A közvetlenséghez kell a közelség

A Gyulafehérvári Caritasról sokaknak az jut eszébe, hogy munkatársai időseket gondoznak, hogy önkéntesen fogyatékosokat istápolnak, felkarolják az elesetteket, hátrányos helyzetűeket. A szeretetszolgálat egy új arcát mutatta meg: Szent Péter utódjának vendéglátója lehetett. Ferenc pápa csíksomlyói látogatása során a Caritas tulajdonában lévő Jakab Antal Tanulmányi Házban ebédelt, pihent meg, majd innen indult tovább. Fogadásáról legtöbbet a ház vezetője, a Gyulafehérvári Caritas szociomedikális ágazatának igazgatója, Péter György tud.

Pár nappal Ferenc pápa csíksomlyói látogatása után hogy érzi magát a vendégvárás szervezője?

Nehéz a pörgésből leállni, most vagyok abban a fázisban, hogy igyekszem lelassulni, és most sikerül visszagondolni arra a gyorsan lezajló történetre, ami akkor annyira hihetetlen volt.

Ha visszagondol, a pápavárás időszakában mi volt az Ön nagy reménye és a nagy félelme?

A nagy remény és nagy félelem ugyanaz volt: ugye, minden rendben lesz? Mert három héttel az érkezés előtt az élelmiszeregészségügyi hatóságok olyan magas elvárásokat támasztottak, hogy már azt is hittük, mi ezt nem fogjuk tudni teljesíteni annak veszélyével, hogy nem jön el a szentatya. Igyekeztünk mindent megtenni, de így, higgadtan visszagondolva, azt hiszem, egyes hatóságok bizonyos elvárásaikkal túlzásokba estek. Mi lesz, ha baj lesz, ez volt a félelem, de az érkezés előtti napon, amikor biztossá vált, hogy jön Ferenc pápa, megszűnt a félelem, már csak az öröm volt, és az az érzés, hogy ez egy csoda: itt fogadhatjuk Csíksomlyón, a Caritas házában láthatjuk vendégül.

Hogyan kell elképzelni a mai világban a pápa fogadását? Olyan, mint amikor szállást keres a szent család, hogy egyszer „kopogtatnak” Vatikánból?

Ezt nem lehet befogadásnak tekinteti. Annak az esélye, hogy betér hozzánk a szentatya, lehetőséget adott arra, hogy kicsit próbáljuk Márton Áron boldoggá avatásának ügyét előbbre vinni, kiállítást készítettünk, ez került előtérbe, a Caritas tevékenységét ábrázoló, nyolc, boldogságra felfűzött képsorok adták a hátteret. A kérdésre visszatérve: nem őszentsége keresett szállást, hanem mi örültünk, hogy minket választottak ki vendéglátására.

Hogyan kell elképzelni a készülődést június elsejére?

Az egész projekt január 8-án kezdődött, amikor itt járt a vatikáni küldöttség, és azt mondták: igenis ide fog jönni Ferenc pápa. Attól a pillanattól kezdődött el a fogadás megszervezése. Nem volt időnk lelkileg rákészülni az elején, mert az utolsó három hónapban mindenre volt időnk, csak arra nem. Nem beszélve arról, hogy az utolsó két napra, péntek-szombatra a Jakab Antal Tanulmányi Házban olyan szigorú kormányőrségi szabályok léptek érvénybe, mint a katonai egységekben. Ezek mind elvesznek abból, amit lelkileg nyújthatna egy ilyen találkozás.

Úgy gondolja, nagyobb volt a biztonsági felkészülés, mint kellett volna?

