A végre napsütéses Szent Péter téren tartotta meg Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatást, amelynek során összefoglalta a legfőbb keresztény ima jelentőségét. Kiemelte, hogy a Miatyánk imádság nem egy formula, hanem gyermeki viszony, ami alapjában jelen van az egész evangéliumban. A Miatyánk a keresztény imádság titka, mert általa kegyelem révén belépünk a Szentháromsággal folytatott párbeszédbe.
Ma véget ér a Miatyánk imádságról tartott katekézis sorozatunk – kezdte a témáról szóló tizenhatodik elmélkedését Ferenc pápa. Ez a keresztény ima abból a merészségből születik, hogy Istent „Atyának” szólítjuk. Ez a gyökere az imádságnak, amely bátorságot igényel. Nem annyira egy formuláról, egy szövegről van szó, hanem egy gyermeki bensőségességről, amelybe kegyelem által lépünk be: Jézus az Atya kinyilatkoztatója és nekünk adja ezt a családias kapcsolatát. A szentatya a katolikus egyház katekizmusából idézte: „Jézus nem egy mechanikusan ismétlendő formulát hagyott ránk. Mint minden szóbeli imában, a Szentlélek tanítja Isten igéje által Isten gyermekeit Atyjukhoz imádkozni” (KEK 2766). Jézus többféle kifejezést használt az Atya imádására. Ha az evangéliumokat figyelmesen olvassuk, akkor felfedezzük, ahogy ezek a szavak Jézus ajkán a Miatyánk szövegére utalnak – írja a Vatican News.
A Miatyánk ima jelen van az egész evangéliumban
Példaként említette Ferenc pápa Jézus imáját a Gecsemáné-kertbeli éjjelen: „Abba, Atyám! – fohászkodott –, Te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”. Hogyan is ne ismernénk fel ebben a rövid szövegben a Miatyánk nyomait? A sötétség közepette Jézus az Atyjához fohászkodik az „Abba” névvel, gyermeki bizalommal, és jóllehet félelmet, szorongást érez, mégis azt kéri, hogy legyen meg az Ő akarata. Másutt Jézus az evangéliumban arra ösztönzi az apostolokat, hogy ápolják magukban az imádság lelkületét. Az imádság először is legyen kitartó, és emlékezetben kell tartani akkor, amikor egymás közt nehéz kapcsolatokat élünk meg. Ahogy Jézus mondja: „Amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket” (Mk 11,25). Ismét felismerhető itt is a Miatyánk nyoma és erre még számtalan példa van az evangéliumban – emelte ki Ferenc pápa.
Pál apostol írásaiban nem találjuk meg a Miatyánk szövegét, de jelenléte kitűnik abból a csodálatos összefoglalásból, amelyben a keresztények imája egyetlen szóba sűrűsödik: „Abba! Atya!”. Lukács evangéliumában Jézus teljesen kielégíti az apostolok kérését, akik gyakorta látják őt külön imádságba merülni, így aztán egy napon meg is kérik őt: „Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy Keresztelő János is megtanította tanítványait” (Lk 11,1). A Mester pedig megtanította őket imádkozni.
Kegyelem által a Szentháromsággal folytatott párbeszédben
Az Újszövetségben a keresztény imádság főszereplője a Szentlélek. Mi ugyanis soha nem imádkozhatunk a Szentlélek ereje nélkül, mert Ő az, aki bennünk imádkozik, ezért is kérjük, hogy tanítson meg minket imádkozni. Ő az, aki ott fúj mindnyájunk szívében, akik Jézus tanítványai vagyunk. A Szentlélek tesz képessé bennünket arra, hogy Isten gyermekeiként imádkozzunk, amiként azok is vagyunk a keresztségünk erejében. A Szentlélek indít imádságra bennünket azon a „talajon”, amit Jézus művelt meg számunkra. Ez a keresztény imádság titka: kegyelem által lépünk be a legszentebb háromsággal folytatott párbeszédbe.
Jézus így imádkozott. Néha használt kifejezéseket, amelyek bizonyára távol állnak a „Miatyánk” szövegétől. Gondoljunk csak a kereszten imádkozott 22. zsoltárra: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46). Vajon elhagyhatja-e a mennyei Atya a Fiát? – kérdezte a pápa. Biztosan nem! Mégis, miattunk, bűnösökért Jézus egészen addig megy, hogy megtapasztalja az Istentől elhagyatottságot, az ő távollétét, hiszen magára vette a bűneinket. Ám még ebben a félelmetes kiáltásban is az „én Istenem” a magja az Atyával való kapcsolatának, a hit és az imádság magja.
Az imádsághoz kicsivé kell válnunk
Ebből a magból adódik, hogy a keresztény minden helyzetben tud imádkozni. Magára veheti a Biblia és főként a Zsoltárok összes imádságát, ugyanakkor imádkozhat azokkal a kifejezésekkel, amelyek az ezredévek során az emberek szívében fölfakadtak. Soha meg nem szűnően mesélünk az Atyának a testvéreinkről, főként a szegényekről, hogy senki ne maradjon vigasz és szeretet nélkül. A katekézis sorozat végén Jézussal ismételhetjük: „Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked” (Lk 10,21). Az imádsághoz kicsivé kell válnunk, hogy a Szentlélek eljöjjön belénk, és ő vezesse az imáinkat! – zárta ezzel a fohásszal Ferenc pápa a Miatyánkról tartott utolsó katekézisét.
Felhívás Kínáért
A katekézist követően Ferenc pápa a következő felhívással fordult a világhoz a kínai keresztényekért:
Május 24-én, pénteken ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária, a „Keresztények Segítsége” napját, akit különös módon tisztelnek a Sheshan-i Miasszonyunk kegyhelyén, Sanghaj közelében. Ebből az alkalomból a szentatya különleges közelségéről és szeretetéről biztosítja az összes katolikust Kínában, akik a hétköznapi fáradalmak és megpróbáltatások közepette továbbra is hisznek, remélnek és szeretnek. Kedves kínai hívek – szólt Ferenc pápa – a Mennyei Anyátok segítsen benneteket, hogy a szeretet és a testvériség tanúi legyetek, mindig egységben az egyetemes egyházzal. Imádkozom értetek és megáldalak benneteket – szólt Ferenc pápa, majd egy Üdvözlégy Mária imádságot kért a kínai keresztényekért.
P. Vértesaljai László SJ
