Hívlak, jöjj, kövess engem!

Véget ért a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó

0
2634
• Fotók: a CSIT médiacsapata

Örülünk nektek! Köszöntünk! Sziasztok! – ezekkel a szavakkal és „ingyen öleléssel” fogadták az önkéntesek augusztus 13-án a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó résztvevőit. „Érdekesek voltak a programok, tartalmasok az előadások, hitelesek az előadók, hangulatosak a délutáni foglalkozások! Jó rendezvény volt, megérte eljönni!” Így értékelték a résztvevők a 17-én záruló rendezvényt.

Az idei CSIT-en több mint 700, 14 és 30 év közötti fiatal vett részt. A 40 éves múlttal büszkélkedő találkozó a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye legnagyobb ifjúsági rendezvénye. A főegyházmegye Ifjúsági Főlelkészsége szervezte, és programjainak idén is a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent István-kollégiuma, a csíksomlyói ferences kegytemplom, Hargita megye Tanácsának multifunkcionális épülete, a Jakab Antal Ház, a Fodor-ház és a Szent Anna középiskola adott otthont. A találkozónak idén is tábor jellege volt, a szervezők nem fesztivált akartak, hogy minél meghittebb, közvetlenebb legyen a hangulat. A szentmisékre viszont mindenkit szívesen láttak.

A hivatalos megnyitón többek között Tamás József püspök és Borboly Csaba, Hargita megye Tanácsának elnöke is köszöntötte a résztvevőket. Az egyházmegyében a hivatás éve van, így a találkozó témáját is ehhez igazították, mondta Tamás Barna ifjúsági lelkész. „Keresztényként meg vagyunk győződve arról, hogy Isten mindenkinek egy sajátos hivatást, utat szánt. Annak a felismerése nem mindig könnyű. Mi szeretnénk segíteni a fiatalokat, hogy ők maguk ismerjék fel azt a hivatást, amire Isten hívja őket. Legyen az egy életre szóló döntést követelő hivatás, a családos élet, a szerzetesi- vagy papi hivatás vagy éppen a szakma, amit választanak, amire készülnek, tanulnak, hogy azt hivatásként éljék meg. Ebben szeretnénk segíteni őket ezen a találkozón is.”

Az idei CSIT mottója is a hivatásra figyelést, Isten hívó szavának felismerését emelte ki: „Lelkemben szólsz, hallom hangod: hívlak, jöjj, kövess engem!” Erre a felhívásra mindenki kellene, hogy válaszoljon. Figyelni és meghallani Isten hívó szavát azonban csak a lélek csendjében lehet. Az Isten-élmény megtapasztalásáról szóltak a találkozó szentmiséinek prédikációi.

Jakabos Barnabás marosvásárhelyi jezsuita a keresztény értékrend szerinti élet, Isten akaratának felismerése fontosságára, és ennek hozadékaira hívta fel a fiatalok figyelmét. Minél önfeledtebben tudunk hinni Isten jelenlétében, annál inkább megtapasztaljuk jóságát. Mindenben a jó Istennel való találkozást kell keresni, lelkünk mélyén megtapasztalni a szabadságot, ami Isten hangját hozza. Amikor szabadok vagyunk, Isten akaratát tudjuk teljesíteni, legmélyebb vágyainkat Isten akaratára próbáljuk ráhangolni. Isten hangját akkor nem halljuk, ha valami – például szorongás, megfelelési kényszer –, elköt a szabadságunktól. Isten mindig halkan, szelíden szól hozzánk, míg a gonosz hangja nagyon harsány, mindent hangosan és azonnal akaró. Minden, ami türelmes, kiváró, békés, szelíd hangon ígérő, az a jó Istentől ered. Ezt kell figyelni, meghallani. Az ördög ezt akarja megakadályozni, és ármánykodással, megvesztegetéssel, megfélemlítéssel, zsarolással akarja lelkünket megkaparintani. Ne adjunk helyet életünkben a kísértésnek, fösvénységnek, gőgnek, hiúságnak, szorongásnak, aggodalmaknak, félelemnek, és az elismerést ne embertársainktól várjuk. Isten mindig támogató jósága a legfontosabb ajándék számunkra, amit köszönettel, hálával fogadunk, hangsúlyozta a homíliákban a jezsuita atya.

