Isten mindig hűséges marad a szövetséghez: hű volt Ábrahámhoz és az üdvösséghez, amit fiában, Jézusban ígért meg. Kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa arra szólított, hogy álljunk meg tíz percre, és gondoljuk végig, hogyan jelenik meg életünkben Isten szeretetének szépsége még a próbatételek idején is.
A szentatya Ábrahámról, a mai liturgia központi alakjáról elmélkedett homíliájában. Az olvasmány (Ter 17,3–9) arról a szövetségről beszél, amelyet Isten kötött Ábrahámmal, akit a mai evangéliumi szakaszban (Jn 8,51–59) Jézus és a farizeusok atyjuknak neveznek, mert ő nemzette azt a népet, amely ma az egyház. Ábrahám bízik, engedelmeskedik, amikor más földre szólítják, amit örök tulajdonul ígérnek neki.
Remélni minden remény ellenére
Ábrahám hittel és reménnyel teli, ezért elhiszi, amikor azt hallja, hogy 100 esztendősen fia születik meddő feleségétől. Hisz minden remény ellenére. Ha valaki ma megpróbálná leírni Ábrahám életét, azt mondhatná: álmodozó volt. Volt benne valami az álmodozóból is, de a remény álmából. Nem volt őrült – magyarázta a pápa. Aztán pedig próbára tették, miután megszületett és serdülővé cseperedett a fia: azt kérte az Úr, hogy áldozza föl. Ő pedig engedelmeskedett és ment előre minden remény ellenében. Ez a mi Ábrahám atyánk, aki megy előre, mindig csak előre, és amikor Jézus azt mondja, hogy Ábrahám látta őt egy napon, akkor ujjongott. Igen: ujjongott, mert meglátta a szövetség ígéretének a teljességét, látta, hogy Isten nem árulta el őt, hogy mindig hű marad a szövetséghez – ahogy a válaszos zsoltárban énekeltük (Zsolt 104,4–5.6–7.8–9): „Sohasem felejti az Isten az ő szövetségét”. A zsoltár arra is hív, hogy ne felejtsük el csodatetteit. Ezért nekünk, Ábrahám nemzedékének olyan, mint amikor apánkra gondolunk, aki elment és fölidézzük az apa jó dolgait: Milyen nagyszerű apa!
A feltétel Ábrahám részéről az, hogy mindig engedelmes legyen. Isten pedig megígéri, hogy sok nemzet atyjává teszi. „Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved”- mondja neki az Úr. Ábrahám pedig hitt neki. Aztán egy másik párbeszédben, szintén a Teremtés könyvében, az Úr azt mondja, hogy leszármazottai oly sokan lesznek, mint égen a csillag és a homok a tenger partján. Mi pedig ma elmondhatjuk: egy vagyok a sok csillag közül. Egy vagyok a homokszemek közül.
Egy nép vagyunk mindannyian: az egyház
Ábrahám és köztünk tehát egy másik történet is van; a Mennyek Atyjának és Jézusnak a története, aki ezért mondja a farizeusoknak, hogy Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetele napját. Meglátta és ujjongott. Ez a nagy üzenet, és az egyház ma arra hív minket, hogy álljunk meg és nézzük meg gyökereinket, atyánkat, aki néppé tett minket, csillagokkal teli éggé, homokszemekkel teli tengerparttá. Nézzük meg a történelmet – folytatta homíliáját Ferenc pápa: nem egyedül vagyok, hanem egy nép vagyok. Együtt megyünk. Az egyház egy nép. De Isten álmodta nép, egy olyan nép, aki adott egy atyát a földön, aki engedelmeskedett, és van egy testvérünk, aki életét adta értünk, hogy nép legyen belőlünk. És így tekinthetünk az Atyára és hálát adhatunk: tekinthetünk Jézusra és hálát adhatunk; nézhetünk Ábrahámra és magunkra, akik az út részei vagyunk.
Üljünk le 5 percre, és gondoljuk végig életünket
Ferenc pápa arra szólította a híveket, hogy tartsanak emlékező napot, kiemelve, hogy ebben a nagy történetben, melyet Isten és Jézus foglal keretbe, van egy kis története mindannyiunknak. Találjatok ma öt percet, tízet a nap során, üljetek le, rádió, televízió nélkül. Üljetek le és gondoljatok saját élettörténetetekre: az áldásokra és a bajokra, mindenre. A kegyelmekre és a bűnökre: mindenre. És lássátok meg, hogy Isten hűséges volt szövetségéhez, betartotta ígéretét, amit Ábrahámnak tett, és hű maradt az üdvösséghez is, amit Jézus fiában ígért meg. Biztos vagyok benne, hogy a sok rossz dolog közt – ami mindannyiunk életében volt –, ha ma visszatekintünk, fölfedezzük Isten szeretetének szépségét, irgalma szépségét, a remény szépségét. És biztos vagyok benne, hogy ujjongani fogunk örömünkben – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
