Harmadik alkalommal rendezett keresztény orvosok találkozóját november 17-én az egyházmegyei kórházpasztorációs iroda a szatmárnémeti püspöki palotában. A díszteremben összegyűlt hallgatóságot Schönberger Jenő püspök köszöntötte, kérve az orvosokat, mindig egészében tekintsék a pácienst, az embert: „Az Úr Jézus azt mondta annak idején az apostoloknak, hogy menjenek, kereszteljenek meg minden népet és gyógyítsanak. De a gyógyítás az Úr Jézus felfogásában kicsit más. Ő mindig úgy kezelte az embert, mint egészet. Mikor eléje viszik a bénát, azt mondja neki, bízz, bocsánatot nyertek a bűneid. Mi könnyebb? A lelki vagy a testi gyógyítás? Neki mindkettő egyformán könnyű volt, de azt hiszem, hogy ezzel példát is adott arra, hogy a mindenkori orvosi társadalom úgy tekintsen az emberre, mint teljes egészre. Nem egy eset ő, hanem egy ember, akinek fájdalmai, gondjai vannak, de azonkívül lelke is van. Ha ezt művészi szintre tudják emelni, ha olyan orvosaink vannak, akik az egész embert meghallgatják, odafigyelnek rá és gyógyítják, akkor azon az úton járunk, amelyen az apostolok is járhattak. Istent is segítségül hívják, és hitüket a tudományukkal ötvözve segítenek…”
Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens beszélt az előző két keresztény orvosok találkozója gyümölcseiről, Dr. Hankovszky Ferenc irodaigazgató, püspöki helynök bemutatta az egyházmegye törekvéseit a Kegyelem Évében, majd Dr. Láng László felvezette a találkozó meghívott előadóját, Dr. Csókay András nemzetközi hírű idegsebészt, agykutatót, aki tanúságtételnek megfelelő előadást tartott a kegyelem működéséről életében, orvosi hivatásában.
„Ép lélekkel tud a test ép lenni” – kezdte gondolatait, majd kiemelte, a lelki bajok az igazi bajok, amelynek gyógyításában mindenkinek részt kell vennie. „Mindenkinek gyógyítóvá kell válni! Ez mindenkinek a feladata. A legmagasabb szintű feladat a lélek gyógyítása: legyen a szomszédod, az ellenséged, segítened kell a gyógyulásában, részt kell vállalnod belőle. A gonosz elhiteti velünk, hogy Isten távol van. Ez egy nagy gond, mert az igazság az, hogy a Szentháromságos egy Isten mélyen bennünk is jelen van. A lélek hangja Krisztus halk hangja függetlenül attól, hogy tudsz róla vagy sem. Nem csak az eszünkkel tudhatjuk, de a szívünkkel is megtapasztaljuk, hogy van Isten. A belső mély megtapasztalás általi felfedezés egy fontos momentum az ember életében. Adj esélyt arra, hogy legyen kontemplációból, szemlélődésből születő belső mély tapasztalásod! Miért fontos ez nekünk, orvosoknak is? Ahonnan a belső, mély istentapasztalat jön, onnan jön az intuíció, az ötlet, a kreatív gondolat is. Ezért is rossz szembeállítani a hitet és a tudományt.”
Csókay András életének személyes történeteiből is megosztott hallgatóságával. Ezekkel többek között rámutatott, a szenvedés Krisztus valóságosabb megismerésének az eszköze lehet: „Minden tapasztaláshoz szenvedésen át vezet az út. Gondoljunk a remetékre, akik mindent hátrahagytak és elmentek csak Isten hangját keresni. A másik út a megtérés útja: oda kell csúszni-mászni ahhoz az ajtóhoz, ahol Jézus kopogtat. A tékozló fiúnak nem az a nagy érdeme, hogy rájön, hogy neki rossz, hanem hogy kitart a visszafelé vezető úton, ahol a kísértések megjelennek. A mély bűnbánat az, amely meghozza a hétköznapi misztikus tapasztalatot. A mély bűnbánat ad neked lehetőséget, hogy lejuss az egón túli valós életedbe, mert onnan jönnek az igazságok.
Csókay András megvallotta, minden napját mély imával kezdi és ezt ajánlotta a jelenlevő orvosoknak is: „Szánd rá a napi fél órát az imádságra! A mély szemlélődésben az a cél, hogy távol kerüljenek tőled a gondolatok, hogy meghalld a benned levő Krisztus hangját. Meghallod a szeretet hangját és jó döntéseket tudsz majd hozni! Sokszor találkozunk szenvedéssel, halállal, de úgy születik drámává a tragédia, ha van Istentapasztalatod. Attól lesz valaki jó orvos, hogy empátiája van. Az empatikus orvos felveszi az előtte álló ember szenvedését, és a hívőnek itt annyi előnye van, hogy tudja, kinek a lábához rakja le a sokszor felvett szenvedést. A keresztény orvos tudja, hogy van bűnbocsánat. Isten akkor is szeret, ha akkor, azt a helyzetet nem tudtam megoldani. Le tudnunk tenni mindent Krisztus lábához. (…) A félelmet hogyan zárjuk ki, a stresszt hogyan oldjuk? Ebben is a kontemplatív hozzáállás segíthet. Nem úgy győzöm le a félelmet, hogy azt mondom, én klassz srác vagyok, nem félek vagy jó orvos vagyok, meg tudom csinálni… Úgy győzöm le, hogy ki merem mondani, én félek. De ezzel, hogy kimondtam, felvettem egy távolságot tőle. Ha a mély imádságot gyakorlod naponta, ha Jézusra tekintesz, azt veszed észre, hogy oldódnak a súlyos kísértéseid és felismered, hogy Isten így is szeret téged. Azt veszed észre hogy bár van félelmed, de az nem uralkodik rajtad. Hagyod, hogy átjárjon a gyógyító Isten és lejutsz abba a mélységbe, ahol az intuíció, a kreativitás, a vigasztalás van.”
Az előadást követően a jelenlévők kérdéseket tehettek fel Dr. Csókay Andrásnak, azután pedig beszélgetések oldott formában, állófogadás mellett folytatódtak.
Józsa János
