A hivatások évében, Boldog Salkaházi Sára testvér emléknapján nyílt napot tartottak a szociális testvérek Kolozsváron. Az emléknap nyitásaként ünnepi szentmisét celebrált Veres Stelian plébánoshelyettes a piarista templomban. Az ünnepségre Valovits László festőművész elhozta és a mellékoltárnál felállította a Salkaházi Sárát ábrázoló portréját, ami segített a résztvevőknek Sára testvért egészen közel érezni magukhoz.
A szentmisét követően a Szentegyház u. 7 szám alatti közösségi házba vonultak át a szociális testvérek és vendégeik, ahol a Boldog Sára-termet áldotta meg Orbán Szabolcs OFM, aki elmondta: „a jó Isten édességének megtapasztalása a cél”, és azt kívánta, a testvérek legyenek mindig olyanok, akikben megvan az az érzékenység, amivel „leselkedni” tudnak, figyelni az Úr üzenetét, amit ő az ide betérőkkel éreztet.
Megtisztulás a ma emberének is
Farmati Anna kerületi elöljáró köszöntőjében arról beszélt, hogy a hely, amely most Sára testvér nevét viseli, a kommunista üldözés idején otthona volt az akkori szociális testvéreknek, köztük Auguszta testvérnek, aki meghatározó alakja volt az erdélyi kerületnek. A névválasztás azért is megfelelő, mert Sára testvér számára a nagyvárosi létmód ismerős volt, és a róla elnevezett terek Kolozsvár központjában arra is hívnak, hogy a mai tempóban élő ember számára egy kis töltődést kínáljon. A hétköznapi ember életritmusa is felgyorsult mára, és bár azt gondolnánk, a szerzetes élete szabályozott, mert reggel 6-kor elmondja a zsolozsmát, bizony a szerzetes is a nagyvárosban él, a mai rohanó életmódot éli és 24 órából 25-öt dolgozik – mondta el Farmati Anna, majd arra kérte Szabolcs testvért, hogy áldja meg a helyet, nem annyira a helyiségeket, mint az itt zajló szolgálatot. A szolgálatok célja ugyanis, hogy a mai ember is be tudja járni a megtisztulás, a megvilágosodás útját testi-lelki-szellemi értelemben egyaránt.
A közös ima után a résztvevők egy Sára testvér életéről készült kisfilmet néztek meg, majd Gábor Csilla szociális testvér, egyetemi tanár és most már az MTA külső tagja Itt vagyok, engem küldj címen Sára testvér apostoli lelkületéről beszélt. Elmondta, hogy mindazok alapján, amit Sára testvérről tudunk, kijelenthetjük, hogy ő egy igazán modern, akár posztmodern szent. Megértéséhez, ahhoz, hogy kortársunknak érezzük, nem kell régi korok konvencióit, nyelvezetét, írás- és beszédmódját lehántanunk róla, mint ahogy korábbi szentjeink esetében szükségeltetett ahhoz, hogy üzenetük átjöhessen. Gábor Csilla arról is beszélt, a szociális testvéri hivatás lényege az ősi szerzetesi eszményt összehozni a mai, nagyvárosi lét követelményeivel, ami Sára testvérnek kiemelkedő módon sikerült. Már csak az a kérdés, mindez mibe került Sárának, mibe került szentnek lenni? A kérdésre adott válasz egyik része az, hogy a vértanúk és szentek nem készen születnek, hanem hosszas küzdelem, rákészülés és szenvedés nyomán lesznek azzá. Azt mutatta még be rövid előadásában Gábor Csilla, hogyan alakult Sára testvér, hogyan dolgozott önmagán, érzékeny, önmagához illúziótlan őszinteséggel viszonyulva, hitelesen, hagyományosságában is újszerűen, tipikus voltában is egyedien.
Stílusműhely, rendhagyó irodalomóra
A program alternatív műhelyekkel és foglalkozásokkal folytatódott, ezek közül egyik legnépszerűbb a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló meseterápia volt, amelynek keretében A Nap meséjét dolgozták fel a résztvevők Homa Ildikó testvér, valamint Székely Beáta és Szép Mónika hitoktatók vezetésével. A kreatív kézműves foglalkozást Szentkirályi Éva testvér vezette, Via lucis – A fény és a Feltámadás útja címen interaktív meditációt tartottak Farmati Anna testvér irányításával, és volt Lectio Divina – imádságos Szentírás-olvasás is, igaz, itt a kis létszám miatt inkább egy elmélyült beszélgetéssé alakult a foglalkozás Fülöp Magdi testvér közreműködésével. Volt stílusműhely, amelynek keretében öltözködésbeli tudnivalókhoz kaptak eligazítást az érdeklődők Czimbalmos Emília testvér irányításával, és az olvasóklubon Sára testvér egy novelláját olvasták: a rendhagyó irodalomórát Farkas Ibolya testvér vezette.
A nap a testvérek Tordai úti házában folytatódott ünnepélyes vesperással Boldog Sára testvér tiszteletére a Szentlélek-ház kápolnájában, majd az esős idő miatt már korábban elkészített gulyást a ház nagytermében fogyasztották el a résztvevők, ahol így fény derült arra is, mit vacsoráznak a szerzetesek.
A délelőtti előadás Sára testvértől származó mondatai még hosszasan csengtek a fülünkben, ezeket ajánlhatjuk azoknak is, akik nem voltak ugyan jelen, de tisztelői Salkaházi Sárának, és aktuális eligazításra vágynak. „A szenvedés nem jelent sötétséget vagy komorságot. Attól a helytől, ahol szenvedünk, nincs messze az a hely, ahol feltámadunk.” „Dédelgetni kell magamban a jót, hadd növekedjék, hadd terjeszkedjék!”
