Amiért köszönetet mondunk, amiért hálásak vagyunk, igazából az a miénk. Amikor hálát adunk és köszönetet mondunk, az mindig elköteleződést jelent. Amikor hálát adunk és köszönetet mondunk, akkor elismerjük ezzel a gesztusunkkal, hogy nemcsak a kapott ajándék, hanem az ajándékot adó és elhozó is fontos. A hálát mondó ember arra világít rá, hogy az ajándékozó személyhez hosszú távon is kötődni akar, méltó arra, hogy továbbra is kötődjék hozzá és mindahhoz, akit és amit képvisel.
Ezek a gondolatok motoszkáltak bennem, amikor elindult repülőgépünk Kolozsvárról az Örök Város, Róma felé, hogy megköszönjük az „élő Szent Péternek” a csíksomlyói kegyhelyen tett apostoli látogatását. A szerdai általános kihallgatáson pár percre találkozhatott a szentatyával a pápalátogatást előkészítő bizottság néhány tagja. Röviden felidézve jövetelünk és zarándoklatunk okát, mintegy elégtételként magyarul köszöntött bennünket: körbehordozta tekintetét rajtunk, majd erőteljesen így szólt: „Isten hozott!”
Isten hozott bennünket a kellő időben. Túl későn mondtunk köszöntet és adtunk hálát a péteri látogatásért? Mondhatnánk… Néhány nap távlatából mégis az az érzés erősödik meg bennem, hogy alkalmas időben zarándokoltunk Rómába. Több mint három hónappal az apostoli út után, kezünkben a csíksomlyói kegyhelyen történt látogatásról készült képes albummal közösen idéztük azt fel, mert ott, abban a pár percben egyek voltunk a szentatyával, és „megelevenedtek” a pápalátogatás pillanatai – számára és számunkra is.
Ebben a zarándoklatunkban benne volt a köszönet, a hála, a ragaszkodás, a hűség Krisztushoz és az egyházhoz. A látogatás, amely június 1-jén történt a csíksomlyói kegyhelyen, nem zárulhat le, nem pipálhatjuk ki azzal, hogy „no, ez is megvolt, nálunk is járt a pápa”. Küldetésünk van a látogatást követően: megerősödni szeretett kegyhelyünk fontosságának tudatában, abban, hogy a zarándoklat a testvériség jele, egy népként vagyunk jelen a kegyhelyen, hogy mint egy nemzet tagjai tanuljunk meg együtt járni, higgyünk az Úrban, aki hozzánk jön és köztünk van, előmozdítva és ösztönözve a szolidaritást, a testvériséget, a jó utáni vágyat, az igazságot és az igazságosságot. Tanuljuk meg csodálni és tisztelni annak a természetnek a szépségét, ahova teremtettünk itt, a Kárpát-medencében, Székelyföldön, ahol küldetésünk és feladatunk van.
Urbán Erik OFM (a csíksomlyói pápalátogatás három főszervezőjének egyike, a liturgikus bizottság felelőse)
