A nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban kiosztották a bécsi Szent István Egylet ösztöndíjait. Ez a támogatás mára komoly programmá fejlődött: 4 térség (Felvidék, Kárpátalja, Erdély és a Vajdaság) 12 városában több mint 200 diák részesül évente belőle.
Az iskola 1991-ben alakult. Azok közül, akik a néhai Tempfli József megyéspüspök és Fodor József általános helynök közbenjárására már a megalakulást követő esztendőben barátian segítő kezet nyújtottak, kiemelkedik az 1918-ban alakult Bécsi Szent István Egylet, egy olyan karitatív testület, amely elszegényedett, rászoruló magyarokat támogatásáért jött létre. 75 évvel később, 1993-ban, a nagyban megváltozott történelmi helyzet miatt új profillal gazdagította tevékenységét: létrehozta a Szent István Ösztöndíj Alapot, amelynek célja a mai magyar határokon túl, a történelmi Magyarország területén élő, magyar nyelven tanuló diákok támogatása.
Ami 1993-ban 20 erdélyi diák támogatásával kezdődött, az mára egy komoly programmá fejlődött: 4 térség (Felvidék, Kárpátalja, Erdély és a Vajdaság) 12 városában több mint 200 diák részesül évente a Szent István Egylet ösztöndíjában. Országos leosztásban a következő települések érdemesei kapják meg a támogatást: Szlovákia – Pozsony, Komárom, Kassa; Ukrajna – Munkács, Ungvár, Beregszász, Técső; Románia – Nagyvárad, Kolozsvár, Nagyenyed, Gyulafehérvár; Szerbia – Szabadka. Az Ösztöndíj Alap az évente megrendezésre kerülő Szent István Bál bevételéből, valamint a közel száz támogató által nyújtott pénzügyi segítségből tevődik össze. Ennek a támogatásnak részese a nagyváradi líceum 1993-tól.
Ebben az évben a bécsi Szent István ösztöndíjakat február 21-én, csütörtökön, a 9 órakor kezdődő ünnepség keretében adták át az erre érdemesnek bizonyuló diákok számára. Arra való tekintettel, hogy a Bécsi Szent István Egylet tavaly lett 100 éves, és ennek apropóján meg is látogatják a tanintézetet az őszi iskolakezdés után az egyesület képviselői, az eddigi szokástól eltérően, ünnepélyes keretek között osztották ki az ösztöndíjat az iskola kápolnájában. Az egylet ösztöndíj-kiutalási alapelveinek értelmében jól tanuló, anyagilag rászoruló – elsősorban kollégiumi ellátást igénylő – magyar nyelven tanuló középiskolásokat támogatnak.
A klasszikus értékek képviseletében
Az elmúlt évekhez hasonlóan, egy iskolai kuratórium állította össze az ösztöndíjra jelentkezők pályázatait, amelyeket aztán a bécsi alapítvány bírált el. Az ösztöndíjat nyert diákoknak – amennyiben a tanulmányi és magatartásbeli eredményeik nem változnak jelentősen – a Szent István Egylet az érettségiig biztosítja az ösztöndíjas támogatást. A támogatottak jó képességű, igyekvő, gyakran sokgyermekes vagy csonka családból származó tanulók, akik továbbviszik majd a keresztény szellemet, s akik méltók tudnak maradni a klasszikus értéknormákhoz. Ebben az esztendőben nőtt az ösztöndíjasaink száma.
Az ünnepség Konrád Katalin igazgató köszöntőjével kezdődött, aki üdvözölte a kitartó segítséget és kiemelte a diákok számára nyújtott segítség jelentőségét. Az igazgató asszony gratulált a gyermekeknek és a szülőknek és további buzdító szavakat intézett hozzájuk. Ezt követően a kuratóriumi elnök vette át a szót és volt igazgatóként bemutatta az egylet tevékenységét. Ugyanakkor a hála szavaival emlékezett meg a néhai Fodor Ferenc igazgatóról. A felszólaló tájékoztatott a Bécsi Szent István Egylet iskolával való kapcsolatáról, a diákoknak nyújtott segítség jelentőségéről és felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztény szellemű nevelés, a szeretetközösség kialakítása, az igazság- és felelősségérzet fejlesztése, a fiatalok lelki életére való odafigyelése, tanulmányaikban való támogatása, mindennemű ösztönzése egyre több szülő és gyermek alapigényévé kezdett válni.
