Fidem conforta – Erősítsd hitünket! – ezt választotta jelmondatául Böcskei László, amikor 2009. március 7-én a Nagyváradi Székesegyházban püspökké szentelte őt Roos Márton akkori temesvári püspök, valamint Ioan Robu bukaresti metropolita és Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek. A jeles nap tíz éves évfordulóját ünnepelték csütörtökön.
A szentelő püspökök közül – a ma már nyugalmazott – Roos Márton együtt adott hálát Böcskei László püspökkel az elmúlt tíz év kegyelmeiért csütörtökön, március 7-én a nagyváradi Püspöki Kápolnában délelőtt bemutatott szentmisén. A főpásztorral együtt imádkozni jöttek sokan az egyházmegye papjai közül, de felköszöntötték az egyházmegye elöljáróját püspökszentelésének tizedik évfordulóján szerzetesek és szerzetesnők, világi munkatársak, ismerősök és barátok, az egyházmegye hívei is – számol be az eseményről a nagyváradi egyházmegye hírportálja.
Hagyni, hogy Isten műve megvalósuljon általunk
„Nem annyira ünnepelni gyűltünk össze, hanem inkább hálát adni” – hangsúlyozta a jubiláló püspök a szentmise elején, köszöntve a vendégeket, és megköszönve hogy életének e jeles pillanatában közel állnak hozzá, mellette vannak. A szentmise prédikációjában a hivatásról beszélt Böcskei László, úgy fogalmazott: a hivatás nem más, mint hagyni azt és tenni azért, hogy Isten műve megvalósuljon általunk.
„Amit mi megvalósítunk, nem a mi érdemünk, hanem Istené, mi csak eszköz vagyunk az Ő kezében. Tíz év nem túl hosszú idő egy egyházmegye életében, de nem is rövid” – mondta a megyéspüspök. Hozzátette, a hivatás azt jelenti, hogy figyelünk az emberekre, segítünk ott, ahol szükség van ránk, gyógyítunk és vigasztalunk – erre tanította Jézus az apostolokat. Arra készítette őket, hogy ne csak részleteket lássanak és vegyenek észre, hanem az egészet, hogy azt is meghallhassák, ami fülüknek nem éppen kellemes: a szenvedést, a kereszthalált is. Böcskei László vallja, hogy a papi élet is folyamatos ismerkedés Jézussal, közeledés hozzá. Elmondta, Ő minden szenvedés fölé emelkedik és legyőzi a halált és, amikor hálát adunk a hivatásért, akkor ezt a teljes Jézust kell látnunk, nem csak a számunkra kellemes részleteket belőle.
„Tudom, hogy megtart az Úr”
„Napjainkban a nagy városokban külön bicikliutakat építenek ki. Sokan viszont pontosan ezekre parkolják autóikat, így azok használhatatlanná vállnak. Tehát van út, de nem járható, nem lehet haladni rajta az akadályok miatt. Mi, hivatásunkban, Jézus hirdetésében ne ismerjünk akadályokat, sőt vigyázzunk, nehogy mi legyünk az akadályok. Ne csak a számunkra kellemes részleteket ismerjünk meg Jézusból. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mt 16,24): ez a hűség és áldozat, amire Jézus figyelmeztet és oktat. Ha ezek hiányoznak belőlünk, papokból, akkor a mi életünk nem komoly papi élet, hanem komédia. Kikomédiázzuk azt, akit követnünk kellene. Attól a pillanattól, hogy kimondtam az igent, félretettem magam és Isten népét helyeztem előtérbe. Ez nem módosítható és nem visszavonható!” – hangzott el a szentmisén.
A püspök kiegészítette: ez az a kereszt, amellyel nap mint nap szembesül, azaz tudatosítani azt, hogy ezen nem lehet finomítani, nem lehet korszerűsíteni, alakítani, napjaink igényeihez igazítani. De a teher mellett ugyanakkor öröme is ez, mert van egy erőforrás, amelyből erősödve tovább haladhat. Úgy látja, sokszor jó odafigyelni az öreg papok példájára, akik, amikor már nem tudtak betegágyukból felkelni, kérték, hogy ott misézhessenek. Erőtlenségükben is fontosnak tartották a mindennapi szentmisét bemutatni, Krisztus áldozatát megjeleníteni.
„Valóban, néha nyomasztó keresztté válhat az, hogy nem lehet átértékelni, amit az Úrnak mondott igenemmel megpecsételtem, de ugyanakkor öröm is, mert tudom, hogy megtart az Úr. Tudjuk, hogy nem a mi erőnkből merítettük a hivatás kegyelmét, ezt minden nap tudatosítanom kell: ez egy ajándék. Megköszönöm az Úrnak mindazt, amit értünk tett és tesz, miközben kísér minket a hivatás útján, és hogy megtart ezen az úton embertársaink szolgálatára” – hangsúlyozta Böcskei László. A szentmise után szeretetvendégségre hívta meg a püspök a vele együtt hálát adókat. A papok nevében Fodor József általános helynök mondott köszöntést, a világi munkatársak nevében pedig Lakatos Attila fejezte ki köszönetét. A Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum munka- és diákközössége nevében Konrád Katalin adta át a jókívánságokat az egyházmegye elöljárójának. Emellett Vakon Zsolt köszöntése sem maradhatott el, hiszen kerek tíz évvel ezelőtt kezdődött el az ő szolgálata is püspöki titkárként.
