Az Oltáriszentség tisztelete a XIX. századi Erdélyben; Márton Áron és Domokos Pál Péter erdélyi népnevelő munkája a két világháború között; valamint Jakab Antal püspök egyháza és népe szolgálatába helyezett élete és munkássága is feltűnik annak a tizenhárom tanulmányt közreadó kötetnek a témái között, amellyel Buczkó József igazgatót köszöntötte nyugalomba vonulása alkalmából a hajdúnánási Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény munkaközössége. A Darócziné Bordás Andrea szerkesztői és szervezői munkáját dicsérő könyv szeptember 6-i ünnepélyes átadását és bemutatását kiállítás is kísérte Buczkó József képzőművészeti – festmény- és kovácsoltvas – alkotásaiból.
Buczkó József, a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény – immár – címzetes igazgatója pályája során számos írással, könyvvel gazdagította szülőföldje és lakóhelye helyismereti, helytörténeti és néprajzi tudását, és most tudóstársai, tisztelői, barátai, munkatársai meglepetéskötettel köszönték meg eddigi tudományos tevékenységét szeptember 6-i nyugdíjba vonulása alkalmából. A könyv ünnepélyes átadásán elsőként Szólláth Tibor köszöntötte az ünnepeltet, a címzetes igazgatói címet is átnyújtva számára, majd Darócziné Bordás Andrea szerkesztő ismertette a könyv tartalmát. Elhangzott: a kétszázötven oldalnyi terjedelmű tiszteletkötet sokoldalú, hiszen szerzői is több szállal kötődnek a néprajzkutató Buczkó József munkásságához.
Elsőként az utód, ifj. Buczkó József írását olvashatjuk, aki a család többgenerációs történetébe enged bepillantást: megtudhatjuk, hogyan kötődik immár a negyedik nemzedék is a kovácsmesterséghez. A következő három tanulmányt volt kollegák, barátok, évfolyamtársak – Bene János történész-főmuzeológus, Magyari Márta tárvezető, főmuzeológus, etnográfus és Tóth Zsuzsa néprajzos muzeológus – jegyzik. Mindannyiuk írása Buczkó József szülővárosához és egyben az első múzeumi munkahelyéhez kötődik: Újfehértó történeteiről szólnak. A néprajzkutató idejének nagy részét a levéltárban tölti és itt nemcsak dokumentumokat lel, hanem barátokra is szert tesz: Husvéth András főlevéltáros és Varjasi Imre levéltáros, fióklevéltár-vezető szintén két érdekes fejezetet tárnak fel, immár Hajdúnánás múltjából. A történettudomány képviselői – Csiszár Imre történész, etnográfus és Nyakas Miklós történész, muzeológus – századokra egymástól lévő történelmi eseményeket elevenítenek fel, melyek a település fejlődését és alakulását a mai napig meghatározzák.
„Akik ismerik, tudják Buczkó Józsefről, hogy a kutatások, a munka mellett sok időt fordít a vallási közösség munkájának támogatására. Istenhívő ember lévén nemcsak a felekezeti életben vesz részt, hanem még oda is becsempészi hivatásbeli tudását: így szépült a katolikus templom belső tere, a homlokzata napórával és formálódott az udvara kertté. A kirándulások Székelyföldre, a csíksomlyói búcsúra szervezett zarándoklatok, a székelyföldi kutatások nyomán Erdélyben is barátokra, tudóstársakra, tisztelőkre talált. Az ő írásaik zárják a kötet utolsó fejezetét” – olvashatjuk Darócziné Bordás Andrea előszavában és ez elhangzott a bemutatón is. Miként az is, hogy a tanulmányok ezen csoportját Gyarmati Zsolt történész, a Csíki Székely Múzeum igazgatója személyes levél jellegű írással indítja, amelyben középpontba állítja az „örökmozgó” kutató embert. A további tanulmányok – a Darvas-Kozma József, Horváth István, Ozsváth Judit, Varga Gabriella és Vencser László nevéhez fűződők – az 1800-as évektől a 20. századig fogják át az erdélyi katolikusok és vezetőik sorsát, akiknek élete és példája meghatározó volt a hit fennmaradásában.
