiségnek, Szaniszló Ferenc püspöknek a szobrát, amely eddig el volt rejtve a nyilvánosság elől. Hogy mindkét szobrot a templommal közös térbe, egy találkozási térbe vontuk, annak mély üzenetértéke van. Úgy szoktam mondani, hogy a templom és a két szobor nagyon fontos tengelyt képez. Egy szakrális térben vagyunk, a székesegyház árnyékában, és minden onnan, a templomból indul, hisz ott van a tabernákulum, az Oltáriszentség, amely egyvonalban van a Szent László szoborral, illetve Szaniszló Ferenc szobrával. Ezt nagyon szépen így is lehet értelmezni, hogy az alap Jézus Krisztus, aki velünk van minden nap a világ végéig.

A hívő ember ezt érzi, látja, hiszi, majd kilépve a templom teréből, máris ott van előtte a nagyszerű példakép, Szent László király, aki tulajdonképpen a krisztusi alapokra építette egyházmegyénket, ezt a várost, és számunkra ezt az alapot határozta meg, ennek vagyunk mi az örökösei és továbbadói. Szent László szobrától távolodva ott találjuk Szaniszló Ferenc püspököt, „a szegények püspökét”, a szeretetszolgálat megtestesítőjét, aki példa arra, hogy olyan térben vagyunk, ahol megvannak a gyökerek, de megvan a küldetésünk is. Ez is mély lelki töltetű üzenetet hordoz egy olyan térben, amely nyitott kíván lenni mindenki előtt.

Újra kihangsúlyozom, hogy mi nem csak a katolikusoknak, nem csak az egyház tagjainak készítjük elő ezt a teret, hanem azt szeretnénk, hogy itt mindenki jól érezze magát és mindenki megtapasztalhassa a szépet, a jót, a nemeset, Isten szeretetét, Isten jóságát.

Külső tér, belső harmónia

A külső terek kialakításával kapcsolatban van egy másik tervünk is, ami most körvonalazódik, és amelyben szem előtt tartjuk a püspöki palota építési stílusát. Köztudott, hogy a székesegyház, a püspöki palota és a Kanonok-sor egy barokk épületegyüttest képez a legnagyobb barokk épületegyüttest a kontinens ezen szegletében. Ezért szeretnénk, ha a kert is a barokk stílusjegyeit viselné magán. Szoktam emlegetni még a papoknak is, hogy figyeljünk oda a környezetünkre, a térre, amelyben élünk. Gyerekkoromban, majd kispapként mindig csodáltam az idősebb papokat, akik oly szépen gondozták a plébánia kertjét, a virágoskertet, és azok a rendezett kertek nagyon sokat elárultak a papról, a helyi emberekről, a közösségről. Nekünk is az a célunk, hogy olyan teret és környezetet alakítsuk ki, amelyben visszatükröződik az Isten által teremtett szépség. Olyan kertet szeretnénk, ahol a látogatók meghívást kapnak egy olyan útra, amely Istenhez, önmagukhoz és a másik emberhez vezet. Lehet, hogy ez kissé elvontnak tűnik, de fontosnak tartjuk az épületegyüttes stílusához igazítani a külső teret, és egy barokk kertet szeretnénk létrehozni, amely külső térként belső harmóniára vezeti az embereket.

Azon kívül lesz egy úgynevezett angolkert, amely körbeveszi majd a palotát, ahol egy kicsit szabadabbnak érezheti magát az ember, elindulhat és megérinthet egy fát, leülhet a fa tövébe. A rózsákat el kellett távolítanunk, mivel azok nem illettek bele ebbe az elképzelésbe. Nagyon vágyom rá, és remélem, hogy ez hamarosan valósággá válik, hogy a püspöki palota kertje olyan hely legyen, ahova a családok kijöhetnek, a gyermekek szabadon sétálhatnak, egészséges környezetben szaladgálhatnak. Fontosnak érzem, különösképpen itt, a városban, de egyáltalán a mai világban, hogy legyenek ilyen oázisok, zöldövezetek, töltekezési és találkozási pontok, amiket közösen védhetünk és élvezhetünk.