Nem tudom, hogy mik az előírások. Azt mondhatom, hogy itt, a Jakab Antal házban a kormányőrséggel nem voltak problémáink. Amit kértünk, amit megbeszéltünk, minden megtörtént. Ugye, itt az udvaron lett végül az idősek, betegek szektora, annak megszervezése is a mi feladatunkká vált, névsor kellett személyi adatokkal, mindenkit átvilágítottak, aki az udvarra bekerült. De gyorsan végezték az ügyintézést, még utolsó nap a pótlistásokat is mind beengedték. Ez is egy fontos dolog volt, hogy éppen azok az emberek, akikért a Caritas dolgozik, ezen az udvaron találkozhattak a szentatyával. Számomra ez volt az egyik legfelemelőbb pillanat: látni a találkozásukat. Sajnos az már kevésbé esett jól, hogy bár mindössze száz emberről volt szó, csak a kerekesszékeseket engedték közel, a többiek 4–5 méterrel hátrébb maradhattak. Keserű érzést hagyott ez az emberekben. Azt is láthatták a televízióban, hogy Jászvásáron mindenki közelebb mehetett a szentatyához, csak nálunk volt ez a nagyobb szigorúság a biztonság érdekében.

Többen is megjegyezték, hogy Ferenc pápa közvetlenebb volt Jászvásáron és Bukarestben, mint nálunk.

Mert közelebb engedték hozzá az embereket. Ahogy beért hozzánk, ahogy a Jakab Antal ház csapatával kapcsolatba került, már fel volt vidulva. A fotókon látható, milyen közvetlen abban a pillanatban, ahogy lehetősége van erre. Mert a közvetlenséghez közelség kell.

Nem lehet könnyű ennyi korlát között pápának lenni.

Én is éppen ezen gondolkodtam, és az jutott eszembe, hogy az sem csoda, hogy a pápák ilyen sokáig élnek, merthogy sok az előírás, mennyire sterilnek kell lennie mindennek körülötte. A munkatársaim annyi egészségügyi vizsgálaton átestek, akár azért is, hogy előkészíthessék a szobáját, hogy ételt főzzenek.

Milyennek kell, hogy legyen egy pápa szobája, milyen átalakítások voltak szükségesek?

Semmit sem kellett módosítani. A szentatya egyszerű, ő sem szereti az ilyen nagy biztonsági előírásokat. Például a szobákat átvilágították, jártak tűzszerészek, bombaszakértők, az utolsó elektromos dugaszt is levették, benéztek, visszaszerelték. Az ajtót leragasztották, hogy látszódjon, ha valaki bemegy. Aztán reggel jött a vatikáni biztonsági ember, hívott, hogy „direttore, menjünk”, szedjük le a ragasztókat, egy kolléganő lemosta még a nyomát is, hogy a szentatya meg ne lássa.

Az a szoba, amelyben egy pápa megpihent, kiemelt helyiséggé válik a Jakab Antal Tanulmányi Házban?

Ferenc pápa 15 percet töltött a szobában, az illemhelyre járt be. Nem volt több ideje. Kicsit sajnáltam is, hogy ilyen intenzív a programja egy 83 esztendős embernek, fáradtnak látszott a mise közben is. Arra is gondoltam, ezt csak azért tudja tenni, mert a Fennvaló segíti, mert fontos ez a küldetés. Egyébként a szobát nem kívánjuk új funkcióval felruházni, de gondolkodunk egy emlékfal elkészítésén, fényképekkel, emléktáblával és azzal az ajándékkal, amit a ház kapott a szentatyától. A vendégfogadásért egy Jézus szent szíve ábrázolást kaptunk. Ugye, a Jézus szent szíve megfogalmazását, megjelenítését a jezsuita rend kezdte el, és a szentatya jezsuita, hát ahhoz híven hozott nekünk ajándékot. Egyébként azt is tervezzük, hogy a termet, ahol ebédelt, Szent Ferenc teremnek nevezzük el. Jelöljük meg azokat a pillanatokat, amiket itt töltött, mert Erdélyben nem sok intézmény mondhatja el, hogy Péternek valamelyik utódja nála evett, pihent.

Egyedül kívánt ebédelni?

Nem, tizenegyen ebédeltek együtt, köztük Jakubinyi György érsek, a küldöttség többi tagjai, a nuncius, a bíborosok, akik őt kísérték, harminchárman a vendéglőben ettek. Azt mondták, így szokott, amikor úton van, többnyire csak szűk társaságban ebédel.

