Paul Michael Zulehner az egyik legismertebb jelenkori katolikus pasztorálteológus, aki különösen sokat tett Kelet-Közép-Európa egyházaiért. Tanítványok sorát nevelte és képezte ki, nemcsak tudását és tapasztalatát osztotta meg velük, de segített ösztöndíjjal, továbbtanulási lehetőséggel, vezetett doktori és posztdoktori kutatást, részt vett az egyházmegyék, a régió vallásos életének feltérképezésében. Ezt a munkásságot mutatta be tanítványai és munkatársai (többek között Tomáš Halík, Máthé-Tóth András, Pavel Mikluščák, Anna Hennersperger, Johann Pock, Leo Karrer, Richard Hartmann, Maria Widl, Regina Polak, Rebeka Anić) részvételével november 19–20-án Kolozsváron, a BBTE RK Teológia Karának szervezésében megtartott kétnapos nemzetközi szimpózium Zulehner professzor 80. születésnapja alkalmából.
A rendezvény címéül ezt választották: Ferenc pápa és a pasztorális teológia Közép-Kelet-Európában. Helyzetfelmérés és fejlődési lehetőségek 30 évvel a rendszerváltás után. Egész munkássága elismeréseként avatták a kolozsvári tudományegyetem díszdoktorává.
A díszdoktori ünnepség bevezetőjeként a kar kápolnájában szentmisét celebráltak, majd az ünnepség az egyetem aula magnájában zajlott. A laudációt dr. habil. Csiszár Klára tartotta, ismertetve Zulehner professzor munkásságát, és külön kiemelve, méltatva érdemeit, amelyeket a keleti blokkbeli országok társadalmáért és egyházáért végzett munka területén szerzett. Ezek közül kiemelkedő a két Aufbruch-projekt, amelyek 1997-ben, illetve 2007-ben a posztkommunista országok vallásosságát kutatta, és amelyek nemcsak a tisztánlátást segítették, hanem a követendő pasztorális irányt is mutatták. Zulehner “pasztorálteológiája világos logikát követ” – emelte ki Csiszár Klára a laudációjában: “elmerülni Istenben és az embertársak mellett a felszínre jönni”. Majd így folytatta: “Zulehner egész teológiai életművében szoros kapcsolat mutatkozik misztika és politika között, a politikát a szeretet rendjeként értelmezi, amelynek nyomán az emberek több esélyt kapnak az életben. Isten szeretete és a felebarát szeretete a hit egymást kiegészítő aspektusai. Zulehner (…) pasztorálteológiája a szeretetnek ezt a dinamikáját próbálja újraéleszteni.”
Paul M. Zulehner Nyugaton és Keleten ismert azért az elkötelezettségért és következetességért, amellyel az egyházi gyakorlat nagyobb nyitottságáért és inkluzivitásáért szállt és száll síkra. Hiszen víziója középpontjában egy olyan egyház áll, amely állandóan készen van arra, hogy munkáját, struktúráit a gyakorlat számára rendelkezésre bocsássa és minél élhetőbb mikora- és makrotársadalmat építsen, segítsen megteremteni. Zulehner szereti a dialógust és szeret provokálni, mindennek célja, hogy az embert szolgálja, és Istennek az emberrel íródó története jó kimenetelű, pozitív kicsengésű, optimista történet legyen. Zulehner nevéhez néhány nyelvi lelemény is fűződik német nyelvterületen: „Christenmut” (a keresztény bátorság”), „Verbuntung des Lebens” (az élet kiszínezése), „Leutereligion” (az emberek vallása), „Leutepriester” (az emberek papja), “Gottesgerücht” (isteni híresztelés/szóbeszéd/pletyka), illetve a fundamentálteológia három nagy részének elnevezése: kriteriológia, kairológia, praxeológia…
Paul M. Zulehner a díszdoktori cím átvételekor mondott beszédét három kulcsfogalom köré építette: a szabadság, az igazságosság/méltányosság és az igazság fogalmai foglalják össze az evangélium lényegét és segíthetnek abban, hogy Európát lélekkel tölthessük meg. Összegezve kijelenthető: Paul M. Zulehner olyan 21. századi teológus, aki belegyökerezett a keresztény hagyományba, ugyanakkor nagyon érti a mai világ logikáját, mindkettőt szereti, egész életműve azt tanúsítja, hogyan lehet a hagyományt az újítással úgy ötvözni, hogy az jövőbe mutató és életet fakasztó egyházi gyakorlatot eredményezzen.