A külső tér rendezéséhez hozzátartozik és újdonságnak számít a „bibliai kert”, amit a székesegyház mellett alakítunk ki. Most körvonalazódik ennek is a terve, nagyjából kialakítottuk már az úgynevezett kis szigetecskéket, ahol megmutathatjuk a Bibliában előforduló növényeket. Minden növény mellett olvasható lesz a megfelelő szentírási idézetre vonatkozó utalás, illetve az adott növény tudományos leírása is. Ebből kiindulva a látogató felidézheti a bibliai történetet, továbbgondolhatja, elmélkedhet. Ennek megvalósításához külön tanulmány készült, utánaolvastunk a magyar és román nyelvű szakkönyvekben, szakemberekkel konzultáltunk ezen a téren is. Nagyon izgalmas tér lesz ez, ahol megismerkedhetünk a növények világával, a színek világával, lesznek egzotikus növények, de minden, ami itt megjelenik, aminek az életterét biztosítani tudjuk, lelki, spirituális, bibliai hangulatba vezethet bennünket. Téli időszakban olyan védett térben tároljuk majd az érzékenyebb növényeket, ahol biztosítani tudjuk számukra az élethez szükséges feltételeket.

Fényesen…

Most tulajdonképpen ott tartunk, hogy a székesegyház előtti térnek már látjuk az arculatát, és ahhoz, hogy ez este is élvezhető legyen, a megvilágítás is megvalósul. Szeretnénk kiemelni azokat az épületrészeket vagy térrészleteket, amelyekhez a számunkra fontos üzenetet tudjuk kapcsolni. Éppen ezért a megvilágítás is egy átgondolt terv szerint, szakemberek bevonásával történik, hogy technikai és esztétikai szempontból is megfelelő legyen, illetve a tűzvédelmi előírásoknak is megfeleljen. Ilyen megfontolásból sem áramforrás, sem fényforrás nem kerül az épületre, a tetőre, a falakra, minden az épületen kívül kap helyet. Megfelelő technikával biztosítjuk majd a tér megvilágítását, illetve a különböző épületrészek megvilágítását. Ilyen lesz például a püspöki palota főhomlokzatára hamarosan felkerülő címer, Patachich Ádámnak, a palota építőjének címere, illetve a főkapu fölé már visszakerült, szintén Patachich Ádám püspökre utaló latin nyelvű felirat, a székesegyház, illetve a téren álló két szobor. Úgy gondolom, hogy szép, diszkrét, harmonikus, giccsmentes megvilágítást kap majd mindaz, amit örökségül kaptunk, amit sikerült megőrizni és felújítani. Azt hiszem, hogy a püspöki palota kertje is vonzó pont lesz, ahol az elcsendesedésre vágyó látogató elcsendesedhet, a gyönyörködni vágyó gyönyörködhet, és olyan térben találhatja magát, ahol kiszakadhat a hétköznapi rohanásból, a nyomasztó zsongásból, ami sokszor ránk nyomja a bélyegét.

A fő cél

A kert többi részén is folynak a munkálatok, és bízunk benne, hogy jövő év májusában már javarészt látogatható lesz. Több funkció ellátására alkalmas tér áll a rendelkezésünkre, és terveink szerint szabadtéri programok rendezésére is lesz lehetőség. A székesegyház előtti teret már „felavattuk” G. F. Händel vízi- és tűzijáték zenéjével, és nagyon alkalmasnak bizonyult szabadtéri koncertek szervezésére. A most kialakított térrel és hangulatos megvilágítással ez még jobban fog működni. Ami a parknak a másik, az épület mögötti részét illeti, már felújítottuk az amfiteátrumot, ami jó lehetőséget fog nyújtani arra, hogy egy kicsit szabadabb – akár fiataloknak vagy családoknak szóló – programokat szervezzünk, ahol kis előadásokat lehet tartani, meginni egy kávét a fák árnyékában, akár a friss füvön ülve… Az a lényeg, hogy ezáltal is az emberek közeledjenek, és érezzék magukat elfogadottnak, befogadottnak, érezzék jól magukat az egyház tereiben. Az a fő cél, hogy meg tudjuk szólítani az embereket: a mieinket, a nem hozzánk tartozókat is, az idelátogatókat és bárkit. Itt is érvényes az, amit a turistákkal kapcsolatban szoktam mindig hangoztatni, hogy megállnak a székesegyháznál és gyönyörködnek a templomban, az idegenvezetőink elmondják nekik az információkat is, és ezen felül azt szeretnénk, hogy aki turistaként érkezik, zarándokként menjen tovább. Valahogy így: aki keresőként érkezik, az lelki feltöltődéssel tudjon továbbmenni.