Ezzel a címmel szervezett konferenciát papok, lelkészek, tanárok és a magyar közösségekben tevékenykedő pedagógusok számára november 9-én, szombaton a Temesvári Piaristák Templomi Közössége és a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum. A rendezvény meghívott előadója dr. Magyari Sára, a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének docense volt – tájékoztat a temesvári egyházmegye honlapján.
A konferencia megnyitóján a Gerhardinum-líceum nagytermében elsőként Kocsik Zoltán lelkipásztor, a tanintézet igazgatója és Szilvágyi Zsolt pasztorációért felelős püspöki helynök üdvözölte az előadót meg az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy a találkozó az együttgondolkodásról, ugyanakkor reményteli értékmentésről is szól. Kiss Ferenc magyar oktatásért felelős tanfelügyelő felszólalásában úgy fogalmazott: az anyanyelv érték, az értékeinket pedig meg kell őrizni. Mint mondotta, a globalizáció ellensúlyaként egyre több a néptánccsoport, a helyi termékeket népszerűsítő vásár, ami azt mutatja, hogy egyre nagyobb értéket jelent az, ami a miénk. Magyari Sára pedig Fülöp Lídia lugosi költő, író Szülőföldem című, hozzá írt születésnapi versével szemléltette mindazt, ami a folytatásban következett, vagyis ami az előadás, a kerekasztal beszélgetés és a műhelymunka témáját képezi: „Szülőföldjét s anyanyelvét emberfia ne feledje”.
A megnyitót követően a rendezvény Kiss Ferenc tanfelügyelő beszámolójával folytatódott, amelyből a résztvevők átfogó, számadatokkal és statisztikai kimutatásokkal is alátámasztott képet kaptak a jelenlegi (2019–2020) Temes megyei magyar iskolai hálózatról, a magyar tannyelven oktató iskolák és óvodák növendékei számának változásáról 1990–2017 között (az 1990–1991-es tanévben 2000 tanuló volt, a 2016–2017-es tanévben ez a szám alig haladja meg valamivel a 800-at), ami a drasztikusnak mondható létszámcsökkenés mellett azt is jelzi, hogy az utóbbi tíz esztendőben a létszám évente csak enyhe eltéréseket mutat, vagyis a fogyás – úgy tűnik – leállt. A tanfelügyelő a fakultatív magyar nyelvoktatásra is kitért, és mint mondotta, számos helyen és osztályban ugyanannyi gyermek vesz részt a fakultatív oktatásban, mint amennyien anyanyelvi szinten tanulnak, ami a fakultatív oktatás szerepét és fontosságát igazolja.
Magyari Sára körkérdéssel indította az előadását, amelyre minden résztvevő egyénileg válaszolt: mihez kezdene, ha holnaptól megszűnne a jelenlegi munkahelye. Vagyis milyen tudást, kompetenciát tudnának átalakítani jövedelemmé? Ez pedig azért fontos, mert mint azt az előadó kiemelte, a revitalizáció egyik fontos eleme a pénz. A kulturális javakat is kamatoztatni lehet, ezt nevezik a kulturális tőke menedzsmentjének – folytatta a meghívott előadó, aki Pierre Bourdieu francia szociológus, antropológus és filozófus tőke-elmélete alapján olyan témákat érintett, mint például, hogy meg tudjuk-e kellően mutatni értékeinket a nem magyar közösségnek, illetve meg tudjuk-e határozni azt a hétköznapi, gyakorlatiasan gondolkodó ember számára, miért jó magyar közösséghez tartozni.
A továbbiakban a résztvevők megtudhatták azt is, hogy egy közösség nagyjából 150 embert jelent, ugyanis az agy ennyi emberre képes teljes egyénként odafigyelni, név szerint ismerni őket és mélyebb kapcsolatot kialakítani velük. – A közösséget nem lehet sem formálni, sem létrehozni. A közösség magától működik akkor, ha van egy karizmatikus vezető, aki köré szerveződhet – hangsúlyozta az előadó, aki megosztotta a hallgatósággal a szórvány fogalmi meghatározását is: a mennyiségi, a szervezeti és intézményi szempont mellett a szórvány egyfajta lelkiállapotként határozható meg, amely a bizonytalanságérzettel, az elszigetelődéssel, a felszámolódástól való félelemmel társul.
A szórvány közösségek revitalizációja feltételezi a nyelv és a hagyományok újjáélesztését, az adott településen meglévő kulturális értékek beazonosítását, azok megmentését (vagy sem), a vitalitás megnövelését, visszaállítását, az értékek kiterjesztését, átadását a fiatal nemzedékre, illetve az új formákat és szociális funkciókat. Ami pedig a közösségek újjáélesztésének lépéseit illeti, kell hozzá elsőként egy jogi és pszichoszociális szempontok szerinti helyzetfelmérés, az életmód dokumentálása (mit, hogyan lehet revitalizálni), majd a stratégiák kidolgozása és végül a megvalósítás, a gyakorlatba ültetés. A rendezvény keretében a résztvevők egy-egy közösség, település vagy intézmény kapcsán SWOT-elemzést is végeztek, amely alapján meghatározhatók az erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek, illetve a közöttük lévő összefüggések.
A kerekasztal beszélgetés keretében a Dettáról, Ótelekről, Gátaljáról, Lugosról, Nagycsanádról, Nagyszentmiklósról, Csenéről és Temesvárról érkezett jelenlévők megosztották tapasztalataikat, és a megbeszélés során sok téma került terítékre a földműves gazdálkodástól az egyházi ingatlanok adminisztrációjáig. Marossy Zoltán Temes megyei RMDSZ-elnök például hangsúlyozta, hogy a közösségben nagyon sok múlik az egyén hozzáállásán, hogy az egyes személyek mennyire végzik hittel, meggyőződésből a munkájukat.
A konferencia programjának utolsó pontjaként Kovács János néptáncoktató, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa a szórványközösségek számára elérhető pályázati lehetőségekről tartott vetítettképes előadást.
Végezetül Kocsik Zoltán lelkipásztor, a Gerhardinum-líceum igazgatója megköszönte a jelenlévőknek a részvételt és az eredményes együttgondolkodást. Mert hogy eredményes volt, abban mindenki egyetértett. És abban is, hogy legyen folytatása ennek a kezdeményezésnek.
Az esemény támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága volt.
Forrás: gerhardus.ro