A találkozó délelőtti előadásai, tanításai is a keresztény értékrendről szólva abban segítették a fiatalokat, hogy felismerjék Istent, az Ő hívó szavát, és önismeretre is buzdították a résztvevőket. A különböző korcsoportoknak Jére Noémi gyógypedagógus, Pantea Tibor ferences szerzetes, Péter Júlia és Berci, illetve Fülöp Magdolna szociális testvér tartotta az előadásokat. Az elhangzottakat kiscsoportokban is megbeszélték a résztvevők. Délután csapatjátékokra, műhelyfoglalkozásokra, sportprogramokra lehetett benevezni.

Igen népszerűek voltak a ferencesek vezette kézműves foglalkozások is. Nemcsak a csíksomlyói kolostor ferencesei voltak jelen a CSIT-en. Urbán Erik ferences provinciálissal együtt többen is együtt szorgoskodtak a fiatalokkal.

„Hoztunk egy színt a találkozóra, egy barna színt, ami számunkra azt jelenti: minél közelebb lenni az emberkékhez. Ezt próbáljuk, próbáltuk megvalósítani, és úgy látszik, hogy erre válaszolnak is az ifjak, mert miközben ilyen-olyan kézimunkára, rózsafüzér-készítésre, Tau-kereszt készítésére tanítgatjuk őket, el lehet beszélgetni velük, meg lehet hallgatni őket, és valamiképpen azt vesszük észre, hogy bátrabbak lesznek az egyházi személyek iránt is. Gondolom, segítjük őket abban is, hogy otthon érezzék magukat az egyházban és jól érezzék magukat a bőrükben” – mondta Pantea Tibor kolozsvári ferences szerzetes.

A meghitt beszélgetéseknek, csendes imának is időt, helyet szenteltek a találkozón. Nagyboldogasszony ünnepére időzítették a szentségimádást. A lelki programok csúcspontjának számító zenés elmélkedés és a Tamás József püspök vezette közös ima a kegytemplomban volt. Csiszér László és a CSIT-band pénteki koncertjét is ott tartották, hiszen a nyári zivatar némileg „átíratta” a tervezett programot.

A rendezvény záró napján újra ragyogó napsütésben csendülhetett fel a találkozó himnusza, amelyet villámcsődület keretében mutattak be a résztvevők. Ezzel nemcsak egymást, hanem a 40 fős szervezőcsapatot, az őket segítő másfél száz önkéntest és az önzetlen támogatókat is köszöntötték. Elbúcsúztak abban bízva, hogy jövőre, augusztus 11-15 között újra Csíksomlyón találkoznak.

A résztvevők többsége székelyföldi településről érkezett. Az önkéntesek a találkozót megelőző hétvégén már a tábor területén készültek a résztvevők fogadására.

Mátyus Anita – önkéntes, Marosvásárhely: Önkéntes vagyok, szolgálni jöttem. Kiscsoportvezetőként dolgoztam, így akartam szolgálni Istent, s ezáltal az embertársaimat is.
Sata Réka Ágota – önkéntes, Székelyudvarhely: Azért is jöttem, hogy lelkileg feltöltődjek, kicsit támaszt kapjak.
Tóth József Alpár – önkéntes, Sepsiszentgyörgy: Szeretek önkénteskedni, jól érzem magam, amikor mások felé szolgálhatok, és mivel mások felé szolgálok így Istennek is szolgálok, és számomra ez egy olyan alap, amitől jól érzem magam.
Rusz Erzsébet – Hidegség: A műhelyek nagyon tetszettek, a ferences műhely, meg a lelki beszélgetés is. Minden jó! Először vagyok, de nagyon szeretem. Örülök, hogy itt lehetek!
György Szabolcs – Csíkszereda: Nagyon jól telt! Sok új foglalkozást, sok új dolgot tudtam meg. Kicsit furcsa volt nekem, hogy ennyi csapatépítő program volt ilyen sok emberrel, de jó is, mert rengeteg embert lehet így megismerni. Nagyon jól telt, mert a szabadban is vagyunk itt, Csíksomlyó szélén. Nagyon jó volt a hangulat, a koncertek. Minden reggel imával kezdtünk, az is nagyon jó volt.
Bilibók Jácinta – Gyimesbükk: Nekem leginkább a tanítás tetszett, és a megfogalmazott gondolatok, amelyek köré felépült, és azután a kiscsoportos beszélgetések, nagyon mélyek voltak.
Tóth Tünde – Csíkszereda: Ez a CSIT számomra nagyon-nagyon jó volt és feltöltődés volt így, hogy megint, hatodik alkalommal is visszajöhettem. Most voltam először önkéntes, tavaly még résztvevőként jöttem. Nagyon sok baráttal találkozhattam, és örülök, hogy megint részt vehettem ezen a vagány programon, ami fiatalos és csodálatos!

Csúcs Mária