A tavalyi csíkszeredai vándorgyűlést követően, idén kolozsvári helyszínnel tartották a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár munkatársainak találkozóját, augusztus 23–24. között.
A kétnapos vándorgyűlés első napja a szakmai kérdések medrében zajlott a BBTE Római Katolikus Teológia Kar épületében, másnap pedig a székiek vendégszeretetét élvezhették a levéltárosok családtagjaikkal együtt. A vándorgyűlés ötletéről Bernád Rita főlevéltáros elmondta, mivel folyamatosan kapcsolatban van a gyűjtőlevéltárakban dolgozó kollégákkal, és tud nehézségeikről, kérdéseikről, fontosnak tartotta, hogy legyen egy olyan találkozás, ahol egymással is megoszthatják ezeket az intézmény munkatársai. „Ez egy olyan munkakör, egy olyan szakma, ahol az emberek magányukban vannak, így jó időnként, de évente legalább egyszer találkozni, elmondani a sikereinket, bajainkat, feltenni kérdéseinket, és közösen választ keresni azokra.”
Szent Lőrincnek, a levéltárosok védőszentjének ünnepe augusztus 10-e, ezért próbál ez a találkozó ehhez az ünnepnaphoz kapcsolódni. Idén bővült a résztvevők száma, a tizenöt munkatársból tizenketten vettek részt a vándorgyűlésen, de a többiek is igazoltan hiányoztak. A könnyű megközelítés szempontján túl, a Kolozsváron található három levéltári gyűjtemény is – Kolozsvári Gyűjtőlevéltár, Státus Levéltár, Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár – a kincses város mellett érvelt, hiszen a vándorgyűlés egyik kiemelkedő programpontja az adott levéltár gyűjteményeinek meglátogatása. A megkérdezett résztvevők egyöntetű válasza, hogy nagyon fontosak ezek a találkozók, ahol „mindenki elmondhatja szabadon azt, ami a lelkén van, egy olyan körben, ahol értik a szavát. Fontos tudni mindenről, ami ezen a téren zajlik a gyulafehérvári főegyházmegyében, ha bejön egy kutató, napirenden lenni azzal is, ami a kollégánál történik. Fontos elmondani azt, ami gond vagy igény szintjén megfogalmazódik bennünk, és egy ilyen szakmai közösségben megoldást keresni rá. A szakmaiságon túl pedig nem mindegy, hogy felveszem a telefont és magázódunk egy másik levéltárban dolgozó munkatárssal, vagy ismerjük egymást és a legnagyobb bizalommal tárgyalunk. Ami pedig a kommunikációt illeti, minél gyorsabban oldunk meg problémákat, az annál jobb mindenki számára. Fontos tehát a közvetlen kapcsolat és kapcsolattartás, mert lehet, hogy ami ma az ő problémája, az holnap az enyém lesz” – fogalmazott Barabás Kisanna, a Marosvásárhelyi Gyűjtőlevéltár munkatársa.
A vándorgyűlés első napján elhangzottakról jegyzőkönyv született Vass Csongornak köszönhetően, aki elmondta, hogy ezt a fenntartók is megkapják. Az aktív munkatársak számára a munka követhetősége szempontjából fontos, hogy megmaradjon írásban mindaz, ami elhangzott, az utókor számára pedig információt biztosítanak ezáltal az adott időszak helyzetéről. Remélik, járható út, hagyomány lesz a vándorgyűlés, és így sorban mindenkit meglátogathatnak majd a saját munkaterületén. 2020-ban Marosvásárhelyen fognak találkozni a Gyulahérvári Főegyházmegyei Levéltár munkatársai.
