„Alázattal és szelídséggel tudjuk megnyitni mások szívét” – Ferenc pápa csütörtökön reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén homíliájában a megtérésről, a gyógyításról beszélt.
Ahhoz, hogy megnyissuk mások szívét és megtérésre hívjuk őket, szelídségre, alázatra és szegénységre van szükség. Követni kell Krisztus lábnyomát, ne higgyük magunkat felsőbbrendűnek és ne keressünk emberi hasznot – így tanított Ferenc pápa reggeli szentbeszédében. Elmélkedése Márk evangéliumának napi részletéből (Mk 6,7-13) indult ki, amelynek üzenete a gyógyulásról szól.
Ha nem szívvel tesszük, minden csak máz
Jézus arra hívja tanítványait, hogy gyógyítsák az embereket. Ő maga is azért jött el a világba, hogy gyógyítsa a bennünk rejlő bűn gyökerét, az eredeti bűnt. A gyógyítás újjáteremtést is jelent – jegyezte meg a pápa. Jézus gyökerünknél fogva újjáteremtett minket és gyógyítást hozó tanításával indított bennünket útra. Az első parancs, amit ad, a megtérésre irányul.
Az első gyógyulás a megtérés, vagyis a szív megnyitása, hogy beléphessen oda Isten szava. A megtérés annyit jelent, hogy máshova tekintünk, ami megnyitja szívünket és ezáltal más dolgokat veszünk észre. Ha a szív azonban zárva van, nem lehet meggyógyítani. Ha valaki megbetegszik és makacsságból nem akar orvoshoz menni, nem gyógyul meg. Jézus a tanítványainak először azt mondja: „Térjetek meg, nyissátok meg a szíveteket”. Mi, keresztények, ha sok jót teszünk is, de a szívünk zárva van, akkor minden csak külső máz, amit az első eső elmos. A pápa tehát arra hívott, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: „Érzem a meghívást a megtérésre, hogy megnyissam a szívemet és meggyógyuljak, hogy megtaláljam az Urat, hogy haladjak előre az utamon?”.
Ne sóvárogjunk az elismerésre
Ahhoz, hogy az emberek megtérjenek, hatalom kell, ezt pedig el kell nyerni. Az Evangéliumban Jézus azt mondja tanítványainak, hogy „az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben”. Lényegében a szegénységről van szó: az apostol, a pásztor nem keresi juhának tejét vagy gyapját. A pápa utalt Szent Ágostonra, aki azt mondta: aki keresi a tejet, a pénzt, a gyapjat, mestersége hiúságát ölti magára, tehát sóvárog az elismerésre.
Ezzel szemben a Szentatya a szegénységre, az alázatra, a szelídségre hív. Jézus is arra buzdít, hogy „ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról”. Tegyék ezt szelíden és alázatosan, mert ez az apostoli magatartás. Ha egy apostol, egy küldött, bárki közülünk felhúzott orral jár és azt hiszi, hogy felsőbbrendű másoknál, vagy emberi hasznot keres, esetleg pozícióra vadászik az egyházban, senkit nem fog soha meggyógyítani, nem fogja senki szívét megnyitni, mert szavának nem lesz hatalma. A tanítvány akkor tesz szert hatalomra, ha követi Krisztus nyomdokait. Melyek ezek? A szegénység. Isten emberré lett, kiüresítette önmagát. A szegénység vezet a szelídséghez és az alázathoz. Jézus alázatos és úton van, hogy gyógyítson. Egy apostol a szegénység, az alázat és a szelídség viselkedésével nyer hatalmat ahhoz, hogy azt mondja, térjetek meg és ahhoz, hogy meg tudja nyitni mások szívét.
Mindannyian gyógyíthatunk: szelíden, alázattal
Azt követően, hogy a tanítványok megtérésre buzdítottak, sok démont kiűztek az emberekből. Hatalommal mondták, hogy „ez egy démon, ez bűn, ez tisztátalan viselkedés, ezt ne tedd”. Ezt azonban a saját példamutatás hatalmával kell mondani, nem egy olyan személy hatalmával, aki magas lóról beszél, de nem érdeklik az emberek – nyomatékosította a pápa. Ez ugyanis nem hatalom, hanem tekintélyuralmi viselkedés. Az alázat, a Krisztus nevében gyakorolt hatalom láttán, amellyel az apostol mesterségét végzi, az ördögök elmenekülnek, mert nem bírják elviselni, hogy meggyógyítják a bűnt.
A tanítványok a testet is meggyógyították, olajjal megkenve a betegeket. Ez a kenet Isten simogatása – állapította meg a pápa. Az olaj mindig egy simogatás, megpuhítja a bőrt és jobbá teszi. Az apostoloknak tehát meg kell tanulniuk az isteni simogatás bölcsességét. Nemcsak egy pap, egy püspök, de a keresztény ember is így gyógyít. Mindannyian rendelkezünk a gyógyítás erejével. Meggyógyíthatjuk testvérünket egy jó szóval, türelemmel, tanáccsal, egy tekintettel, de úgy ahogy az olaj teszi, alázattal.
Mindannyiunknak szüksége van a gyógyulásra, mert lelki betegségekkel küzdünk. De rendelkezünk mindannyian a gyógyítás erejével, hogy másokat is meggyógyítsunk. Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy úgy gyógyítsunk, mint Ő tette: szelíden, alázattal, a bűn és az ördög elleni hatalommal. Haladjunk előre ebben a szép mesterségben, hogy meggyógyítsuk egymást: én meggyógyítok valakit és hagyom, hogy valaki meggyógyítson engem. Ez a keresztény közösség! – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Somogyi Viktória / Debora Donnini