Bécsi bálozók a határon túliakért
A támogatók közül kiemelte Ferenczy Klára egykori ösztöndíj felelős asszonyt és Stipsicz Péter mérnököt, akikkel kiváló kapcsolat alakult ki. A kuratórium tagjai sokszor meglátogattak, találkoztak a támogatott tanulókkal és iskolánk pedagógusaival. A Bécsi Napló hasábjain gyakran közölték az Erdélyben tapasztalt élményeiket. A kuratóriumi elnök továbbította ez úton Okolicsányi Szilvia ösztöndíj referens asszony jókívánságait, aki szerint rendkívül hatékonyan folyik tovább a gyűjtési munka Bécsben, amelynek köszönhetően minden évben figyelemreméltó összeget kapnak a tanulók. A gyűjtések egyik fő forrását a Szent István-bálok jelentik, azok a ritka alkalmak, amikor a bécsi közönség jótékonysági bálján sok, szórványban vagy határon túl élő magyar iskolás számára történik a gyűjtés.
A beszélő azzal a gondolattal zárt, hogy csak abban az esetben érhetünk el látványos eredményeket, ha a család, az iskola, az egyház és természetesen magyar keresztény közösségünk egyaránt fontosnak, életcélnak tekinti egy komoly, megbízható tanintézet felépítését és ennek megszilárdítását. Tanulóinkban pedig tudatosulnia kell annak a ténynek, hogy a kiosztott támogatás arra kell ösztönözze mindannyiukat, hogy példásan viselkedjenek, kiválóan teljesítsenek a tanulás terén és vegyenek részt emellett az iskolán kívüli tevékenységekben, öregbítve így részben iskolánk hírnevét, másrészt pedig méltóképpen megköszönhessék a nekik szánt kitüntető figyelmet.
Az ösztöndíjra érdemesnek bizonyuló 25 középiskolás tanuló: Tarr Alexandra, Rejtő Dóra, Szeghalmi Gabriella, Barabás Betty, Kovács István László, Vidican Edina, Guias Mária, Fehér Vivien, Guba Gabriel, Bognár István, Pál Anasztázia, Palotai Csenge, Brad Ferenc Dávid, Szilágyi Bernadett, Demeter Tibor, Kincses Erika, Hegedűs Imola, Fazekas Odette, Dávid Róbert Erik, Fodor János Krisztián, Atyai Ferdinánd Henrik, Pap Timea Anita, Pál Izabella, Pápai Krisztián Adrián és Venyerszki Henrietta átvehette az ösztöndíjat és a Szent István Egyesületet bemutató ismertetőt a szülők, gyámok, osztályfőnökök jelenlétében.
„Köszönet mindenkinek, aki azon fáradozik, hogy Szent István szelleme ne szűnjön meg munkálkodni, magyar közösségünkben. Köszönet azoknak az embereknek, akik látatlanban is megbíznak napjaink fiataljaiban, iskolánk szellemében. Számunkra, oktatók, nevelők, és lelki vezetők számára a bizalom és az erkölcsi többletet jelenti, amely maradandó útravalót kínál egész eljövendő életükben, amely erőt és kedvet ad nehéz, de csodálatosan szép hivatásunkhoz. Jelenti a belső csöndes kis hangot, amely segít minket, tanárt, diákot és szülőket a helyes úton menni, jelenti a lélek vidámságát, a pozitív gondolkodást, az isteni sugallatot, az örök újrakezdés megannyi lehetőségét, az önismeretet és az ezzel járó öntudatot. Ha ez megvan, a többi már nem olyan nehéz, mint ahogy az gyakran tűnik.
Zalder Éva-Mária
Forrás: varad.org
