Isten nem kér semmi olyat tőlünk, amit korábban ne adott volna meg nekünk
Ferenc pápa tehát az emberi vágyakat tette meg értelmezési kulcsnak, mely lehetővé teszi, hogy újraolvasva kiértékelje a Tízparancsolat szövegét, mindig a Krisztusban feltárt teljes kinyilatkoztatás fényénél. A hálaadás magatartásából indult ki az olvasat, mely a bizalom és az engedelmesség alapján áll: Isten nem kér semmi olyat tőlünk, amit korábban ne adott volna meg nekünk – emelte ki a pápa. Engedelmességre hív minket, hogy kimentsen a bálványimádásból –utalt az első parancsolatra. Ha önmagunk megvalósítását evilág bálványaiban keressük, akkor ez kiüresít minket és rabszolgává tesz. Ellenben az Istennel való kapcsolat Krisztusban tartást és szilárdságot ad, miközben gyermekké tesz minket az atyaságával szemben.
A megszabadított élet magába fogadja személyes történelmünket
Mindez áldást és megszabadítást igényel, mely valódi oltalmat jelent, ahogy a 62 zsoltár mondja: „Egyedül Istenben nyugszik meg a lelkem, üdvösségem tőle ered” (Zsolt 62,2). Ez a megszabadított élet magába fogadja személyes történetünket és kiengesztel mindazzal, amit gyermekkorunktól fogva megéltünk. Így leszünk felnőttek, akik képesek a valóságot helyesen értékelni, továbbá ezen az úton haladva léphetünk kapcsolatba a felebarátainkkal, Istennek Jézus Krisztusban megmutatott szeretetéből kiindulva, melyet a hűség, a nagylelkűség és a hitelesség szépségének nevezhetünk.
A Jézus megváltotta új szívbe a Szentlélek olt új vágyakat
Ferenc pápa a megjelölt új élet kapcsán arra mutatott rá, hogy ahhoz új szívre van szükség, amelyben a Szentlélek lakik. Dehogy tudunk szert tenni ilyen szívátültetésre? – tette fel a kérdést. Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből (Róm 8,6) véve a szót, a válasz: „új vágyak adományával”. Ezeket az úk vágyakat az Isten kegyelme veti el bennünk, különösképpen is a Tízparancsolat által, melyet Jézus vitt teljességre és amit a hegyi beszédben fogalmazott meg. Ugyanis a Tízparancsolat által leírt élet szemlésében egy hálás, szabad, hiteles, áldó, felnőtt, életet őrző és szerető, hűséges, nagylelkű és őszinte életről van szó, ami által, anélkül, hogy azt észrevennénk, Krisztus előtt találjuk magunkat. A Tízparancsolat egy Jézusról készült röntgenfelvétel, egyfajta negatív kép, mely úgy őrzi lenyomatát, mint a torinói lepel. A Szentlélek pedig termékennyé teszi ezt a szívet, miközben belehelyezi adományként a saját vágyait, a Szentlélek kívánalmait, ami által a Szentlélek ritmusával, a Szentlélek zenéjével tudunk vágyakozni.
A Szentlélek szerint a törvény életté vált
Krisztusra tekintve látjuk a szépséget a jót és az igazságot, a Szentlélek pedig új életet teremt bennünk az ő vágyaival, melyek a hit, remény és szeretet erényeit fakasztják bennünk. Ebben az összefüggésben jobban megértjük – állapította meg a pápa –, hogy Krisztus nem a törvény eltörlésére jött, hanem annak a beteljesítésére. Amíg a test szerinti törvény az előírásaival és parancsaival tiltás volt, addig a Szentlélek szerint ez a törvény életté vált. Többé már nem egy norma diktál, hanem magának Jézusnak a teste, amely szeret, keres, megbocsát és vigasztal. Ebben a Krisztus-testben találunk arra a közösségre az Atyával, amit elvesztettünk a bűn engedetlensége által.
A negatív nyelvtani forma pozitív magatartássá válik
Szabadon hozzáfűzött gondolatként arra utalt Ferenc pápa, hogy a Törvény negatív megfogalmazásaival szemben, mint például a Ne ölj!, a Ne hazudj!, a parancsolatok végül pozitív magatartássá változnak és ezt jelzik: szeretni, helyet adni a szívben másoknak. Ez a Törvény teljessége, amit Jézus hozott el nekünk. Krisztusban, és csak egyedül őbenne szűnik meg az ítélet, és lesz az emberi élet hiteles igazsága, vagyis szeretet. Ebből születnek meg a vágyak, a jó, az öröm, a nagylelkűség a jóság, a hűség, a szelídség és az önuralom utáni vágy. A vágy a „nem”-ből az „igen”-be lép át, mint annak a szívnek a magatartása, mely megnyílik a Szentlélek erejével.
A Tízparancsolatban Krisztust szemléljük, hogy befogadjuk az ő szívét magunkba
A Tízparancsolat így azt szolgálja, hogy megtermékenyítse a szívet és a szeretet áldottságával megnyíljon Isten műve előtt. Amikor az ember eleget tesz annak, hogy Krisztus szándéka szerint éljen, akkor megnyílik neki az üdvösség ajtaja, ahová Isten vár bennünket, mert ő szomjazik ránk. Ha a gonosz vágyak megrontják az embert, akkor a Szentlélek szent vágyakat ültet el benne, melyek az új élet hajtásai. Ezt nem egy gigászi emberi erőfeszítés szüli, hanem a Lélekben való új élet, abban a kegyelmi együttműködésben, mely abból az örömből fakad, hogy az Isten szeret bennünket, mi pedig ebben a szeretetben élünk. Két öröm találkozik egymással: Isten öröme, hogy szeret minket és a mi örömünk, hogy az ő szerettei vagyunk. A Tízparancsolat ennek megfelelően számunkra azt jelenti: azért szemléljük Krisztust, hogy megnyíljunk előtte, hogy befogadjuk a vágyait, hogy befogadjuk a Szentlelket – fejezte be a Tízparancsolatról szóló katekézis-sorozatát Ferenc pápa.
Vértesaljai László SJ / Vatikáni Rádió
