Ünnepelt a gyulafehérvári szeminárium vasárnap: az Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola visszatekintett az elmúlt akadémiai évre. Kalányos Ottó, az EMEI leköszönő elnökének meglátása szerint az elmúlt időszakot az összetartás jellemezte.
Az EMEI keretén belül különböző pasztorációs területekbe nyerhettek betekintést a kispapok az elmúlt évben, illetve az elméleti tudást gyakorlatba ültethették a nyár folyamán. Olyan pasztorációs területeket hozott létre a tisztikar, amelyekkel minden leendő pap találkozni fog hivatásának gyakorlása során, azaz találkozhattak a valósággal – adták hírül a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet honlapján.
Czirják Ottó a betegpasztorációs élményeiről mesélt. György Alfréd kamilliánus szerzetes nyújtott elméleti oktatást és gyakorlati lehetőséget. A gyakorlati részben Csíkmadarason szervezett tábort gyerekek számára, ahol Szent Kamill életéből próbáltak üzenetet átadni számukra: Krisztus szeretetével gyógyítsuk az embert. Emellett a csíkszeredai kórházban betegeket látogattak meg.
„Egy hatvan év körüli férfihoz mentem oda, akinek aznap volt műtétje, s bár volt két fia, egyik sem látogatta meg. Megkért, hogy üljek le mellé és beszélgessünk. Nem kellett sokat tennem, csak természetesnek lennem, leülnöm és meghallgatnom. Sokat számított neki, sőt megkért, ha még a korházban járokn látogassam meg őt. Fontos, hogy Cirenei Simonokként segítsünk az emberek kereszthordozásában” – osztotta meg tapasztalatait Ottó.
A családpasztorációról Ferencz Egon-József számolt be, aki a szeptemberben Csíksomlyón tartott Házaspárok lelki hétvégéjéről vallott. Elmondása szerint sokat tanultak, hiszen már az előkészületekbe bekapcsolódtak, de a legtöbb tapasztalatot a személyes beszélgetések által szerezték.
„Szénégető István és Szilvágyi Zsolt családpasztoráció referens atyák rengeteg hasznos tanáccsal elhalmoztak, amelyek a gyakorlatban a segítségünkre lehetnek. Kellemes meglepetés volt, hogy a tábor után több házaspár visszajelzett, hogy örvendtek annak, hogy kispapok is csatlakoztak a táborhoz, és a jövőben is várnak” – foglalta össze a kispap.
Balázs Barnabás a cigánypasztorációról mesélt. Elmondása szerint a tapasztalat tanulságos volt, mert betekintést nyerhetett a körülményekbe, a hétköznapokba. A hittanórán sok mindenre felfigyelt, különösen arra, hogy a cigány gyerekek figyelemre vágynak, elfogadásra és törődésre. Bár a hittanórát játékosan kell megoldani, mivel így tanulnak a legtöbbet, mégis megéri velük foglalkozni, hiszen nekik szintén joguk van egy jobb jövő eléréséhez, a tanuláshoz. Meglepő tapasztalat volt látni, hogy amikor családokat látogattak, egy idős néni ágya körül, a rokonok mellett a szomszédok is ott voltak, azért, hogy a családot támogassák a nehéz pillanatokban, hiszen együtt könnyebb elviselni a terhet.
Utolsóként Kiss Endre, az EMEI védnöke szólt a tagokhoz, megköszönve nekik a fáradságot és áldozatot.
A leköszönő EMEI-elnök utolsó mozzanatként bemutatta az új Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola tisztikarát, kifejezve reményét, hogy a megkezdett ötletet a jövőben is folytatni fogják.
Ferencz Zsolt
