Urunk mennybemenetelének ünnepén tartják a szatmárnémeti székesegyház búcsúját.
Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte Urunk mennybemenetelét. Később, a Szentírásból ismert, húsvét utáni 40. napra került az ünnep. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt, ebből ered az egyedülálló magyar név: áldozócsütörtök.
Az Apostolok Cselekedetei szerint Jézus negyven napon át, többszöri megjelenésével bizonyította feltámadását, majd a negyvenedik napon megparancsolta apostolainak, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, amíg „néhány nap múlva” meg nem kapják a Szentlélek ajándékát. Ezután szemük láttára felemelkedett, mígnem felhő takarta el Őt a szemük elől. Két angyal magyarázta meg a tényt az apostoloknak: amint Jézus a mennybe emelkedett, úgy jön el majd ismét. Az egyház tehát a húsvét utáni negyvenedik napon – vagyis húsvét hatodik vasárnapja utáni csütörtökön – ünnepli e misztériumot.
A szatmári egyházmegyében a székesegyház, valamint a krasznaterebesi templom titulusa Urunk mennybemenetele. A székesegyházban május 30-án, áldozócsütörtökön, este hét órától kezdődik a püspöki szentmise, amelyben Szmutku Róbert nagybányai esperes mond szentbeszédet.
