Valóságos zenetörténeti korszakalkotó esemény szem- és fültanúi lehettünk a Bach-remekmű bemutatóján március 9-én, szombaton a PKE dísztermében.
A Váradszöllősi Római Katolikus Plébánia, a Partiumi Keresztény Egyetem Művészeti Tanszéke, valamint a Partiumi Magyar Művelődési Céh közös szervezésében és kivitelezésében megvalósult koncert kiemelt sajátossága, hogy eddigi ismereteink alapján Bach e kifinomult, hatalmas koncentrációt igénylő, valóságos és monumentális Aranyhegy (Goldberg) műve még nem hangzott el városunkban.
Alkalmi indíttatásból született zenei mélység
A koncert kezdete előtt Lászlóffy Zsolt (zeneszerző, karmester, egyetemi tanár) személyes örömének is hangot adva köszöntötte az előadót és a hallgatóságot, felvillantva és felhíva a figyelmet a műben rejlő nagyon gazdag formai, szerkezeti, teológiai, számszimbolikai, zeneszerzői eszközökre és struktúrákra, valamint azokra az előzményekre is, amelyek a mű megírásához vezették a mestert.
A mű 1742-ben jelent meg a Klavierübung IV., egyben utolsó füzeteként, Nürnbergben, Balthasar Schmid kiadásában, amelynek egyetlen tartalma az úgynevezett Goldberg-variációk hatalmas sorozata. Forkel tudósítása (Johann Nicolaus Forkelnek köszönhetjük az első Bach-biográfiát, melyet 1802-ben jelentetett meg) egy anekdotát mesél el, miszerint a mű a drezdai konzul Hermann Carl von Keyserlingk gróf kérésére jött létre, aki „egyszer azt mondta Bachnak, hogy szeretne néhány darabot az ő Goldbergje (házi csembalistája, Johann Gottlieb Goldberg) számára, lehetőleg lágy és valamelyest friss karakterűeket, amelyek egy kissé felvidítanák álmatlan éjszakáin”.
Minden rendelkezésünkre álló külső és belső sajátosság azt sejteti, hogy a Goldberg-variációk nem megrendelésre születtek (a korabeli protokoll szerint akkor Keyserlingk úrnak kellett volna ajánlania, dedikáció azonban nincs, Goldberg ekkor csupán 14 éves), hanem a Klavier Übung sorozat koncepciójába illeszkedve mintegy lezárja, betetőzi, kiteljesíti azt. Szinte hihetetlen, majdnem nevetséges alkalmi indíttatásnak köszönhetjük a billentyűs irodalom leghatalmasabb, soha nem sejtett és várt mélységeket feltáró variációsorozatát.
„Isten-bizonyíték”
A mű alapját az Anna Magdalena Bach 1725-ben összeállított, második Kottáskönyvében található 32 ütemes Ária (amely valószínűleg nem Bachtól van) képezi, amelyet Bach egy ostinato-basszusban exponál: ennek első 8 üteme azonos Händel Chacone avec 62 variations (HWV 442) című művének témájával. A bevezetőt képező, gyönyörűen díszített és artikulált „éneklő” Áriát 30 variáció követ, amelyek többségénél elmondhatjuk, hogy nem a „szabadon értelmezett ostinato” a lényeg, hanem az a hatalmas, monumentális építmény, amit fokozatosan felvázol, megjelenít és kifejleszt a mű folyamán. A kompozíció teljességén végigkövethető Bach matematikai, retorikai és számszimbolikai tökéletessége, amely Pilinszky megállapításában is érvényre jut, akinek „Bach elsősorban Isten-bizonyíték”.
Minden harmadik variáció kánonná formálja zenei agyagát (unisono, szekund, terc stb., egészen a 27. variáció non kánonáig), a többi változat között pedig a lehető legkülönfélébb karaktervariációk: Tánc (4. var), Siciliano (7.var.), Fughetta (10. var.), Ouverture (16. var.) sorát találjuk. Végül a 30. variáció alcímének felirata, a „Quodliebet” egy sajátos zenei rejtvény, játék, amely Bach korában népszerű volt. A játék tulajdonképpeni lényegét több ismert melódia összerakása, összefűzése adja. A két „kvázi népdal” (amelyeknek szövege a zenetudomány megfejtései alapján a ,,káposzta és répa űzött el, ha anyám húst is főzött volna, tovább maradtam volna”, ,,régóta nem voltam nálad” kezdetű népszerű dallamok) egymásra „rakása” zárja a variációs sort, amelyet a mű elején bemutatott Ária újbóli eljátszása keretez.
A közel másfél órás monumentális mű támasztotta zenei, technikai, interpretációs kihívásait Varga Petra előadóművész nagyszerűen oldotta meg. A műben rejlő metrikai, hangnemi és karakterbeli „kontrasztok” változatossága és unalmasnak egyáltalán nem nevezhető tolmácsolása valósult meg, szinkretikus egységet képezve Bach zenei nagysága, Varga Petra muzikalitása és a tapasztalt természetfölötti élmény között, hiszen ,,Bach egy személyben volt szenvedő ember, könyörtelen diagnoszta és gyógyító orvos” – írja Pilinszky.
A szűnni nem akaró tapsot az előadó művésznő (talán a 30. variációhoz kapcsolódva) Bartók Béla Csillagok, csillagok kezdetű népdalfeldolgozásával köszönte meg.
Józsa Domokos
