Szent Borbála a tizennégy segítő szent egyike, a bányászok, tüzérek, kohászok védőszentje. A 3. században élt és vértanúként meghalt Borbála legendája a villámlással, villámcsapással kapcsolódik össze, innen ered az, hogy kultusza kiemelten olyan szakmákkal forrott össze, amelyek a robbanással, tűzzel állnak kapcsolatban.
A Zsil-völgyi bányászok számára fontos a „Szerencse fel!” köszöntés és jókívánság mellett Szent Borbála (Barbara) segítségét kérni. Nem véletlen, hogy a petrozsényi római katolikus templom is az ő védnöksége alatt áll. December 4-én a templom búcsúünnepét ülte meg a nagy létszámban összegyűlt ünneplők serege, mégpedig két szentmise keretében: délben 12 órakor Miguel Maury Buendía pápai nuncius misézett, szentbeszédet mondott a helyi születésű, Kolozsváron szolgálatot teljesítő Veres Stelian, délután 5 órakor a magyar nyelvű szentmisét Pál József Csaba temesvári megyés püspök celebrálta, igét Bátor Botond Hargitafürdőről érkezett pálos szerzetes hirdetett.
Az ünnepi eseménysor fénypontja egy köztéri Szent Borbála-szobor leleplezése és megáldása volt, amelyet a római katolikus plébánia és a helyi hatóságok jó együttműködésének köszönhetően egy forgalmas köztéren állítottak fel. Kolozsi Tibor szobrász egy életerős és hitéért minden küzdelemre, áldozatra kész fiatal nőt álmodott meg, és a szentre jellemző attribútumokkal ábrázolt: ott van egyik kezében a torony, másikban a kard – előbbibe zárva nevelte apja, hogy megóvja a külvilág hatásaitól, utóbbival fejezte le, mert a kereszténység felvételétől mégsem tudta megóvni. Az ünnepségen jelen volt a projektnek helyet biztosító petrozsényi helyi vezetés, Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester, Soltész Miklós, a magyarországi miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára (a magyar kormány 6,5 millió forinttal támogatta a szoborállítást, a talapzatot és a szobor környezetének kialakítását Petrozsény önkormányzata állta).
Szász János plébános, aki minden követ és minden embert megmozgatott a szép terv kivitelezése érdekében és az ünnepség minél magasztosabb megszervezéséért, a hitben, hitéért és meggyőződéséért elkötelezett ember szűkszavú konokságával mondta: ha valaki kérdezi, miért kellett ez a szobor, miért itt, miért most, egyszerű válasza: „Csak” – ami természetesen rengeteg háttérmunkát, a Petrozsényban igencsak vegyes nemzetiségi összetételű közösség összehangolását is magában rejti, ugyanakkor a sajnos eltűnőben levő, de a völgyet meghatározó bányászat 150 éves történetét is őrizni kívánja. És hogy nem csak a múltról szól mindez, mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy a Szent Borbála-szobor avatásán túl egy megújított óvodát és egy új játszóteret is átadtak e nap Petrozsényben. A legszebb e történetben, hogy itt sikerült megteremteni azt a hangulatot, amelyben az itt kis létszámban élő magyarságot a városvezetés tiszteletben tartja, elfogadja, törekvéseit támogatja. Soltész Miklós államtitkár, aki a délutáni szentmise végén a templomi szertartás után szólt is az egybegyűltekhez, az MTI-nek elmondta: a Szent Borbála templomot, plébániát és közösségi házat az elmúlt években összesen 21 millió forinttal támogatta a magyar kormány abból a megfontolásból, hogy a kis létszámú magyarságot elsősorban a templom tartja össze, a szoborállítás, -szentelés pedig erősíti a kereszténységet és az összetartást is.
A templomi szertartásokra nagy számban összegyűlt helyi hívek, kül- és belföldi vendégek, papság örömmel ünnepelt együtt a Vatikán nagykövetével, a román nyelven miséző Miguel Maury Buendía pápai nunciussal, majd a délutáni misét magyarul celebráló Pál József Csaba temesvári megyéspüspökkel. A sok közreműködő közt kiemelt helyet foglaltak el a zenészek, a helyi fúvósok, a templom több nyelven énekelő énekkara, a helyi kántor, valamint a vendégek, köztük Bajka Ödön szebeni, Geréd István kolozsvári kántorok, akik szintén bekapcsolódtak az ünnepi hangulat megteremtésébe.
A délelőtti ünnepi homília keretében Veres Stelian korunk néhány jelentős kihívásáról beszélt: arról, hogy a ma embere is elsősorban és kizárólag magát, a bőrét szeretné menteni. A mai embert szinte belepréseli a közvélekedés abba a csapdába, hogy a saját életét élje, a saját útját járja és a saját karrierjével, lelki fejlődésével törődjön – olykor annyira belemerül az élete megmentésébe, hogy éppenséggel elfelejti a maga teljességében megélni. Holott Jézus arra hív, hogy úgy éljünk teljes életet, hogy azt másokért elveszítsük, hogy akár elengedjünk kapcsolatokat, olyanokat, amelyek önmagukban ugyan nem bűnösek, csak épp megfojtanak és megfosztanak a teljesebb élet lehetőségétől.
Bátor Botond délutáni homíliája Isten szeretetére irányította a figyelmet, és arra, hogy a jót észrevéve és követve képes Isten „kiszeretni” e jót mindannyiunkból, és ugyanezt tehetjük mi is embertársainkkal, ha a jót látjuk, feltételezzük bennük.
Szász János petrozsényi plébános és Rusti Alex segédlelkész nagyszabású, emlékezetes Borbála-ünnepséget szervezett, amely megmutatta a helyi pasztorális, közösségi munka összehangoltságát, amelyben a Szent Ferenc Alapítvány gyermekei, a Caritas és az egykori bányászok leszármazottai egyként részesei voltak, a sokfelől érkezetteknek ismét megmutatta, hogy minden szétforgácsoló hatás ellenére a következetes munka, a konok kitartás képes az egység gyümölcseit megcsillogtatni.
