Az április 15-i, nagyhétfői tűzvész óta először mutattak be szentmisét a párizsi Notre-Dame-ban június 15-én, szombaton. A Michel Aupetit párizsi érsek által celebrált szentmisén mintegy húsz, a katedrális életében jelentős egyházi személy vett részt – a balesetveszély miatt sisakban –, a templom oltára felszentelésének hagyományosan ünnepelt évfordulóján.
„Ma a katedrális felavatását, felajánlását ünnepeljük. Itt, ebben a katedrálisban. Mily nagy öröm ez nekünk! A dedikálás szó (lat. dedicatióból) annyit tesz, felszentelés. A dedicatio tehát azt jelenti, hogy a templomot az istentiszteletre, a kultusz bemutatására szentelik. Minden évben megünnepeljük a templomszentelést, a Notre-Dame székesegyház felépítésének mély okát és értelmét, azt, hogy kifejezi az ember törekvését Isten felé. A katedrális elődeink hitéből épült. Kinyilvánítja Krisztus jóságába vetett bizalmukat. Hittek az ő szeretetében, amely erősebb a gyűlöletnél, és életében, amely erősebb a halálnál” – fogalmazott szentbeszédében az érsek.
A párizsi főpásztor hozzátette: a keresztények Szűz Mária iránti különösen gyengéd érzelmeit is tanúsítja a templom. Az édesanya iránt, kit végső akaratával adott nekünk az Úr, hogy úgy törődjünk Máriával, ahogy ő is gondoskodik rólunk. Ezért ajánlották neki e katedrálist, ezért lett Notre-Dame de Paris, vagyis párizsi Miasszonyunk. Ő volt Jézus legértékesebb kincse, amit nekünk adott, mielőtt meghalt a kereszten – írja a Magyar Kurír.
„E katedrális a keresztény reményből is született. Ez a remény jóval túlmutat kicsiny, személyes, önközpontú életünkön. Általa csodálatos perspektívába léphetünk: átlépve nemzedékek határait – ahogy ezt most is látjuk. Az építkezésen dolgozók lelkesen mondták, hogy itt rátaláltak arra a közösségi szellemre, amely e szépséges alkotásban van, amely felülmúlja mindazokat, akik építik. Mily káprázatos csoda! Nem hírnév szerzéséről van szó, hanem arról, hogy mindenki szolgálatára építsünk. Ez fejezi ki a nemzedékeken és korokon túlmutató reményt! Mindig a jövő épül” – hangsúlyozta az érsek. Hozzátette: a katedrális sokszor volt a szegények, kitaszítottak menedéke, és a párizsi főpásztor reméli, hogy ezután is így lesz. Egyébként a közvetlenül a katedrális mellé épített Hôtel-Dieu, amely a székesegyházhoz tartozik ugyancsak a szegények és betegek feltétel nélküli befogadásának jele.
„Most ezekkel a kérdésekkel állunk szemben: szégyelljük-e őseink hitét, szégyenkezünk-e Krisztus miatt? Nincsenek turisták a Notre-Dame-ban, hallom néha. E kifejezést gyakran pejoratív értelemben használják, hiszen valóban, akik betérnek ide, nem turistaként jönnek. Nem feledkezhetünk el arról a misztériumról, amely arra indítja az emberiséget, hogy jöjjenek s keressék azt, aki minket felülmúl. A körülöttem álló káplánok tanúskodhatnak róla, hogy bár talán sokan kíváncsiságból, anélkül tértek be a Notre-Dame-ba, hogy pontosan tudták volna, miért teszik, de nem úgy távoztak, ahogy beléptek: mert itt van egy Jelenlét. Talán rejtett, de kétségbevonhatatlan Jelenlét” – mondta Michel Aupetit. Hozzáfűzte: múlt vasárnap tízezer fiatallal találkozott, akiknek felidézte, hogy ők az ő igazi katedrálisa, ők, a tízezer élő kő alkotja a mai Egyházat.
„Azonban ez az épület pont arra emlékeztet, hogy ezeknek az élő, értékes köveknek szükségük van egy hozzájuk méltó értékes helyre. Ezért építették fel ezt a katedrálist. Az Úr adja táplálékul magát! Nem földi életre, nem biológiai szervezetünket, nem e testet táplálja: nem! Hanem táplálékkal látja el a lelket, lehetővé teszi, hogy Istennel legyünk kapcsolatban. Ez a páratlan, rendkívüli értelme, s ezért érdemes egy katedrálist építeni! Ezért biztosan megéri újjá is építeni! Nem túlzás azt mondani, hogy boldogok vagyunk, hogy itt mutathatjuk be ezt a szentmisét, hogy megadjuk Istennek, ami az Istené, s visszaadjuk az ember magasztos hivatását” – zárta szentbeszédét az érsek.
*Az érsek prédikációját Mézner Mariann fordította.