Az írásokat olvasva, kortól függetlenül megtaláljuk benne az emberi érték és méltóság, a szolgálat lényegét – állapította meg Darócziné Bordás Andrea.
Az ünnepi eseményen e sorok írója köszöntőjében így fogalmazott: „Jakab Antal püspök általunk feldolgozott és közreadott életrajza nem lenne teljes Buczkó József kutatómunkája nélkül, a Jakab Antal Keresztény Kör elmúlt hétévi tevékenysége nem lenne teljes a Buczkó Józseffel való közös munka nélkül, és az egyéni életünk sivárabb lenne Buczkó József barátsága nélkül. E három tényigazság világosan jelzi, hogy: összetartozunk. Ki hitte volna 2012-ben, amikor kezünkbe vettük a megismerkedésünk alapját képező, »Szállást adtunk hűséges, magyar véreinknek« –Székely menekültek Hajdúnánáson 1916–1918 című könyvet, hogy ezzel olyan, erős és stabil együttműködés jön létre közöttünk, amelyet a Székely Menekültek Emléknapjai, az említett könyv ditrói bemutatója, 2016-ban a Jakab Antal-díj Buczkó Józsefnek ítélése és számos más közös aktivitás tett teljessé.” Az „újabb szép és nagy ünnepi pillanatban” a szerzők és a jelenlévők nevében azt a három szót adtuk át Buczkó Józsefnek nyugdíjas éveire útravalóul, amely tanulmányunknak is a címét viseli, egyben Jakab püspök szavait idézi: „De tovább, lelkesen!”
De tovább, lelkesen, mert vannak tevékenységek, amelyekből nem lehet nyugalomba vonulni: a kutatásból, a tanításból, az alkotásból, a szervezésből, az egyházközségelnöki szolgálatból nem lehet, ezért is kívántunk továbbra is aktív nyugdíjas éveket az ünnepeltnek.
Darócziné Bordás Andrea a könyv borítóján látható illusztrációról elmondta, hogy az a hajdúnánási helytörténeti gyűjtemény homlokzatán található cégér, Bíró Lajos szobrászművész és Buczkó József munkájának felvétele. „Egy cégér az állandóságot jelenti, hiszen a pillanatnak nem készítenek ilyen alkotást, csak azok helyezik el egy épület homlokzatán, akik bíznak a jövőben, az értékekben, melyeket egész életükben képviselnek. A könyv borítóját díszítő cégér szorosan kapcsolódik Buczkó József személyéhez. Az egyetemes múzeumi jel a hivatásra, a fémszerkezet a mesterségre, a kovácsművességre utal, a kissé szecessziós forma pedig a tudást és a sokszínűségét mintázza. Mestermunka ez a javából, melyet szakmája kezdetén készített az alkotó” – magyarázta a szerkesztő, és hozzátette, hogy Buczkó József pályája teljes egészében fejleszti a lelkiismeretes, színvonalas, egyre gyarapodó mesterségbeli tudást.
A kiállítással egybekötött könyvátadást az említettek mellett Rigó Tamásné nyugalmazott könyvtáros szavai és Dani Attila tárogatójának hangja tette még emelkedettebbé. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Ausztriából Vencser László igazgató, Gyulafehérvárról pedig Horváth István főesperes-plébános és Gál László, a teológiai líceum igazgatója.
A teremben jelenlévők közül mindenki ajándékba kapott egy példányt az igényesen gondozott, szép kivitelű kötetből, hogy mindenkor emlékeztesse arra: a köztiszteletben álló szerző, aki oly sok könyvet adott már olvasói kezébe, most olvasóitól kapott neki dedikált könyvet a kezébe. És hogy idézze fel azt is: Buczkó József néprajzkutatónak e könyvvel kíván(t)ak további sok sikert és jó egészséget munkatársai, tisztelői!
Varga Gabriella
