Gyakorta próbáljuk kijátszani egymás ellenében a hitet és az értelmet. Számos ateista szerint csak a tudomány adhat válaszokat az élet nagy kérdéseire, míg vannak olyan hívő emberek, akik a tudományt kérdőjelezik meg hitük védelmében. Mintha a tudomány és a vallás csakis egymás ellenlábasaként lenne elképzelhető. Ezek a szélsőséges álláspontok sem a tudományos megismerés, sem a misztériumra való nyitottság számára nem tesznek jót.
A tudomány módszereinek és eszköztárának folyamatos csiszolásával igyekszik egyre pontosabban és részletesebben megérteni a világ törvényeinek működését. A történelem során hatalmas tudásbázisra tettünk szert, és ezeket az ismereteket egymásra építve egyre fejlettebb eszközöket hoztunk létre a keréktől kezdve az okostelefonon keresztül az űrhajóig. Megértettünk számos összefüggést, feltártuk megannyi betegség okát és megtaláltuk a gyógymódot is rájuk. Felfedeztük a mikrovilág gazdagságát, egyre jobb atommodelljeink vannak, de közelebb kerültünk a makrokozmosz, az univerzum titkainak megértéséhez is. Mindezzel párhuzamosan egyre bonyolultabb és szofisztikáltabb magyarázatokat fogalmaztunk meg a világ működésére vonatkozóan. De a modellekből és leírásokból kiszorult a világot teremtő Isten kérdésköre. Ezek a magyarázatok alapvetően nem Istenre vezetik vissza legfontosabb megállapításaikat, helyette egy belsőleg koherens, egymásra épülő rendszer megalkotására törekszenek.
Másfelől a vallások és hitrendszerek sokkal inkább a világ titokzatosságára, misztériumjellegére, az embernek ebben a világban betöltött helyére, szerepére összpontosítanak, és valamiféle istenségben vélik felfedezni a létezők alkotóját. A hitrendszerek kölcsönös tudással ruházzák fel a bennük hívő tagokat, viselkedési normákat és együttélési szabályokat biztosítva számukra, amelyek segítik az eligazodást a világban.
A katolikus tanítás, bár az évezredek során számtalanszor került szembe a tudomány képviselőivel és vallott ma már egyértelműen megcáfolható nézetet, alapvetően mégis értelemorientált, hitrendszerét az ész és a világ törvényszerűségeihez igyekszik igazítani. A keresztény embernek ma már nem kell választania az ősrobbanás, az evolúció és a teremtés között: az egyház hite szerint Isten olyan világot teremtett, ami a természet törvényei szerint működik. De ezt a világot teljes valójában megismerni sohasem tudjuk. A megismerésünk (a tudományos is) mindig korlátozott lesz, az érzékelés szab gátat neki. A világ roppant misztériumát mégsem foghatjuk fel hitünk rácsodálkozása nélkül.
