Közel a szenvedőkhöz

0
1819
Fotók: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye Sajtóirodája

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe” (1Kor 16,14) mottó alatt gyűltek egybe a különböző plébániák szeretetszolgálat-csoportjainak, illetve a segítő lelkiségi csoportok képviselői szombaton, hogy szentmisében adjanak hálát az eltelt év kegyelmeiért, azért, hogy eszközként tudtak működni Isten kezében.

Nagybányán, a Krisztus Király plébánián tartották augusztus 3-án, szombaton a plébániai szeretetszolgálat-csoportok egyházmegyei találkozóját. Reggel tíz órától kezdődött szentmise, amelynek főcelebránsa Reszler Mihály máramarosi főesperes volt. A bevonulást követően Hájtájer István plébános a meghallgatás fontosságát emelte a jelenlevők figyelmébe: „Nagyon fontos, hogy amikor nehéz sorsú emberrel találkozunk, vagy épp elmegyünk az otthonába, tudjuk meghallgatni őt. Sok idős ember vágyik arra, hogy valakinek elmondhassa a nehézségeit, elmesélhesse élete történéseit, örömeit is akár”.

Ágoston Ferenc krasznabélteki plébános, egyházmegyei szinten a plébániai szeretetszolgálat-csoportokért felelős plébános mondott szentbeszédet, amelyben véget nem érő szolgálatnak nevezte a diakóniai munkát: „Jézus is mondta, szegények mindig lesznek velünk, köztünk. És tudjuk, a szegénység nem mindig az anyagiak hiányát jelenti, hanem igazából azt, hogy a szeretet hiányzik. Legyen valaki mellettünk, érezzük, hogy valakinek fontosak vagyunk”. Hangsúlyozta: a szeretetszolgálati munka nagyon értékes Isten előtt, hiszen az evangéliumokból tudjuk, a végítéletkor azt kérdezik majd meg tőlünk, adtál-e ennem, amikor éhes voltam, adtál-e innom, amikor szomjas voltam? Hozzátette, fontos, hogy úgy segítsünk, hogy az illető ne érezze azt megalázónak, ne legyünk tolakodóak. Összetett és nehéz szolgálat ez, amelynek végzéséhez csak akkor lesz erőnk, ha közel maradunk életünk forrásához, Istenhez. Így lehetünk a magunk részéről mi is forrás mások számára – fogalmazott a plébános.

Tizenhárom szeretetszolgálat csoport képviselői vettek részt az egyházmegyei találkozón, ők a legszentebb áldozat bemutatását követően számoltak be tevékenységükről. Többek között betegeket látogatnak, rászoruló családokat és azok gyermekit segítik csomagokkal, tanszerekkel, anyagiakkal, hajléktalan szállókon levők számára visznek kész ételt és gyümölcsöt, idősotthonokat látogatnak, időseknél takarítanak. Előfordult ugyanakkor, hogy egy személy temetési költségeiben segítettek, szemüveget vettek egy nehéz anyagi körülmények között élő hölgynek vagy támogattak egy egyetemistát. Rendszeresen végeznek ugyanakkor „lelki adoptálást”, vagyis kilenc hónapon keresztül imádkoznak egy veszélyeztetett magzat életéért, világra jöttéért. Elmondták, mindannyian nagyon sok rászorulót ismernek, akik kétségbeesett harcot vívnak a mások számára egyszerű gondok megoldásáért is. Segítségre van szükség, sokkal többre, mint amit most nyújtani tudnak. És sokkal több segítő kellene.

A szeretetszolgálat-csoportok tevékenysége tehát különösen fontos, hiszen amellett, hogy segítenek azokon az embereken, akiktől sokan elfordulnak, az egyház segítő arcát jelenítik meg a világban. Tagjaik azt a tevékenységet végzik szeretetből, minden ellenszolgáltatás és jutalom nélkül, amire minden keresztény ember meghívást kapott Jézus Krisztustól.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye Sajtóirodája