Híre ment, hogy egyszerű ebédet, nem hétfogásos lakomát fogyasztott.

Ez is úgy zajlott, hogy itt voltak a Vatikánból, volt felkészítő, elmondták, mi az, amit nem lehet főzni, minden mást szabad volt azzal a kéréssel, hogy egyszerű legyen, a teríték se csillogjon, ne használjunk például ezüstöt. Így az asztalon csak virágdíszek voltak, szakácsainkkal kidolgoztunk egy menüjavaslatot, amit a Vatikán elfogadott. Nem volt ebben, a kérés alapján apró magvas gyümölcs, a főételnél választható grillezett hal és csirke közül az utóbbit választottuk zöldséggel, főtt krumplival és rizzsel. Levesként parasztcsorbát szolgáltunk fel, desszertnek pedig hígpalacsintát.

Ebéd közben Ferenc pápa egy Márton Áronról szóló kiállítást láthatott a falakon. Évek óta kérjük boldoggá, szentté avatását, de ez a pápán múlik?

Nekem túl magas az, hogy a vatikáni diplomáciai folyamatokba belelássak. Úgy gondolom, hogy mi az eszközök egyike lehettünk. Amit még tettünk az, hogy mi gyűjtöttük Őszentsége ajándékait, és utolsó este Sajgó Balázzsal egy nagyot gondolva, mi is ajándékkal készültünk a Caritas-vezetők nevében: a biztonságiaknak átadtunk egy Márton Áronról szóló olasz nyelvű könyvet. Azt mondták, mindenkinek meg fogja köszönni írásban az ajándékot, kíváncsian várjuk, hogy mi lesz erre a reakció.

A pápa elment, ami utána maradt igencsak látványos. Hogy sikerült pontra tenni a tanulmányi házat?

Tulajdonképpen a magyar kormány támogatott ebben, a 160 millió forintos pápalátogatással kapcsolatos költségek része volt ez. Egyébként a magyar kormány már korábban is támogatott, van egy olyan hosszú távú terve is, hogy Csíksomlyó, amely nemzeti szempontból stratégiai hely, zarándokarculatot öltsön. Ebben a tervben benne vannak az egyházi ingatlanok felújításai, a rendezési terv támogatása. Tehát előbb-utóbb sikerült volna az épület és környezetének rendbetétele, de az esemény felgyorsította a haladást. Többen osztjuk a véleményt: ilyen beruházásokba érdemes befektetni, mert ez itt marad a közösségnek. Maradnak a befektetések, és marad az emberekben a megélt élmény, a találkozás, mert én egy kicsit irigy vagyok azokra, akik kint, a Nyeregben át tudták élni a szentmisét, akkor, amikor mi nagy sietve szerveztünk át mindent, mert azt telefonálták mise közben, hogy nem a szeminarista kispapok fogják kiszolgálni a szentatyát, hanem büfé lesz számára is, minden egyszerre kell készen legyen. A készülődés során sok volt a változtatás, sokszor rohantunk itt, a házban, hogy megfeleljünk.

Összekovácsolhatta ez rendesen a Caritas csapatát.

Igen, úgy gondolom, nagy stressz volt a csapatnak, de nagyon boldog voltam, hogy sikerült elérni a célt: a szentatya személyesen megköszönte a csapat minden jelen lévő tagjának a vendéglátást. Azt is mondták a kollégák, ők olyan helyen dolgoznak, ahol páratlan élményben, pápai kézfogásban lehet részük. Tényleg nehéz időszak volt a készülés, minden kollégám stresszes volt az elmúlt hetekben, de én igyekeztem vigasztalni, biztatni, hogy jó lesz minden. És úgy is lett.

Vigasztalta, biztatta, miközben a készülődés időszakában Ön eltemette az édesapját.

A látogatás előtt valamivel több mint két héttel halt meg édesapám, és nem tudtam gyászolni. Aznap éjszaka, amikor itt járt a szentatya, vele álmodtam. Azt álmodtam, hogy jól van.

Balázs Katalin